Főmenü megnyitása

Kiss Viktor

magyar politológus, ideológiakutató, egyetemi oktató

Kiss Viktor (Budapest, 1976. június 4. –) politológus, ideológiakutató, egyetemi oktató.

Kiss Viktor
Született 1976. június 4. (43 éves)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Iskolái

Tanulmányai, munkahelyeiSzerkesztés

Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen politológus, a Szegedi Tudománygyetemen kommunikáció szakos bölcsész diplomát szerzett. A Népszabadság és a Napi Magyarország újságírójaként (1995-98), politikai tanácsadóként dolgozott (1999-2002), jelenleg egyetemi oktatói és kutatói tevékenységet folytat. A Zsigmond Király Főiskola adjunktusa volt (2004-2013). A budapesti Corvinus Egyetem politikatudományi PhD programjában szerzett fokozatot 2012-ben, jelenleg is itt tanít. 2014-től a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja. 2016-tól a Budapesti Corvinus Egyetem Politikatudományi Doktori Iskolájában meghívott tag és témavezető. 2016-tól a Politikatörténeti Intézet Társadalomelméleti Műhelyének ösztöndíjas kutatója, a Műhely tudományos programjáért felel.

Tudományos tevékenységeSzerkesztés

Kiss Viktor a poszt-marxizmus egyik első hazai képviselője.

Korai esszék, publicisztikákSzerkesztés

Első írásainak középpontjában az úgynevezett "poszt-baloldali szituáció" elemzése áll. Véleménye szerint „egyrészről a rendszerváltás utáni Magyarország, illetve a globális kapitalizmus mind nyilvánvalóbban folytathatatlan hiteltelen ideológiái, riasztó tendenciái és megoldhatatlan problémái miatt. Másrészről eközben az utópia, a lázadás, a politizálás, az alternatíva hagyományos formái – a baloldali, a marxista, a humanista, a progresszív és a társadalomkritikai tradíció – a régi módon szintén reménytelen, használhatatlan és elavult.”[1] A megoldás szerinte egy olyan Lukács György filozófiájából, a Frankfurti Iskola kritikai gondolkodásából és 1968 szellemiségéből táplálkozó, autonomista és ellenkulturális baloldali pólus megteremtése az MSZP és az SZDSZ által fémjelzett balliberális oldallal szemben, amely elutasítja mind az 1989 után kialakult fogyasztói társadalmat, mind a Kádár-rendszert. Ekkoriban nagy reményeket fűzött az alter-globalizációs mozgalmakhoz is. Ebben az időszakban keletkezett esszéiből és publicisztikáiból jelent meg válogatás Leértékelt társadalom címmel 2009-ben.[1]

A posztmodern MarxSzerkesztés

A kétezres évek közepétől az esszéisztikus tevékenységről a hangsúly egyre inkább a politika- és társadalomelméleti kutatások irányába tolódott munkásságában. 2011-ben „Marx & ideológia” címmel jelent meg monográfiája. Ebben a könyvben egy új Marx-portré felvázolására tesz kísérletet. "A Marxszal kapcsolatos viszonyt ugyanis az eddigiekben egyértelműen az az értelmezői pozíció határozta meg, amelyet talán Marx „marxista olvasatának” nevezhetnénk. A marxista értelmezési módot szinte kivétel nélkül természetesnek tekintették mind Marx barátai, mind ellenségei. Olyannyira, hogy a posztmodern szerzők sokasága is ehhez képest határozza meg saját pozícióit – ahogyan régiónk harcias antimarxizmusa is készpénznek veszi, hogy a marxisták és mesterük egylényegűek; különösen a létezett szocializmus nagy diktátorai: Lenin, Sztálin, Mao… A marxista értelmezői viszony alapvetően három sarokpontra épült. Egyrészt középponti marxi projektek létezését és folytathatóságát feltételezte; másrészt úgy vélte, hogy Marx azt a társadalmi szubjektumot kutatta, amely alkalmas és determinált ezek beteljesítésére; végezetül ezen olvasat szerint Marx „gyakorlat és elmélet egységét” vélte megteremteni azoknak a „tudományos” igazságoknak a megfogalmazásával és terjesztésével, amelyek alkalmasak „a tömegek megragadására” és amelyek nélkül a munkásosztály nem vívhatja sikerrel saját osztályharcát, nem valósíthatja meg világtörténelmi küldetését és esélyét. Amikor a Marx-kép elbizonytalanodásáról beszélünk, arra a folyamatra utalunk, amelynek során ez az értelmezési nézőpont egyre inkább folytathatatlanná és belső ellentmondásoktól szabdalttá vált."[2]

Kiss Viktor szerint az ortodox marxista és neomarxista irányzatok mindig azt kérdezték, hogy mi az, ami Marxban aktuális és érvényes ma is. Véleménye szerint azonban ez ma már nem értelmes kérdésfeltevés: a kapitalizmus annyira megváltozott, hogy a marxi életművel napjaink társadalmi valósága már nem írható le, különösen, hogy Marx reményei a forradalmi átalakulásról egyszerűen tévesek voltak. Kiss szerint Marx életművének „rejtett” központi motívuma az ideológia kérdése, az „ideológiaelmélet”, és ennek a fogalomnak a relációjában értelmezi (újra) az életmű fő elemeit.[3] Úgy gondolja, hogy mivel az ideológia jelentősége napjainkban még annál is nagyobb, mint az 1800-as években volt, Marx a mai radikális politikák, értelmiségi helykeresések és politikaelméleti munkáik izgalmas, ötletekben gazdag, kételyekkel és kudarcokkal teli előfutára lehet - nem pedig nagy előd, akit minden körülmények közö9tt követni próbálunk. Kiss célja tehát egy olyan radikális és forradalmár Marx bemutatása - aki alapvetően különbözik marxista alteregójától.

2018-ban a német gondolkodó születésének bicentenáriumára Marx a 21. században címmel szerkesztett tanulmánykötetet. Marx személyisége és életműve az elmúlt évtizedekben számtalan interpretáció, irányzat és iskola számára kínált kiindulópontot és jelentett inspirációt. Ebben a könyvben a szerzők arra tettek kísérletet, hogy számba vegyék: ezek közül melyek azok, amelyek a 21. század kezdetén jelen vannak, amelyek tehát ténylegesen hatnak a kritikai társadalomtudományokban és meghatározók a baloldali politikában. A kötet előszava szerint:

"A létező szocializmus és a nagybetűs marxizmus képviselői számára nem volt kérdés, hogy a marxi ouvre politikai és elméleti értelemben egységes rendszerként rekonstruálható, a vissza Marxhoz programjának éppen abban rejlett mozgósító ereje, hogy az addig érvényes átfogó koncepció alapjaira kérdezett rá. Ezzel szemben napjaink legtöbb teoretikusa számára nem Marx életművének az egésze, hanem csak egy-egy mozzanata az érdekes és megkerülhetetlen. Marx a 21. században egymás mellett létező elméleti és politikai kiindulúpontok sokaságát jelenti: a német gondolkodó olyan ösvényeket nyit meg, amelyeken elindulva megtalálhatjuk saját hangunkat és elgondolásainkat. A Marx-kép fragmentálódását tovább erősítette, hogy az elmúlt évtizedekben az értelmezések mérhetetlen sokszínűsége és pluralitása jött létre, amelyek között már senki nem kíván igazságot tenni – vagyis Terrell Carver kifejezésével immár a „posztmodern Marxszal” van dolgunk. Visszavonhatatlanná vált az a tény, hogy számtalan párhuzamos megközelítés él egymás mellett, mert a Marxhoz való viszonyulásnak nincsenek többé egységes szabályai, felszámolódtak értelmezésének kötelező erejű normái. Carver szerint ezért amikor Marxról beszélünk, először azt a kérdést kell feltenni, hogy melyik Marxról is van szó. Azután, hogy hogyan olvassuk munkáit. Végül, hogy miért is foglalkozunk vele, mik az értelemző céljai és szándékai. Mindhárom esetben számtalan opció áll ma már rendelkezésre, így az irányzatok, interpretációk és iskolák száma is drasztikusan megnövekedett."[4]

Ideológiakritikai írásokSzerkesztés

Kiss Viktor a kezdetektől publikál tanulmányokat és eszéket az ideológiakritika témakörében. 2018-ban jelentette meg Ideológia, kritika, posztmarxizmus című kötetét, amely elsőként teszi fel azt a kérdést, hogy miért éppen az ideológia lett a posztmarxista irányzat képviselőinek egyik központi témája. A szerző értelmezésében az ideológiakritika vonzereje abban rejlik, hogy a radikális-forradalmi politika újraalapozásának esélyét kínálja, lehetővé téve a marxista baloldal önkritikáját. Segítségével olyan eszközrendszerhez jutott a kritikai társadalomelmélet, amely alkalmasnak bizonyul a posztmodern kapitalizmus társadalmi és politikai folyamatainak elemzésére. A szerző az ideológia problematikáján keresztül többek között olyan gondolkodók munkásságát mutatja be, mint Ernesto Laclau, Slavoj Zizek, Jean Baudrillard, Guy Debord, Michel Foucault, Gilles Deleuze és Antonio Negri. Mindezt azzal a céllal teszi, hogy végül felvázolhassa azt az “ideológiakritikai szituációt”, amely véleménye szerint felelős a baloldali gondolkodás és cselekvés mai, egyre mélyülő válságáért.

Egyéb kutatási területeiSzerkesztés

KönyveiSzerkesztés

  • A baloldaliság "kísértetei"; ÚMK, Bp., 2004
  • Leértékelt társadalom; ÚMK, Bp., 2009
  • Marx & ideológia; L'Harmattan, Bp., 2011
  • Ideológia, kritika, posztmarxizmus. A baloldal új korszak felé. Napvilág. Bp. 2018
  • Marx a 21. században. Interpretációk, irányzatok, iskolák (szerk.) Napvilág. Bp. 2018

Jegyzetek, forrásokSzerkesztés

  1. a b Kiss Viktor: A leértékelt társadalom. Budapest. Új Mandátum, 2009
  2. Kiss Viktor: Marx & Ideológia. Budapest. L'Harmattan Kiadó, 2011. 13.
  3. Miért pont az ideológia? | Eszmélet (hu-HU nyelven). eszmelet.hu. (Hozzáférés: 2017. május 15.)
  4. Antal Attila - Földes György - Kiss Viktor: Marx a 21. században. Interpretációk, irányzatok, iskolák. Napvilág Kiadó, 2018.