Főmenü megnyitása

Klinger András (Budapest, 1930. január 12.Vác, 2015. március 16.[1]) demográfus, a Központi Statisztikai Hivatal elnökhelyettese 1990 és 1996 között.

Klinger András
Született 1930. január 12.
Budapest
Elhunyt 2015. március 16. (85 évesen)
Vác
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása demográfus

ÉletútjaSzerkesztés

Édesapja textiltechnikus, magántisztviselő, édesanyja bérelszámoló volt. Középiskolai tanulmányait a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban végezte.[2]

Egyetemi tanulmányait a budapesti tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán folytatta 1948-tól 1952-ig. Doktori oklevelét 1957-ben szerezte meg. 1977-ben elnyerte a kandidátusi fokozatot.

1950-től dolgozott a Központi Statisztikai Hivatalban. Kezdetben az egészségügyi statisztikai, később a népesedésstatisztikai osztályon dolgozott. 1956-ban kinevezték a népszámlálási osztály vezetőjévé. 1960 és 1970 között a Népesedési és Szociális Statisztikai Főosztály főosztályvezető-helyettese volt. 1966-tól 1968-ig az ENSZ Latin-amerikai Gazdasági Bizottságának munkatársaként Chilében tevékenykedett. 1970 és 1990 között a Népesedésstatisztikai Főosztály vezetői, 1990-től 1996-ig a KSH elnökhelyettesi posztját töltötte be.

MunkásságaSzerkesztés

A termékenység, az öregedés, a népmozgalom témakörével, valamint a népmozgalmi statisztika módszertanát kutatja. Kezdeményezte az egységes magyarországi népesség-nyilvántartási és a lakossági adatfelvételi rendszer létrehozását. 1960-tól négy népszámlálás és a köztük lebonyolított mikrocenzusok kidolgozásában és irányításában vett részt. Szakértőként működött közre a 2001-es népszámlálás előkészítésében és adatainak feldolgozásában.

Társasági tagságaiSzerkesztés

1960-ban a Nemzetközi Népességtudományi Unió tagjává, 1965-ben alelnökévé, 1990-ben a Nemzetközi Családtervezési Szövetség regionális végrehajtó bizottsági tagjává választották.

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

1960-ban Szocialista Munkáért érdeméremmel, 1970-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával, 1990-ben a Magyar Köztársaság Aranykoszorúval Ékesített Csillagrendjével ismerték el a népszámlálás előkészítése és lebonyolítása körül végzett tevékenységét. 1989-ben Fényes Elek-emlékéremmel, 1997-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki.

Főbb műveiSzerkesztés

MonográfiákSzerkesztés

  • A világ népessége (Budapest, 1959; Acsádi Györggyel és Szabady Egonnal)
  • Magyarország népesedése a két világháború között (Budapest, 1965; Acsádi Györggyel)
  • A válások okai (Budapest, 1966)
  • Infant mortality in Eastern Europe, 1950–1980 (Budapest, 1982)
  • Demográfiai alapismeretek (Budapest, 1996)
  • Társadalomstatisztikai alapismeretek (Budapest, 1998)

Szerkesztett kötetekSzerkesztés

  • Történeti statisztikai idősorok, 1867–1992 1. (Budapest, 1992)
  • The demographic situation of Hungary in Europe (Budapest, 1993)
  • The ageing in Hungary and Japan (Budapest, 1995)
  • Vom Plan zum Markt: eine Untersuchung am Beispiel Ungarns (Heidelberg, 1995)

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés