A know-how alatt általában olyan, közkinccsé nem vált gazdasági, műszaki vagy szervezési ismeretet értünk, amely a gyakorlatban felhasználható. A know-how forgalomképes, átruházható. Mind pontos definíciója, mind besorolása viták tárgya. Csécsy György megfogalmazása szerint „A know-how olyan titkos műszaki ismeretek összessége (tudás, gyártási tapasztalat), amely ahhoz szükséges, hogy egy gyártmány előállítása vagy egy eljárás alkalmazása műszakilag, de versenyszerűen is lehetséges legyen.”[1]

Az Országgyűlés a 2018. július 20-i ülésnapján elfogadta az üzleti titok védelméről szóló 2018. évi LIV. törvényt, melynek az 1. § (2) bekezdése az alábbiak szerint adja meg a know-how fogalmát: „Védett ismeret (know-how) az üzleti titoknak minősülő, azonosításra alkalmas módon rögzített, műszaki, gazdasági vagy szervezési ismeret, megoldás, tapasztalat vagy ezek összeállítása.”

A szó eredeteSzerkesztés

A kifejezés az angol „know-how” (kb. tudni, hogyan) kifejezésből származik. A legtöbb nyelven nem fordítják le, így magyarul is az angol kifejezést használjuk. A kivétel a francia nyelv, ahol a „savoir-faire” fordítás rávilágít, hogy a kifejezés pontos értelme a „tudni, hogyan (kell/érdemes/előnyös) csinálni” valamit.

Elméleti problémákSzerkesztés

Csécsy György professzor írta 2018-ban:

„Ami az oltalom szempontjából is fontos know-how definíciót illeti, az erre irányuló kísérletek igen változatos képet mutatnak. Az egymástól eltérő meghatározásoknál azonban lehet találni bizonyos rendező elveket. Ilyen lehet pl. hogy a know-how-nak mi a viszonya a hagyományos iparjogvédelmi intézményekhez.....Ebből a szempontból kétféle álláspontot különböztethetünk meg. Az egyik ún. maradékelmélet, amely szerint megfelelően szabályozott alakban a gyakorlatban rendelkezésre állnak a hagyományos iparjogvédelmi formák, tehát know-how fogalomkörét azokra a gyakorlatban hasznosítható ismeretekre kell korlátozni, amelyeket a hagyományos iparjogvédelmi formák nem védenek. A másik – ezzel ellentétes – elmélet az ún. absztrakciós elmélet szerint minden forgalomképes műszaki jellegű vagy más megoldást, ismeretet, tapasztalatot know-how-nak kell tekinteni függetlenül attól, hogy azt védi e valamilyen hagyományos iparjogvédelmi intézmény vagy sem. [2]

A know-how a Ptk.-banSzerkesztés

A 2013. évi V. törvénybenSzerkesztés

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény a know-how védelmét a személyiségi jogok körében helyezte el és az üzleti titok egyik fajtájaként szabályozza. Ennek megfelelően: „Az üzleti titokkal azonos védelemben részesül az az azonosításra alkalmas módon rögzített vagyoni értéket képviselő műszaki, gazdasági, vagy szervezési ismeret, tapasztalat vagy ezek összeállítása (védett ismeret), ha a jóhiszeműség és tisztesség elvét sértő módon szerzik meg, hasznosítják, közlik mással vagy hozzák nyilvánosságra.[3]

Az 1959. évi IV. törvénybenSzerkesztés

Magyarországon korábban - a világon egyedülállóként - a korábbi Ptk. elvileg deklarálta a know-how védelmét: „A törvény védi azokat a szellemi alkotásokat is, amelyekről külön jogszabályok nem rendelkeznek, de amelyek társadalmilag széles körben felhasználhatók és még közkinccsé nem váltak.”[4]A know-how olyan gazdasági, műszaki és szervezési ismeret és tapasztalat, amely a gyakorlatban felhasználható, korlátozottan hozzáférhető, és amelyet az oltalom addig illet meg, amíg közkinccsé nem válik. [5] A know-how másra átruházható, vagyis forgalomképes.[6]

Titokvédelmi szempontbólSzerkesztés

A know-how olyan ipari titok, amely forgalomképes, vagyis adható-vehető, a használata engedélyezhető stb.

A magyar Országgyűlés a 2018. július 20-i ülésnapján elfogadta az üzleti titok védelméről szóló 2018. évi LIV. törvényt,a melynek az 1. § (2) bekezdése így definiálja a know-how fogalmát: „Védett ismeret (know-how) az üzleti titoknak minősülő, azonosításra alkalmas módon rögzített, műszaki, gazdasági vagy szervezési ismeret, megoldás, tapasztalat vagy ezek összeállítása.”

Ez a meghatározás csak azokat az elemeket rögzíti, amelyek az üzleti titok fogalmától eltérnek. Az üzleti titok fogalmából kikerült a „ha a jóhiszeműség és tisztesség elvét sértő módon szerzik meg, hasznosítják, közlik mással vagy hozzák nyilvánosságra” fordulat, ezáltal a definíció egyszerűbbé és átláthatóbbá vált.

A 2018. évi LIV. törvény az Európai Parlament és a Tanács által 2016. június 8. napján elfogadott, a nem nyilvános know-how és üzleti információk jogosulatlan megszerzésével, hasznosításával és felfedésével szembeni védelemről szóló 2016/943/EU irányelvét ülteti át a magyar jogba. A magyar jogalkotó azt a megoldást választotta, hogy az új fogalmi megközelítést, jogintézményeket és eljárási szabályokat nem a Polgári Törvénykönyvben illetve a Polgári eljárási törvényben helyezte el, hanem egy új jogszabályt alkotott. Ez a megoldás az üzleti titok számára nem személyiségi jogi, hanem vagyoni jogi jellegű védelmet biztosít. A know-how ennek alapján a szellemi tulajdonjogi védelem logikájára és szankciórendszerére épülő, speciális védelmet élvez.[7]

Európai uniós és TRIPS-szabályozásSzerkesztés

Az európai uniós jogban know-how jogvédelem nem létezik. A szellemi tulajdoni jogérvényesítési irányelve hatálya alá tartozó jogok körébe az Európai Bizottság nem sorolja be a know-how-t, mégis számol annak létezésével. A know-how - a know-how jogátruházási és a know-how hasznosítási szerződés tárgyaként - a TRIPS Megállapodás 40. Cikkének keretei között, megjelent az Európai Bizottság egyes versenykorlátozó megállapodás alóli csoportmentesítési feltételeket tartalmazó rendeleteiben is.[8]

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. http://www.debrecenijogimuhely.hu/archivum/3_4_2018/az_iparjogvedelem_heterogenitasa/
  2. http://www.debrecenijogimuhely.hu/archivum/3_4_2018/az_iparjogvedelem_heterogenitasa/
  3. 2013. évi. V. törvény Második könyv 2:47. §. (2) bek.
  4. 1959. évi IV. törvény 86.§. 3. bek.
  5. 1959. évi IV. törvény 86. § (4) bek.
  6. https://www.sztnh.gov.hu/hu/know-how
  7. 2018. évi LIV. törvény indokolása
  8. Vékás Lajos (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal (Complex Kiadó, Budapest, 2013.) 59.