Koiné görög nyelv

a hellenisztikus kor görög nyelve
(Koiné görög szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. április 3.

A koiné görög [1] (κοινὴ διάλεκτος) vagy más nevein hellénikus [1] vagy hellenisztikus görög vagy bibliai görög [1] nyelv az ógörög nyelv dialektusaiból a hellenisztikus időszakban kialakított egységes „közös” nyelvét jelenti, amely a késő ókorban jelent meg és körülbelül Kr. e. 300-tól i.sz. 500-ig használták.[2] Főleg a jón-attikai görögből származik, amelybe más nyelvjárások formái is behatoltak.[3]

koiné görög
Ἑλληνικὴ γλῶττα
Beszélik-
Területókori Görögország, görög gyarmatok
Nyelvcsaládindoeurópai nyelvcsalád
   hellenisztikus nyelvek
    görög nyelvek
     attikai-ión
      koiné görög
Írásrendszergörög ábécé
Hivatalos állapot
Hivatalos-
Nyelvkódok
ISO 639-3grc
  Olyan területek, ahol valószínűleg a görög nyelvűek voltak többségben. Itt már Kr.e. 323 előtt beszéltek görögül.
  Kr.e. 323 és 31 között intenzíven hellenizálódott területek, jelentős görög nyelvű kisebbséggel.

A koiné görög szó azt jelenti, hogy “közös” vagy “általános”. A koiné görög egy olyan közös nyelv volt, ami az időszámításunk elejére a Földközi tenger térségében elterjedt. Nagy Sándor, Makedónia királya a hódításai mellett a görög nyelvet és a görög kultúrát is elterjesztette. A görög nyelv egyre inkább azon nemzetközi közvetítő nyelv szerepét vette át, amit a modern korban többnyire az angol tölt be.[4] Ez volt az a nyelv is, amelyen a bibliai evangéliumokat és az Újszövetséget írták, valamint a kereszténység tanításának és terjesztésének nyelve volt a Krisztus utáni első századokban. A Római Birodalomban a nem hivatalos első vagy második nyelv volt és a latin mellett nyugaton is széles körben beszélték.[5] Ez volt a Konstantinápolyban használt liturgikus nyelv. Ebben az értelemben itt a késő középkorig használták és szinte egészen a modern időkig nem hagyták abba a koiné nyelven való írást.

A középkor elején Sevillai Izidor a koinét az ötödik görög dialektusnak tekintette az attikai, dór, ión és eolikus nyelvjárás mellett.[6] A koinét ma az ógörög nyelvek közé sorolják, de elég egyértelműen különbözik Szophoklész vagy Platón klasszikus görögétől és nagyon jelentős mértékben Homérosz archaikus nyelvétől, többek között a nyelvtani és fonetikai egyszerűsítések miatt.

A Septuaginta az Ószövetség koiné görög fordítása, amelyet a Kr. e. 3. században II. Ptolemaiosz kérésére fordítottak le görög nyelvre. Betekintést nyújt a nyelvészeknek abba, hogy az utolsó kereszténység előtti évszázadok zsidó tudósai hogyan értették a Tanakh, azaz az Ószövetség héber nyelvét. A fordítás azonban távol áll a szó szerinti egyezéstől és tartalmaz néhány félreértelmezést.

Az Újszövetségben a János ev. 19,19-20 alapján az evangélium azt mondja, hogy Jézus kivégzésekor a „Názáreti Jézus, a zsidók királya” feliratú táblát három nyelven, héberül, latinul és görögül írták.[7] A görög nyelv lingua francaként való elterjedése nagyban elősegítette az új vallás terjedését is. Az evangéliumok görög nyelvű megírásával egyetemben a kereszténység gyorsan elterjedt a városi lakosság körében, a Földközi-tenger keleti részén (a vidékiek többnyire mást nyelvet beszéltek).

  1. a b c koiné, bibliai görög (magyar nyelven). e-nyelv.hu. (Hozzáférés: 2023. augusztus 17.)
  2. Μπαμπινιώτης, Γεώργιος (Babiniotis, George) (2002). Συνοπτική Ιστορία της Ελληνικής Γλώσσα (A görög nyelv rövid története). Athén. 114. oldal. ISBN 9789609582100
  3. Étymol. et Hist. 1913 (A. Meillet, Aperçu d'une histoire de la langue grecque, p. 259 : Définition de la κ ο ι ν η ́); 1913, août (Lar. mens., p. 796b, c.r. de M. Enoch sur le livre de A. Meillet : il y avait une koinê [en it.] ionienne à l'époque d'Hérodote). Mot gr. κ ο ι ν η ́ « langue commune » (franciául)
  4. Mi a koiné-görög, és az Újszövetség miért éppen ezen a nyelven íródott?. www.gotquestions.org. (Hozzáférés: 2023. augusztus 17.)
  5. Robert Browning: Von der Koine bis zu den Anfängen des modernen Griechisch. In: Heinz-Günther Nesselrath: Einleitung in die griechische Philologie. Springer, Wiesbaden 1997, ISBN 978-3-663-12075-9, S. 156–168.
  6. Etymologiae 9.1.4 f.
  7. szentiras.hu: Keresés: jn 19,19-20 | Szentírás (magyar nyelven). szentiras.hu. (Hozzáférés: 2023. augusztus 18.)