Kollár Lajos (építőmérnök)

Kollár Lajos (Budapest, 1926. június 14. – Budapest, 2004. február 21.) Széchenyi-díjas építőmérnök, egyetemi tanár, a műszaki tudományok doktora, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A tartó- és héjszerkezetek statikai vizsgálatának újító szemléletű elméleti tudósa volt, több általa kidolgozott számítási eljárást vezetett be az erőtani méretezés módszertanába.

Kollár Lajos
Életrajzi adatok
Született	1926. június 14. Budapest
Elhunyt	2004. február 21. (77 évesen) Budapest
Ismeretes mint	építőmérnök egyetemi oktató
Gyermekek	Kollár László Péter
Iskolái
Felsőoktatási intézmény	József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Budapest (1949)
Pályafutása
Tudományos fokozat	műszaki tudományok kandidátusa (1954), doktora (1963)
Munkahelyek
Budapesti Műszaki Egyetem	tanársegéd, adjunktus (1949–57), egyetemi tanár (1991–2000), professor emeritus (2000–04)
Szakmai kitüntetések
Akadémiai Díj (1971), Széchenyi-díj (1992)
Akadémiai tagság	levelező tag (1990), rendes tag (1995)

Életútja

A veszprémi piarista gimnázium elvégzése után, 1945-ben a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre iratkozott be, ahol 1949-ben szerezte meg mérnöki oklevelét. Ezt követően a műegyetem mechanikai tanszékén oktatott tanársegédként, majd adjunktusként. Az 1956-os forradalom idején szerepet vállalt az egyetem forradalmi munkástanácsában, ezért 1957-ben katedráját elveszítette, s az Ipari Épülettervező Vállalatnál (Iparterv) helyezkedett el mint csoportvezető. 1966-tól két évtizeden keresztül a Budapesti Városépítési Tervező Rt. (Buváti) főstatikusaként tevékenykedett, 1987 és 1990 között pedig az Iparterv és a Tervezésfejlesztési és Technikai Építészeti Intézet (TTI) főmunkatársa volt. Időközben, 1976-ban pályázatot nyújtott be a Budapesti Műszaki Egyetem egyetemi tanári állásának betöltésére, de jelentkezését politikai okokból elutasították. Ugyanakkor ezekben az évtizedekben több külföldi egyetem is meghívta oktatónak, így 1974-ben és 1990-ben Bochumban, 1979-ben Calgaryban, 1983–1984-ben pedig Dortmundban volt vendégprofesszor. Végül 1991-ben nevezték ki a fővárosi műgyetem magasépítési tanszékére egyetemi tanárnak, ahol 2000-es nyugdíjazásáig oktatott, majd az egyetem professor emeritusa lett.

Kollár László Péter (1958) építőmérnök apja.

Neve a forradalmi bizottság tagjainak emléktábláján, a Műegyetemen

Munkássága

Tudományos érdeklődése homlokterében a tartószerkezetek, különösen a héjszerkezetek dinamikai és statikai problémái, a rugalmas szerkezetek merevsége, állékonysága és stabilitásvesztése állt. Vizsgálatai eredményeként több közelítő, illetve pontos számítási módszert vezetett be a rúd- és felületszerkezetek erőtani-dinamikai méretezésére, egyensúlyi állapotának számítására. Behatóan foglalkozott a helyettesítő kontinuumok módszerével, amelynek során a különálló szerkezeti elemekből álló, tagolt (inhomogén) felületszerkezetet képzeletbeli ún. helyettesítő kontinuummal kitöltve közelítően egységes (homogén) szerkezeti modellt állított fel, s az erre differenciálegyenlet segítségével számított mechanikai, feszültségi jellemzők alapján végezte el a valós szerkezeti elemek optimális dinamikai méretezését.

Megvalósult tervei közül kiemelkedik a budapesti Vörös Csillag Traktorgyár nagycsarnokának dongaszerkezete (1962), a székesfehérvári Könnyűfémműhöz tartozó alumíniumöntöde és hengermű vasbeton héjszerkezete (1968), valamint az 1998-ban félbehagyott és 2014-ben átadott Lágymányosi sportcsarnok (Tüskecsarnok) acélrácsos héjszerkezete (1996).

A mérnöki műtárgyak esztétikájával és tudományelmélettel is foglalkozott, az elméleti tudományok és alkalmazásuk, azaz a mérnöki tervezés közötti viszony tisztázására törekedett. Akadémiai székfoglalói is ebben a témakörben hangzottak el (Műszaki tudomány – mérnöki közelítés, 1991; Műszaki tudomány – mérnöki tervezés, 1996). Több szakkönyv, tervezési segédlet, felsőoktatási jegyzet megírása fűződik a nevéhez, mintegy másfél száz szakcikket publikált, s részt vett az Acta Technica szerkesztőbizottsági munkájában.

Társasági tagságai és elismerései

1990-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1995-ben rendes tagjává választották, 1993 és 1999 között a VI. (Műszaki Tudományok) Osztályának elnökhelyettesi feladatait látta el. Részt vett az 1996-ban újjáalapított Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara vezetőségi munkájában, s alapító tagja volt a Professzorok Batthyány Körének. 1992-től a londoni székhelyű Európai Akadémia tagjai sorába tartozott.

Tudományos érdemei elismeréseként 1971-ben Akadémiai Díjjal, 1990-ben Alpár Ignác-emlékéremmel, 1992-ben Széchenyi- (az építési szerkezet alakítása területén végzett négy évtizedes elméleti, gyakorlati és oktatói tevékenységéért, valamint a héjszerkezetek kifejlesztésében elért, nemzetközileg is széles körben elismert eredményeiért), 1998-ban Szent-Györgyi Albert-díjjal tüntették ki, 2000-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, 2002-ben pedig Zielinski Szilárd-díjat vehetett át. Vámossy Ferenccel közösen írt, Mérnöki alkotások esztétikája című könyvükért 2001-ben Csonka Pál-emlékérmet kaptak. 1991-ben a Braunschweigi Egyetem díszdoktorává avatták.

Főbb művei

• Rúdszerkezetek teherbírásszámítása és tervezése a képlékenységtan szerint. Budapest, Felsőoktatási Jegyzetellátó, 1958, 92 p. (Halász Ottóval és Kaliszky Sándorral)
• Peremtartó nélküli héj-ívek méretezése. Budapest, k. n., 1961, 28 p.
• Függőtetők tervezése és gyakorlati számítása. Budapest, Felsőoktatási Jegyzetellátó, 1966, 90 p. (Köröndi Lászlóval)
• Vékonyfalú gerendák és ívek oldalirányú stabilitása. Budapesti, Ipari Tervező Vállalat, 1967, 47 p.
• Magas építmények rezgései a szél hatására. Budapest, BME Továbbképző Intézet, 1970, 78 p.
• Statik und Stabilität der Schalenbogen und Schalenbanken. Berlin–Budapest, ErnstAkadémiai, 1973, 211 p.
• Függőtetők számítása. Budapest, Műszaki, 1974, 186 p.
• Schalenbeulung: Theorie und Ergebnisse der Stabilität gekrümmter Flächentragwerke. Düsseldorf–Budapest, Werner–Akadémiai, 1975, 172 p. (Dulácska Endrével)
• Héjak horpadása. Budapest, Akadémiai, 1975, 190 p. (Dulácska Endrével)
• Feszített síkbeli kötélszerkezetek. Budapest, BME Továbbképző Intézet, 1977, 167 p. (Lovas Antallal és Serfőző Istvánnal)
• A szél dinamikus hatása magas építményekre. Budapest, Műszaki, 1979, 133 p.
• Structural design of cable-suspended roofs. Budapest, Akadémiai, 1984, 243 p. (Szabó Jánossal)
• Buckling of shells for engineers. Budapest, Akadémiai, 1984, 303 p. (Dulácska Endrével)
• Analysis and design of space frames by the continuum method. Amsterdam–Budapest, Elsevier–Akadémiai, 1985, 317 p. (Hegedűs Istvánnal)
• Műszaki tudomány, mérnöki közelítés : akadémiai székfoglaló : 1991. január 14. Budapest, Akadémiai, 1993.
• Térbeli rácsos szerkezetek: Segédlet építészmérnök hallgatók részére. Budapest, BME, 1994, 56 p.
• Héjszerkezetek: Jegyzet építészmérnök hallgatók részére. Budapest, BME, 1994, 92 p. (Dulácska Endrével)
• Mérnöki szerkezetek tervezése. Budapest, Műegyetemi, 1995, 69 p.
• Közelítő számítások, méretfelvétel. Budapest, Műegyetemi, 1996, 77 p. (Paládi-Kovács Ádámmal)
• Mérnöki alkotások esztétikája. Budapest, Akadémiai, 1996, 239 p. (Vámossy Ferenccel)
• Tartószerkezetek tervezése: Modellalkotás, közelítő számítások. Budapest, Műegyetemi, 2002, 199 p.

Források

• Magyar nagylexikon XI. (Kir–Lem). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 191. o. ISBN 963-9257-04-4  
• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 698–699. o.
• Dulácska Endre – Gáspár Zsolt – Hegedűs István: Megemlékezés: Kollár Lajos 1926–2004. in: Magyar Tudomány 2004. 5. sz. 659–661.
• Korda János: Dr. Kollár Lajos (1926–2004). in: Mérnök Újság 2004. 4. sz.

További információk

• Gáspár Zsolt: Kollár Lajos (1926–2004). in: Építés – Építészettudomány XXXII. 2004. 3–4. sz. 161–166.