Kolonics István

(1826-1892) orgonaépítő

Kolonics Istán, Kolonits (Szabadka, 1826. augusztus 26.Csatószeg, 1892. november 30.) orgonaépítő mester.

Kolonics István
Szobra Kézdivásárhelyen
Szobra Kézdivásárhelyen
Született 1826
Elhunyt 1892. november 30. (65-66 évesen)
Állampolgársága magyar
Házastársa Dézsi Rozália, 1861. 12. 9. – 1892. 11. 30.
SzüleiKolonits Sándor
Markovics Terézia
Foglalkozása orgonaépítő

ÉletpályájaSzerkesztés

Édesapja kelebiai asztalosmester volt. Négy gyermekből a legidősebbként született, három húga követte. Ő is édesapja mesterségét tanulta, de mellette elsajátította az orgonaépítő mesterséget is, Szigeti Kilián kutatásai szerint 1846-ban, a bicskei református templom orgonájának építésekor Bárány Lajos Ágoston segédje volt.

1861. december 9-én vette feleségül Dézsi Rozáliát, Dézsi Bálint hentes és Jancsó Sára református lányát. Házasságukból tíz gyermek született, közülük négyen érték el a felnőttkort: Dénes, Gizella, Vilma és Matild.

Utolsó orgonájának építése közben, 1892. november 30-án Csatószegen halt meg, és ott is temették el. Vagyonát halála után elárverezték, özvegye Csíksomlyóra, Dénes fiához költözött, aki ott orvos volt.

1906-ban Szabadkára férjhez ment Gizella lányát látogatta meg, ahol meghalt.

A kézdivásárhelyi református temetőben helyezték örök nyugalomra.

Orgonaépítő tevékenységeSzerkesztés

 
A felvinci református templom orgonája - építette Kolonics István

Első ismert orgonáját 1853-ban a bajai evangélikus templom számára készítette. A hangszer később eltűnt.

Ugyancsak bajai megrendelése az első nagyobb orgonája a Szent Péter-Pál templom orgonája volt. Vajdasági és magyarországi tevékenysége a levéltári kutatásokból ismert. Kolonits István készítette el a szabadkai templom új orgonáját és az ő nevéhez fűződik a ludasi templom elpusztult orgonájának építése is.

Kolonics Istvánt az erdélyi szakirodalomban az egyik leghíresebb és legfoglalkoztatottabb orgonaépítőjének tartják. Legnagyobb erdélyi orgonája egyik fasípján egy ceruzával írt feliraton ez áll: „Kolonics István sajátkezű 134. műve született magyarhonban, Bácskában, Szabadkán, behívatott Erdélybe 1855. Lakásom Kézdivásárhelyt 1877. június 18. Gyulafehérvár.”

Erdélyben is tevékenykedett. 1855-ben készült a nagyenyedi orgonája, majd a bajai és a madarasi orgona is, 1858/59-ben pedig a csíksomlyói kegytemplom orgona, továbbá 1861 előtt a keceli hangszer.

A szabadkai származású mester 1855-ben letelepedett Kézdivásárhelyen.

Orgonajavítással is foglalkozott. Például partiumi perecseni templom orgonáját 1885-ben javította, és ezen is feliratot helyezett el: „újíttatott 1885. Szabadkai Kolonics István orgonaművész által Kézdivásárhelyről.”

Hangszereiért jótállást is vállalt, így például az 1866-ban épített bibarcfalvi orgonáért 10 évet. Tanítványai is voltak, például Takácsy Ignác, akinek a műhelye Marosvásárhelyen működött.

ForrásokSzerkesztés

  • Fábián Borbála: Erdély híres orgonaépítő művésze [1]
  • Krónika: Székelyföldi orgonaépítők [2]
  • n[3]