Kolonics István

(1826-1892) orgonaépítő

Kolonics Istán, Kolonits (Szabadka, 1826. augusztus 26.Csatószeg, 1892. november 30.) orgonaépítő mester.

Kolonics István
Szobra Kézdivásárhelyen
Szobra Kézdivásárhelyen
Született 1826. augusztus 26.
Szabadka
Elhunyt 1892. november 30. (66 évesen)
Csatószeg
Állampolgársága magyar
Házastársa Dézsi Rozália, 1861. 12. 9. – 1892. 11. 30.
SzüleiKolonits Sándor
Markovics Terézia
Foglalkozása orgonaépítő
A Wikimédia Commons tartalmaz Kolonics István témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpályája szerkesztés

Édesapja kelebiai asztalosmester volt. Négy gyermekből a legidősebbként született, három húga követte. Ő is édesapja mesterségét tanulta, de mellette elsajátította az orgonaépítő mesterséget is, Szigeti Kilián kutatásai szerint 1846-ban, a bicskei református templom orgonájának építésekor Bárány Lajos Ágoston segédje volt.

1861. december 9-én vette feleségül Dézsi Rozáliát, Dézsi Bálint hentes és Jancsó Sára református lányát. Házasságukból tíz gyermek született, közülük négyen érték el a felnőttkort: Dénes, Gizella, Vilma és Matild.

Utolsó orgonájának építése közben, 1892. november 30-án Csatószegen halt meg, és ott is temették el. Vagyonát halála után elárverezték, özvegye Csíksomlyóra, Dénes fiához költözött, aki ott orvos volt.

1906-ban Szabadkára férjhez ment Gizella lányát látogatta meg, ahol meghalt.

A kézdivásárhelyi református temetőben helyezték örök nyugalomra.

Orgonaépítő tevékenysége szerkesztés

Első ismert orgonáját 1853-ban a bajai evangélikus templom számára készítette. A hangszer később eltűnt.

Ugyancsak bajai megrendelése az első nagyobb orgonája a Szent Péter-Pál templom orgonája volt. Vajdasági és magyarországi tevékenysége a levéltári kutatásokból ismert. Kolonits István készítette el a szabadkai templom új orgonáját és az ő nevéhez fűződik a ludasi templom elpusztult orgonájának építése is.

Kolonics Istvánt az erdélyi szakirodalomban az egyik leghíresebb és legfoglalkoztatottabb orgonaépítőjének tartják. Legnagyobb erdélyi orgonája egyik fasípján egy ceruzával írt feliraton ez áll: „Kolonics István sajátkezű 134. műve született magyarhonban, Bácskában, Szabadkán, behívatott Erdélybe 1855. Lakásom Kézdivásárhelyt 1877. június 18. Gyulafehérvár.”

Erdélyben is tevékenykedett. 1855-ben készült a nagyenyedi orgonája, majd a bajai és a madarasi orgona is, 1858/59-ben pedig a csíksomlyói kegytemplom orgona, továbbá 1861 előtt a keceli hangszer.

A szabadkai származású mester 1855-ben először Csíksomlyón telepedett le, ahonnan 1859-ben Kézdivásárhelyre költözött át.

Orgonajavítással is foglalkozott. Például partiumi perecseni templom orgonáját 1885-ben javította, és ezen is feliratot helyezett el: „újíttatott 1885. Szabadkai Kolonics István orgonaművész által Kézdivásárhelyről.”

Hangszereiért jótállást is vállalt, így például az 1866-ban épített bibarcfalvi orgonáért 10 évet. Tanítványai is voltak, például a Homoródalmási Bartha György illetve a Kivárdai Cseh István orgonaépítők.

Galéria szerkesztés

Források szerkesztés

  • Fábián Borbála: Erdély híres orgonaépítő művésze [1]
  • Krónika: Székelyföldi orgonaépítők [2]
  • [3]

További információk szerkesztés

Csíky Csaba: Kolonics. Orgonaépítészet a 19. századi Erdélyben; Színművészeti Egyetem, Marosvásárhely, 2007