Főmenü megnyitása

Kolozs (románul Cojocna, németül Salzgrub) település Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében, az azonos nevű község központja.

Kolozs (Cojocna)
Kolozs látképe északnyugatról
Kolozs látképe északnyugatról
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeKolozs
KözségKolozs
Rang községközpont
Irányítószám 407240
Körzethívószám +40 x64[1]
SIRUTA-kód 57369
Népesség
Népesség2354 fő (2011. okt. 31.)[2] +/-
Magyar lakosság640 (2011)[3]
Népsűrűség9,86 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság389 m
Terület238,63 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Kolozs (Románia)
Kolozs
Kolozs
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 44′ 54″, k. h. 23° 50′ 00″Koordináták: é. sz. 46° 44′ 54″, k. h. 23° 50′ 00″
A Wikimédia Commons tartalmaz Kolozs témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

FekvéseSzerkesztés

Kolozsvártól 18 km-re délkeletre, a Mezőség nyugati szélén található a település. Apahidától délkelet irányban található. Kolozsvárról indulva az E576-os úton 10 km után jobbra kell letérni egy megyei rendű útra, innen további 10 km-re található a község.

TörténeteSzerkesztés

A régészeti feltárások szerint már a római korban illetve a középkorban is sóbányáiról volt nevezetes.

A település már az Árpád-korban lakott volt. Nevét az oklevelek 1291-ben említették először, Kolos néven, majd 1326-ban Kulusakna, 1332-ben Clus, Clusakna neveken írták nevét.

Kolozs(akna) mezőváros volt, jelentékeny sóbányával, melyet már a 11. században műveltek.

1326-ban Károly Róbert király elismerte, hogy az erdélyi püspök a „szent királyok” adományából birtokolja a kolozsi, dési, tordai és széki akna sótizedét.

Kolozs (Kolozsakna) telepeseinek szabadságjogai az Árpád-korban:

  • 1.) Mentesek a vajda, az ispán és tisztjei ítélkezése alól, s csak a király vagy tárnokmester bíráskodhatott felettük.
  • 2.) Nem szállhattak meg erőszakosan közöttük és nem nem vehettek bírságot rajtuk.
  • 3.) Csak a választott falunagy (villicus) ítélkezhetett közöttük.
  • 4.) Vámmentes hetivásárt tarthattak.
  • 5.) Az ott lakó kereskedők vámmentességet élveztek.
  • 6.) A Szent Mihály napját megelőző héten szabadon termelhettek sót, és azt szabadon adhatták el.

1291-ben III. András király Tordaakna telepeseinek is ugyanezeket a szabadságjogokat adta meg.

1310-ben Kán László vajda Dést, Széket és Kolozst a bennük működő sókamarákkal együtt átadta Károly Róbert királynak.

1314-ben Kolozs megye itt tartott gyűlést.

1326-ban Károly Róbert király megerősítette Kolozsakna, Szék, Dés és Torda sótizedét az erdélyi püspökségnek azzal, hogy tisztjei (officiales) a sóbányákból (salifodina) szabadon és vámmentesen elszállíthatják.

 
Utcakép

1332-ben Kolozs(akna) plébánosa 80 új báni, 1335-ben pedig 8-8 gs. pápai tizedet fizetett.

1710-ben pestisjárvány tizedelte meg a város lakosságát. Az 1717-es tatárjárás viszont elkerülte.

1852-ben bezárták a sóbányát, mivel az új sóbányászati módszerek segítségével elegendő sót bányászhattak a tordai és désaknai sóbányákban. Ez oda vezetett, hogy megszűntek az állami hivatalok, a polgárság egy része elköltözött, a mezőgazdaság lett a lakosság fő foglalkozása. A település fokozatosan veszített fontosságából, a rendezett tanácsú várost az első világháború idején községgé minősítették le. Az 1910 körül megnyílt sósfürdő sem tudta megmenteni a település városi rangját.

1910-ben 873 háza és 4138 lakosa volt, ebből 2271 magyar és 1808 román.

Az első világháború végéig Kolozs vármegyéhez tartozott, majd román uralom alá került, amit 1920-ban a trianoni békeszerződés megerősített. Romániában továbbra is Kolozs megye része volt, aminek román elnevezése 1925-ig Județul Cojocna volt (Kolozs román neve után), majd Județul Cluj lett (Kolozsvár román neve alapján).

A második bécsi döntés következtében visszakerült Magyarországhoz, ahol a román határon feküdt, a háború végén kötött fegyverszüneti megállapodás alapján azonban ismét Romániához került.

A község önkormányzata 2005-ben visszakapta a korábban államosított és leromlott állapotba került Sósfürdőt, amit 2007 és 2010 között európai uniós támogatással felújítottak, azóta újra működik, a meleg fürdővel együtt.

NevezetességeiSzerkesztés

 
A kolozsi tó
  • A valamikori sóbánya helyén levő sósfürdő, amelynek gyógyvizét reumatikus bántalmak és nőgyógyászati panaszok kezelésére javasolják.
  • Jó állapotban megőrződött ortodox fatemploma 1797-ben épült.
  • Az 1808-ban épült római katolikus, Jézus Szíve templom.
  • Az 1822–1825 között épült, műemlékké nyilvánított református templom.[4]
  • Lapidárium az unitárius templom szomszédságában, itt 8 darab 17. és 18. századból származó sírkő, valamint a Szent Imre templom néhány épen megmaradt köve van kiállítva.

Híres emberekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kolozs megye. adatbank.ro
  4. Lista monumentelor istorice: Județul Cluj. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)

ForrásokSzerkesztés

  • Bíró Ernő: Kolozs rövid története. In: Kolozsi láng, 2007/3. szám, 2-3 old.
  • Simon, A. – Gáll, E. – Tonk, S. – László T. – Maxim A. – Jancsik P. – Coroiu T.: Atlasul localităţilor Judeţului Cluj (Suncart, Cluj-Napoca, 2003) ISBN 973-864300-7

További információkSzerkesztés