Főmenü megnyitása

Komoly Ottó

humanitárius, politikus, kultúrmérnök

Komoly Ottó, 1931-ig Kohn Ottó;[1] אוטו קומוי (Budapest, 1892. március 26. – Budapest, 1945. január 1.)[2] magyar cionista politikus, mérnök. A magyarországi holokauszt idején kiemelkedő szerepe volt a budapesti gettó ellátásának megszervezésében és több ezer üldözött személy, többségében szüleiktől megfosztott zsidó gyermek életének megmentésében.

Komoly Ottó
Született Kohn Ottó
1892. március 26.
Budapest
Elhunyt 1945. január 1. (52 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása politikus

ÉleteSzerkesztés

Apja, Kohn Dávid (1863–1930) a szerveződő magyarországi cionista mozgalom egyik jelentős alakja volt, részt vett az 1897-ben Bázelben megrendezett első cionista kongresszuson.[3] 1906-ban Dömény Lajossal együtt alapította a Vívó és Atlétikai Club (VAC) nevű zsidó sportegyesületet.[4]

Komoly Ottó érettségi után a budapesti műszaki főiskolán tanult, amikor 1914-ben bevonult katonának. Részt vett az olaszországi hadszíntéren folyó harcokban, közben századossá léptették elő. 1916-ban megsebesült, ezután tartalékos állományba helyezték és kitüntették (Signum Laudis 2. fokozat).

1919-ben Budapesten, még Kohn Ottó néven jelent meg első könyve, A zsidó nép jövője, melyben a diaszpórában élő zsidóság helyzetét elemezte és kivezető útnak az Izrael földjén való összeköltözést jelölte meg. 1940-ben a Magyar Cionista Szövetség elnökhelyettesévé, a következő évben pedig elnökévé választották. 1942-ben Kolozsváron jelent meg második könyve, a Cionista életszemlélet.

1943 elején az akkor alakult budapesti Segélyező és Mentőbizottság elnöke is lett. Ebben a minőségében fontos szerepet játszott a náci üldözés elől Magyarországra menekült cseh, szlovák és lengyel zsidók ellátásában, menekítésében, majd a budapesti zsidó közösség segítésében. Igaz, hogy „mind a Cionista Szövetségben, mind a Mentőbizottságban Kasztner Rezső háttérbe szorította őt.”[5] (Kasztner Rezső forma szerint helyettese, illetve ügyvezető volt.)

1944. március 19. utánSzerkesztés

A zsidóellenes törvények hatálya nem terjedt ki a háborús kitüntetéssel rendelkező zsidókra, így az ország német megszállása után bevezetett kényszerintézkedések rá nem vonatkoztak, sárga csillagot sem kellett viselnie. Mozgásszabadságát kihasználva és Kasztnerrel együttműködve teljesen átadta magát a zsidóság megsegítésének. Részt vett a semleges Svájcba indítandó úgynevezett „Kasztner-vonat” utaslistájának összeállításában (lánya is ezzel a vonattal hagyta el az országot). Míg Kasztner elsősorban a németekkel egyezkedett, Komoly Ottó a „magyar vonalon” dolgozott.

Állandó kapcsolatban állt több közéleti vezető személyiséggel. A deportálások leállítása (1944. július 7.) után tárgyalt zsidóellenes felelős beosztásban lévő tisztségviselőkkel, köztük Ferenczy Lászlóval is. „Július-augusztusban Komoly minden erejével igyekezett megakadályozni, hogy a budapesti zsidókat a német követeléseknek megfelelően a fővároson kívül eső táborokba gyűjtsék, ahogy azt a magyar csendőrség is kívánatosnak tartotta”, mert joggal tartott attól, hogy így könnyen deportálhatnák őket.[6] Ez a terv végül nem valósult meg.

1944 szeptember elején, amikorra Komoly Ottó már a központi zsidó tanácsnak is tagja lett, a Nemzetközi Vöröskereszt magyarországi megbízottja, Friedrich Born kinevezte a gyermekek védelmére létesített A-szekció vezetőjének. (Az azonos céllal alakított B-szekciót Sztehlo Gábor evangélikus lelkész vezette). Budapesten több gyermekotthont alakítottak ki, tartottak fenn, láttak el élelemmel, melyek a Vöröskereszt védelme alatt álltak. A védelem a zsidó személyzetre is kiterjedt.

A nyilas hatalomátvétel utánSzerkesztés

A nyilas korszak idején előfordult, hogy az A-szekció egyszerre 35 épületre, több mint 5000 gyermekre és 550 alkalmazottra felügyelt. Számos ideiglenes zsidó „kórház” (inkább csak kórháznak nevezett orvosi segélyhely) is hozzájuk tartozott, a budapesti gettó ellátásában is nagyon fontos szerepük volt. Közben nagy mennyiségben állítottak ki Vöröskereszt-igazolványokat és védleveleket, melyek részleges mentességet biztosítottak a budapesti zsidó lakosok munkára vezénylésével, deportálásával szemben.

„Amikor a szovjet csapatok bekerítették Budapestet, a zsidó vezetők többsége elrejtőzött. December 28-án Komoly beköltözött a Ritz Szállóba, ahol a Nemzetközi Vöröskereszt megbízottja, Hans Weyermann lakott, hogy állandó összeköttetésben maradhasson vele… 1945. január 1-jén három nyilas a Városház utcai nyilas házba hurcolta. Bár Weyermannt biztosították afelől, hogy Komolynak nem esik bántódása, többé senki nem látta élve. Személyében a nyilasok a magyar zsidóság egyik legkiemelkedőbb és leghősiesebben helytálló alakját gyilkolták meg.”[7]

A háború után, 1947-ben a köztársasági elnök posztumusz kitüntetésben részesítette, melyet Izraelben élő családjának adtak át. Lánya, Fürst-Komoly Lea Tel-Avivban könyvtáros volt, 2007-ben hunyt el.[8]

2013-ban a holokauszt emléknapján Izraelben is posztumusz kitüntették Komoly Ottót, a kitüntetést unokája vehette át.[9]

JegyzetekSzerkesztés

  1. A Belügyminisztérium 1931. évi 198500. sz. rendelete. MNL-OL 30798. mikrofilm 437. kép 2. karton.
  2. Komoly Ottó. Magyar Életrajzi Index. (Hozzáférés: 2013. december 19.)
  3. Randolph L. Braham i. m. 1071. oldal.
  4. Adina Stern: A Makkabea Egyesület. A Magyar Nyelvterületről Származó Zsidóság Emlékmúzeuma. (Hozzáférés: 2013. december 19.)
  5. Randolph L. Braham i. m. 1072. oldal.
  6. Randolph L. Braham i. m. 1073. oldal.
  7. Randolph L. Braham i. m. 1075. oldal.
  8. Eseménytár. A 2007. év zsidó vonatkozású krónikája. Magyar Zsidó Levéltár, 2012. (Hozzáférés: 2013. december 20.)
  9. MTI: Leállt az élet Izraelben. Hvg.hu, 2013. április 8. (Hozzáférés: 2013. december 19.)

ForrásokSzerkesztés

A Magyar Elektronikus Könyvtárban olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).
  • Komoly Ottó. Holokauszt Emlékközpont. (Hozzáférés: 2013. december 19.)
  • Otto Komoly (angol nyelven). The Institute for Holocaust Research. [2013. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 19.)
  • Dr. Amir Peri: Komoly Ottó (angol nyelven). The Institute for Holocaust Research. (Hozzáférés: 2013. december 19.)

További információkSzerkesztés

  • Lőwy Dániel: A téglagyártól a tehervonatig. Kolozsvár zsidó lakosságának története. Kolozsvár, Erdélyi Szépmíves Céh, 1998.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.