Konídium
A konídium a gombák külső (exogén) keletkezéssel létrejövő, ivartalan (azaz nem ivaros szaporodás során képződő) mitospórája, mely elnevezés arra utal, hogy ezek a spórák mitózissal alakulnak ki.
Leírás szerkesztés
A különböző gombafajok konídiumai méretük és alakjuk szerint eltérőek lehetnek, valamint a sejtmagjaik száma is különbözhet. Az egy sejtmagot tartalmazó spórák lehetnek haploidok vagy diploidok. A több sejtmagvas spórákban a sejtmagok genetikailag különbözőek és azonosak is lehetnek. A spórák egy, kettő, vagy több sejtből is állhatnak: egysejtűek például a lisztharmatgombák (Erysiphaceae család fajai) konídiumai, míg többsejtűek pl. a Microsporum-fajok esetén.
A spórák funkciójuktól és a környezeti feltételektől függően lehetnek megvastagodott sejtfalúak, tartalmazhatnak melanint vagy más pigmentanyagokat. A sejtfalban megtalálható melanin növeli a sejtfalak szilárdságát és különböző stresszorokkal (pl. UV sugárzás) szemben való ellenállóságát.
Egy adott gombafaj is képezhet különböző típusú spórákat, akár egyidőben, vagy különböző környezeti feltételek mellett. A búza feketerozsda betegségét okozó Puccinia graminis gomba például négyféle különböző ivartalan spórát képez, amelyek különböző morfológiájúak és funkciójúak.
A konídiumokat a keletkezésük alapján csoportosítják. A tallikus keletkezésű konídiumok a hifa egy darabjának feldarabolódásával, átalakulásával alakulnak ki, míg a blasztikus konídiumokat erre specializálódott sejtek hozzák létre, ez utóbbiak az ún. konídiogén sejtek. Mind a tallikus, mind a blasztikus típusokban megkülönböztethetők különféle alcsoportok pl. aszerint, hogy az újonnan képződő konídium hogyan fűződik le, illetve hogyan képződik a sejtfala.
A konídiumokat létrehozó konídiumtartók általában a gombatelep micéliumának szintje felett helyezkednek el. Egyes gombáknál a konídiumtartók csoportba rendezetten, vagy védett, termőtestszerű képletekben helyezkednek el, ezek az ún. áltermőtestek (pszeudokarpiumok vagy konídiomaták). Az áltermőtestek hasonlíthatnak a szexuális úton keletkező termőtestekhez.
A konídiumok kedvező körülmények között kicsíráznak, hifákat, majd micéliumot alakítanak ki és új telep képződik. A folyamat a gomba gyors elterjedését szolgálja. A konídiumok általában passzívan terjednek (pl. széllel), és fajtól függően erre speciális mechanizmusok is szolgálhatnak.
A konídiumképzés különleges esete az ún. mikrociklusos konídiumképzés, amelynek során a konídiumokból közvetlenül újabb konídiumtartók és rajtuk konídiumok keletkeznek, sok esetben az eredeti konídiumból kiinduló micéliumnövekedés nélkül.[1]
Források szerkesztés
- Webster & Weber: Introduction to Fungi Third Edition – CBG University Press, 2007 https://doi.org/10.1017/CBO9780511809026
- Jakucs Erzsébet – Vajna László (szerk.): Mikológia – Agroinform Kiadó, 2003
- Kües & Fisher (szerk.): The Mycota I 2nd ed. Growth, Differentiation and Sexuality – Springer, 2006 https://doi.org/10.1007/3-540-28135-5
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Pintye A, Legler SE, Kiss L (2011. május 1.). „New records of microcyclic conidiogenesis in some powdery mildew fungi” (angol nyelven). Mycoscience 52 (3), 213–216. o. DOI:10.1007/S10267-010-0093-0. ISSN 1340-3540.