A Kongó (Zaire) Nyugat-Közép-Afrika legnagyobb folyója. Hossza a Katanga (Shaba)-fennsíkon eredő Lualaba forrásától 4374 km. A másik fő forrásfolyójával, a Luapulával mintegy 4700 kilométer, ami a Nílus után Afrika második és a világ nyolcadik leghosszabb folyójává teszi.

Kongó
Közigazgatás
Országok  Kongói Demokratikus Köztársaság,  Kongói Köztársaság,  Angola
Földrajzi adatok
Hossz4374 km
Forrásszint1435 m
Vízhozam42 800 m³/s
Vízgyűjtő terület3 687 000 km²
Forrás Lualaba
Torkolat Atlanti-óceán
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Kongó témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Leírás szerkesztés

A Kongó mellékfolyóival a világ második legnagyobb esőerdő övezetén folyik keresztül (csak az Amazonas esőerdői nagyobb kiterjedésűek). A Kongó az Amazonas után, az Orinoco, a Jangce és a Mississippi előtt a világ második legnagyobb vízhozamú folyója. Vízgyűjtő területe szintén a második legnagyobb kiterjedésű (csak az Amazonas vízgyűjtője nagyobb). Mivel a folyó hosszú szakaszai nyúlnak el az Egyenlítőtől északra, illetve délre is, a vízhozam meglehetősen stabil, hiszen valamelyik szakasz mindig az esős évszakot éli. A Kongó a legkiegyenlítettebb vízjárású a világ legnagyobb folyói között.

A Kongó folyó az ősi Kongói Királyságról kapta a nevét, amely a folyó torkolatvidékén terült el. A mai államok közül a Kongói Demokratikus Köztársaságot és a Kongói Köztársaságot a folyóról nevezték el.

A Kongó majdnem egész hosszában hajózható, három fő vízesését ma már vasútvonalak is megkerülik, így Közép-Afrika kereskedelmi forgalmának jó része a folyó mentén halad keresztül. Az itt szállított áruk java réz, pálmaolaj, cukor, kávé és gyapot. A folyó vízenergia nyerésére is hasznosítható, a Pool Malebo (Malebo-tó) alatti Inga az első vízerőmű a folyón. 2005 februárjában a dél-afrikai állami tulajdonú Eskom cég felvetette, hogy egy új gát építésével és egyéb beruházásokkal drasztikus mértékben emelhető lenne az Inga erőmű áramtermelő kapacitása. A vállalkozás 40 GW energiát termelhetne.[1]

Földrajz szerkesztés

A Kongó úgynevezett óriásfolyam, vízhozama és vízgyűjtő területe alapján a világ második legnagyobb folyamrendszere az Amazonas után. Afrika és az egész világ egyik csodálatos és egyedülálló természeti képződménye. A Kongó az egyetlen folyó a világon, amely kétszer keresztezi az Egyenlítőt. Ez az oka annak, hogy a folyam vízjárása és vízhozama a legegyenletesebb a föld nagy folyói között.

A Kongó és néhány jelentős folyó adatának összehasonlítása:

Folyó Hossz (km) Vízgyűjtő terület (km²) Közepes vízhozam (m3/s)
Kongó 4374 3687000 42800
Nílus 6853 3349000 1584
Amazonas 6516 7045000 225000
Jangce 6300 1808500 31900
Mississippi 3779 3248000 21990
Duna 2850 817000 6546
Murray 2508 1160000 767

A Kongó-medence az egyenlítői esőerdők otthona. A magas páratartalom miatt a helyi flóra, például az ébenfa, a mahagóni és a tölgyek akár 60 méteres magasságot is elérhetnek. A folyó medencéjének területe csaknem 4 millió km2. Afrika legnagyobb víziútjának vízhozama a szárazabb években 39, a csapadékosabb években 50 ezer köbméter másodpercenként.

A folyó forrásairól meglehetősen ellentmondásosak az információk. A geográfusok a mai napig sem jutottak egyértelmű következtetésre a folyó eredetéről. Jelenleg két hivatalosan elfogadott verzió létezik: A forrás a bővebbik vizű folyó, a Lualaba, amely a Kongói Demokratikus Köztársaság délkeleti részén, Zambia területével közvetlenül határos Katanga- vagy Shaba-fennsíkon 1435 m tszf. magasságban ered. A folyó eredetére vonatkozó második népszerű változat a Chambesi forrása, amelynek vize a Nyassza és a Tanganyika tavak között ered, körülbelül 1590 m magasságban. A Bangweulu mocsarakat elhagyva Luapula néven deltával a Mweru-tóba ömlik. Innen kifolyva Luvua néven a Lualabába ömlik. Ez utóbbi forrásfolyó rendszer (Luvua, Luapula és Chambesi) a hosszabb, a nagyobb vízgyűjtő területű, így többnyire ezeket tekinti a legtöbb kutató a Kongó fő forráságának.

A Kongóval kapcsolatos érdekességek között érdemes megemlíteni, hogy ennek a folyamnak két neve van. Felső folyását (Kisangani településig) a helyiek ugyanúgy nevezik, mint az egyik lehetséges forrást (Lualaba). A Kongó Lualabának nevezett felső szakaszán sok zuhatag és vízesés van, amelyek jelentősen akadályozzák a hajózást. A legmagasabb vízesés (kb. 500 m) a Nzilo-szorosban a Mitumba-hegység déli lábánál található. Innen nagyjából északnak tart, ahol vad és nyugodtabb szakaszai váltják egymást. Az Egyenlítő közelében található Stanley (Boyoma)-vízesés után simán és egyenletesen hömpölyög tovább. Itt a partjai meglehetősen alacsonyak, mocsarasak, helyenként akár 10-15 km széles is lehet közöttük, ami természetes tavak kialakulásának is kedvez (ezek közül legnagyobb a Tumba-tó). Alsó szakaszán a folyó a Dél-Guineai-fennsík területén folyik át, partjai itt sziklásak és meredekek (magasságuk eléri az 500 métert). Kinshasa és Matadi települések között a híres, több zuhatagból álló Livingstone-vízesés található, amelyek alatt egy szűk mederben rohan. Az "U" alaku medrének jelentős mélysége (akár 230 m) miatt Afrika és a világ legmélyebb folyójává teszi. Boma városa alatt újra kiszélesedik és tölcsértorkolattal az Atlanti-óceánba ömlik. A Kongó édesvize torkolattól kb 70 km-re világosra festi az óceán sós vizét[2].

A folyót három szakaszra lehet különíteni: A felső szakasza a forrástól a Henry Stanley felfedezőről elnevezett, a már említett 7 lépcsős vízesésekig (Stanley- vagy Boyoma-vizesések). Ennek a szakasznak a hossza több mint 2100 km. A középső szakasza (1700 km) a vízesésektől Kinshasa városáig, míg az alsó, 500 kilométeres szakasza Kinshasától torkolatáig tart.

A felső szakasz jellemzése szerkesztés

A fennsíkokon és ezek völgyeiben elhelyezkedő Kongó felső folyását (Lualaba) zuhatagos és a nyugodt szakaszok váltakozása jellemzi. A legmeredekebb esés (kb. 70 km-es szakaszon 475 m) Lualaba a Nzilo-szorosban éri el, amellyel a Mitumba-hegység déli nyúlványain vág át. Bukama városától kiindulva a folyó lassan halad végig az Upemba tó lapos fenekén. Kongolo városa alatt Lualaba áttöri a kristályos sziklákat a Port d'Anfer (Pokol kapuja) szurdoknál, zuhatagokat és vízeséseket képezve. Tovább haladva lefelé a folyón, egymás után további vízesések és zuhatagok csoportja követik egymást. Kindu és Ubundu városai között a folyó ismét nyugodtan folyik egy széles völgyben. Közvetlenül az Egyenlítő alatt a fennsík pereméről leereszkedik a kongói mélyedésbe, létrehozva a Stanley (Boyoma)-vízesést.

A középső szakasz jellemzése szerkesztés

A Kongó-medencébe érve a folyó nyugodt. Túlnyomóan alacsony és lapos, gyakran mocsaras partú medre tószerű nyúlványok láncolata (medre itt helyenként akár 15 km széles), amelyet viszonylag szűk medrű (1,5-2 km) szakaszok választanak el egymástól. A Kongó-medence középső részén a folyam és mellékfolyóinak, leginkább az Ubangi és a Sangha árterei egybeolvadnak, és a világ egyik legnagyobb időszakosan elöntött területét alkotják. A mélyedés nyugati széléhez közeledve a folyó megjelenése megváltozik: itt a magas (100 m vagy annál is több), meredek alapkőzetpartok közé tömörül, és helyenként 1 km alá szűkül a medre. A mélysége ennek megfelelően megnő (20-30 m), az áramlati felgyorsulnak. Ez a szűk szakasz, az úgynevezett csatorna a Kongó középső folyását lezáró Stanley-medence (kb. 30 km hosszú, legfeljebb 25 km széles) tószerű meghosszabbításába (Pool Malebo) torkollik.

Az alsó szakaszának jellemzése szerkesztés

A Kongó alsó folyásánál egy mély (legfeljebb 500 m-es) szurdokban egy fennsíkon keresztül tör át az óceán felé. A folyam medrének szélessége itt 400-500 m-re (mélysége 60-70 méterre), a még keskenyebb részeken helyenként 220-250 m-re csökken (a mélysége pedig 230 m-ig nő). 350 km-en keresztül (Kinshasa és Matadi között) a folyó 270 métert esik, mintegy 70 zuhatagot és vízesést alkotva, egyesítve a Livingstone zuhatagok általános néven. Matadinál a Kongó belép a parti síkságba, a csatorna szélessége 1-2 kilométerre nő, a hajóút mélysége eléri a 25-30 métert. Boma város közelében kezdődik a Kongó torkolata, melynek legnagyobb szélessége eléri a 19 km-t. A folyam végül egy viszonylag keskeny (9,8 km) kijáraton keresztül ömlik az Atlanti-óceánba.

Vízrajz szerkesztés

Vízgyűjtő terület szerkesztés

A Kongó vízgyűjtő területe tíz országra terjed ki és Afrika területének mintegy 13 százalékát teszi ki.

 
A Kongó vízgyűjtőterülete

A Kongó vízgyűjtőjének legmagasabb pontja a Ruwenzori-hegységben található, mintegy 4340 m tszf. magasságban.

Vízjárás, vízhozam szerkesztés

A Kongó-medence folyóinak vízhozamának kialakulásában a bőséges csapadéké a főszerep. A folyam vízgyűjtőjére évente 1500-1600 mm csapadék hull. A Kongó vízrendszere Köppen éghajlat besorolása alapján a legnagyobb részben az As (trópusi szavanna) és Af (trópusi esőerdő) típusba esik.

A folyó egyik fő sajátossága a viszonylag állandó, kritikus ingadozás nélküli vízjárás. A folyóban egész évben bőségesen van víz (az eddig mért legszárazabb évben a közepes vízhozama 33300, míg a legcsapadékosabb évben 55200 m3/s volt az átlag a torkolatánál). Ennek oka, hogy a hatalmas medence különböző éghajlati zónákban található, és ha az egyik régióban szárazság is van, ezt egy másik területen a heves esőzések kompenzálják.

A Kongó legtöbb mellékfolyójára jellemző az őszi lefolyás túlsúlya: az északi félteke mellékfolyóin a víz maximális emelkedése szeptember-novemberben, míg a déli féltekének mellékfolyóin április-májusban figyelhető meg. Az április-májusi lefolyási maximum Kongó felső részén (Lualaba) is jellemző. A Kongó középső részén és különösen az alsó folyásain a vízhozam szezonális ingadozása nagymértékben kiegyenlítődik a mellékfolyóinak eltérő áradás időpontjai miatt.

A Kongót a legnagyobb természetes szabályozás jellemzi. Ennek ellenére két emelkedés és két csökkenés egyértelműen kitűnik a vízszintek éves menetében: a Kongó középső szakaszán a Lualaba őszi maximumának megfelelő vízemelkedés másodlagos jellegű, míg a fő emelkedés november-decemberben az északi mellékfolyók árvizeinek hatására következik be. A Kongó alsó folyásánál a fő emelkedés szintén november-decemberben történik. Az április-május kevésbé jelentős emelkedése főként a Kasai folyó őszi maximális vízhozamához köthető.

A Kongó vízhozamának szezonális ingadozása a torkolatánál:

Időszak Közepes vízhozam (m3/s)
Október-Január 57670
Február-Március 36276
Április-Május 40282
Június-Szeptember 32000
Évi átlag 42800

[3][4][5][6][7][8]

A legnagyobb árvizek novembertől decemberig figyelhetők meg a folyó felső szakaszán (Lualaba). Az alsó és középső részeken ez a helyzet kétszer fordul elő: egy további májustól júniusig tartó időszakot egészítenek ki. A legalacsonyabb vízszint júliusban alakul ki.

A Kongó folyó rendszere az egyik legsikeresebb és legcsodálatosabb a természetes szabályozás szempontjából is.

A meder adatai szerkesztés

Helyek és létesítmények a folyam mentén szerkesztés

Ismertebb települések, vízierőművek, vízesések és mellékfolyó-torkolatok a folyam mentén:

Távolság (fkm) Hely Tszf.magasság (m) Távolság (fkm) Hely Tszf.magasság (m)
0 Banana 0 2100 Isangi 369
100 Boma 2 2133 Yangambi 371
148 Matadi 7,5 2240 Kisangani 380
188 Inga vízerőmű 78 2310 Boyoma- vízesés 400
236 Inga- vízesés 171 2390 Ubundu 418
250 Luozi 176 2705 Kindu 448
498 Kinshasa, Brazzaville 269 3055 Kongolo 533
500 Pool Malebo 273 3455 Luvua, Lualaba 556
695 Kwamouth 275 3695 Bukama 567
697 Kasai 275 3828 Luapula, Mweru-tó 921
815 Bolobo 284 3975 Nzilo-vízesés 1231
898 Mossaka 289 4355 Bangweulu mocsár 1163
1050 Ubangi 294 4374 Lualaba-forrás 1435
1157 Mbandaka 303 4835 Chambesi forrás 1590

[9]

Vízenergia szerkesztés

A Kongó hatalmas vízenergia potenciállal rendelkező folyó. Óriási víztömeget szállít, ezért jelentős energiaszolgáltatóként működik. Jelenleg több nagy vízerőmű található a folyón (Inga). Az ilyen objektumok száma a teljes medencében körülbelül negyven. Közép-Afrika nagy területét látják el árammal. A vízrendszer folyóinak bő vízhozama és esése meghatározza azt a kolosszális vízenergia-tartalékot, ami alapján a Kongó-medence az első helyen áll a világ vízgyűjtői között. A medence folyóinak teljes potenciális kapacitása átlagos vízhozam mellett 390 GW. Ebből maga a Kongó becsült kapacitása 132 GW (más publikációk szerint 148,33 GW). Jelentősebb vízerőművek a Lualaba folyón is találhatók (Le Maripel, Delcomune).

Gazdaság szerkesztés

A folyó a városok és települések ellátásának fő vízforrása. A helyi lakosok szarvasmarha-tenyésztéssel, halászattal és növénytermesztéssel foglalkoznak. A Kongó-medencében a biológusok körülbelül 1000 halfajt tartanak nyílván. Ezek közül számos faj kereskedelmi jelentőségű.

Hajózás szerkesztés

A Kongó nagy részében hajózható, kivéve a zuhatagos szakaszait, amelyek megkerüléséhez vasutakat építettek a hajózható szakaszainak összekapcsolása végett. A Kongó-medencében a hajózható útvonalak teljes hossza körülbelül 20 000 km. A fő folyami kikötők Kinshasa és Brazzaville.

A folyók hajózható szakaszainak többsége a Kongó-medencében koncentrálódik, ahol egyetlen elágazó víziút-rendszert alkotnak, amelyeket azonban a Kongó alsó részén található Livingstone-vízesések válaszanak el az óceántól. Magának a folyónak 4 fő hajózható szakasza van: Bukama-Kongolo (645 km), Kindu-Ubundu (300 km), Kisangani-Kinshasa (1742 km), Matadi-torkolat (148 km). Az utolsó szakasz, az úgynevezett tengeri medence az óceánjáró hajók számára elérhető. A Kongó hajózható részeit vasutak kötik össze.

A Kongót hajózható szakaszai a régió legfontosabb közlekedési artériájává teszik. Több millió tonna rakomány és nagyszámú utas bonyolódik le rajta. A Kinshasából induló kompok az Ubangi partján található Bangui-ba (Közép-afrikai Köztársaság fővárosa) is közlekednek. Havonta mindössze 2-3 alkalommal futnak, hatalmas, több mint 1000 km-es távot tesznek meg, és minden nagyobb településen megállnak. Mivel a főbb települések maga a főfolyó és számos mellékfolyója mentén helyezkednek el, a Kongó jelentőségét nehéz lenne felbecsülni[10][11].

Mellékfolyók szerkesztés

Torkolat szerkesztés

A folyam torkolata Boma városa alatt kezdődik. Hossza 75, átlagos szélessége 11 km. Az árapály a torkolattól 40 km-re érezteti a hatását.

A folyó minden évben több tízmillió tonna szilárd hordalékot szállít a tengerbe. Az adatok eltérőek a hordalékmennyiségére vonatkozóan: 55, 88 és 100 millió tonna/év (összehasonlítás képpen az Amazonas átlagos hordalékmennyisége a torkolatnál évente 788 millió tonna).

A Kongó hatalmas édesvíz mennyisége az óceánban 70 km-re a partoktól is kimutatható. Tölcsér alakú torkolatának felső és középső részét egy aktívan fejlődő fiatal delta foglalja el. A torkolat folytatása az óceánban a Kongó víz alatti 400 m mély kanyonja, amelynek teljes hossza legalább 800 km.

Élővilág szerkesztés

A Kongó-medence központi részét átszelő Kongó partjait szinte mindenhol egyenlítői esőerdők borítják. A dzsungelben az afrikai flóra olyan egyedülálló képviselői találhatók, mint a mahagóni, hevea, eukaliptusz, ébenfa. Sok örökzöld cserje nő itt, és az egyes fák magassága eléri a 70 métert.

A folyó medencéje a szavannás területeken gazellák, zebrák és zsiráfok, bivalyok csordáinak ad otthont. A gazellákra és más patásokra gyakran oroszlánok, leopárdok és gepárdok vadásznak. Az itatóknál elefántok, vízilovak és vaddisznók gyülekeznek, a dzsungelben pedig csimpánzok, síkvidéki és hegyi gorillák élnek. Lenyűgöző a hüllők és rovarok világa. A Kongó partjain: vannak krokodilok (jellemzően nílusi krokodil és a jóval kisebb páncélos krokodil) mérges pókok fajai, vízi pitonok és kobrák. A folyó mélységei is lakottak: tigrishalak, harcsák, nílusi süllők, márnák, édesvízi heringek élnek meg itt.

A hatalmas ragadozó tigrishal hossza elérheti a 2 métert, súlya pedig a 70-80 kg-ot.

Történelem szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

A Kongó egyes szakaszai egy 230 m mély szurdokban folynak. Ezzel a Kongó a világ legmélyebb folyója. Ennek a ténynek köszönhetően élővilága különleges. Vannak olyan halfajok, amelyeknek mindig csak döglött példányait fogják ki, mert olyan mélyen élnek, hogy a felszínhez közeledve keszon-betegségben elpusztulnak.

Irodalom szerkesztés

  • H. Winternitz: East Along the Equator: A Journey up the Congo and into Zaire (1987) (angolul)

További információk szerkesztés