Főmenü megnyitása

Kongói Köztársaság

állam Közép-Afrikában

A Kongói Köztársaság vagy más néven Congo-Brazzaville nyugat-közép-afrikai állam, korábban a francia gyarmatbirodalom része. Szomszédai Gabon, Kamerun, a Közép-afrikai Köztársaság, a Kongói Demokratikus Köztársaság (ez utóbbival igen gyakran keverik) és Angola, és van egy viszonylag rövid tengerpartja is a Guineai-öbölben.

Kongói Köztársaság
République du Congo
Repubilika ya Kongo
Republiki ya Kongó
A Kongói Köztársaság zászlaja
A Kongói Köztársaság zászlaja
A Kongói Köztársaság címere
A Kongói Köztársaság címere
Nemzeti mottó: Unité, Travail, Progres
(franciául: Egység, Munka, Fejlődés)
Nemzeti himnusz: La Congolaise
LocationRCongo.svg

Fővárosa Brazzaville
d. sz. 4° 14′, k. h. 15° 14′
Államforma köztársaság
Vezetők
Államfő Denis Sassou-Nguesso
Miniszterelnök Isidore Mvouba
Hivatalos nyelv francia
Beszélt nyelvek regionális nyelvként a kikongó és a lingala, ezen kívül számos más törzsi nyelvet is használnak
függetlenség Franciaországtól
kikiáltása 1960. augusztus 15.

Tagság
Népesség
Népszámlálás szerint4 447 632 fő (2013)[1] +/-
Rangsorban123
Becsült4 559 000 fő (2014. július)
Rangsorban123
Népsűrűség8,6 fő/km²
GDP
Összes4 621 millió USD (156)
PPP: 2005
Egy főre jutó1379 USD (158)
Földrajzi adatok
Terület342 000 km²
Rangsorban 62
Víz3,3%
IdőzónaWAT (UTC+1)
Egyéb adatok
Pénznem CFA frank (XEF)
Nemzetközi gépkocsijel RCB
Hívószám 242
Segélyhívó telefonszám
  • 117
  • 118
Internet TLD.cg
Villamos hálózat 230 volt
Elektromos csatlakozó
  • Europlug
  • Type E
Közlekedés iránya jobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Kongói Köztársaság témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

TermészetföldrajzSzerkesztés

 
A Kongói Köztársaság domborzati térképe

Az országnak viszonylag kicsi tengerpartja van (170 km), viszont észak felé messze benyúlik a szárazföldbe (1200 km). Keleti határát két nagyobb folyó, a Kongó és az Ubangi jelenti. A tengerparthoz közel a Mayombé hegység emelkedik ki kristályos kőzeteivel, az ország legnagyobb területeit azonban lapos fennsíkok és mocsaras völgyek teszik ki. A természetes növénytakarója változatos, a szárazabb déli területeken a szavanna, míg az északi, csapadékosabb területeken az esőerdő a jellemző.

DomborzatSzerkesztés

VízrajzSzerkesztés

ÉghajlatSzerkesztés

Egyenlítő menti helyzete miatt a hőmérséklet egész évben egyenletes. A nappali hőmérséklet általában 24 °C, miközben a levegő páratartalma magas. Éjjel 16–21 °C-ra hűl a levegő. Az éves csapadékmennyiség a parti síkságon 1000 mm körüli, az ország központi vidékén 2000 mm-t meghaladja. Időben viszont nem egyenletesen oszlik el: a legszárazabb hónap június és augusztus, a legesősebb november.

Élővilág, természetvédelemSzerkesztés

Az ország legnagyobb része a trópusi esőerdők zónájába esik. A síkságokon nagyon nehezen járható mocsarak alakultak ki, amelyek védelmet nyújtanak ritka állatoknak is. Ilyen például a gorilla.

A környezetet veszélyezteti a faipar és más iparágak, amelyekről viszont az ország nem mondhat le népének szegénysége miatt. Súlyosbítja a helyzetet a hatékony kormányzat hiánya, a döntések átláthatatlan módja.[2]

Nemzeti parkjaiSzerkesztés

Természeti világörökségeiSzerkesztés

TörténelemSzerkesztés

A térség legrégebbi lakói a pigmeusok. A bantu vándorlás idején bantuk váltották fel, olvasztották be őket. A bakongó nép egy bantu csoport, amely a mai Angola, Gabon és Kinshasa-Kongó egy részén is letelepült. Több bantu királyság épített ki kereskedelmi kapcsolatokat a Kongó folyó vízvidékével, a legnevezetesebbek: Kongo, Loango, Teke. Az európaiakkal a kereskedelmi kapcsolat a 15. század végétől kezdve gyorsan kiépült – a belső területeken foglyul ejtett rabszolgákkal kereskedtek. A partvidék a transzatlanti rabszolga-kereskedelem kiinduló pontja volt. Ez a kereskedelem a korai 19. századig folyt és végül aláásta a bantu királyságok erejét.

 
Brazzaville-i vasútállomás 1932-ben

A köztársaság a Franciaország kormányozta Közép-Kongó helyén jött létre, amikor 1960-ban kivívta a függetlenséget. Az új állam negyed évszázados kísérlete a marxizmussal 1990-ben – a közép-európai kommunista rezsimek bukásával egyidőben – véget ért, 1992-ben demokratikus úton választott kormányt iktattak be. 1997-ben egy rövid polgárháború után a korábban marxista Denis Sassou-Nguesso elnök került hatalomra.

Államszervezet és közigazgatásSzerkesztés

Alkotmány, államformaSzerkesztés

2002. január 20-án rendezett népszavazáson a lakosság elnöki köztársaságot szavazott meg, így ez a mai államforma. A parlament 2 kamarás, a Népgyűlés és a Szenátus alkotja.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatásSzerkesztés

Politikai pártokSzerkesztés

Közigazgatási beosztásSzerkesztés

A Kongói Köztársaság tíz régióra és a fővárosra oszlik. Ezek a következők:

  • Bouenza
  • Brazzaville (főváros)
  • Cuvette
  • Cuvette-Ouest
  • Kouilou
  • Lékoumou
  • Likouala
  • Niari
  • Plateaux
  • Pool
  • Sangha

Védelmi rendszerSzerkesztés

NépességSzerkesztés

Képek

Általános adatokSzerkesztés

Legnépesebb településekSzerkesztés

Etnikai, nyelvi megoszlásSzerkesztés

A lakosság döntő többsége, 90%-a bantu. Általában alacsonyabb termetű, robusztus, kevésbé fekete bőrű emberek. 6–9% szudáni, magas termetű, igen sötét bőrű emberek. Mindössze 3% pigmeus, ők Afrika igazi őslakói, akik a bantuk térhódítása miatt az őserdőbe húzódtak vissza, sokuk még ma is vadászatból és gyűjtögetésből él. A pigmeusok rendkívül alacsony termetű, sárgásbarna bőrű emberek, nem rokonai az afrikai feketéknek, inkább az ausztrál bennszülöttekkel állnak közelebbi rokonságban. Ezenkívül, van még 1%-nyi fehér (európai) lakosa is az országnak, a francia gyarmatosítók utódai. A feketék főbb csoportjai: az ország névadói a kongók, 52% az arányuk, két fő csoportjuk, a ba-kongó és a vili-kongó. A második legnagyobb csoport a teke, aránya 17%. A mbosik 12%-nyi arányt érnek el. Kisebb csoport még a mbeték 5%-os aránnyal. 3–3%-os arányban élnek itt, punuk és szangák. További 2% maka, 4% egyéb kisebb csoportok tagjai.[3]

Vallási megoszlásSzerkesztés

A lakosság 30%-a római katolikus, 55%-a egyéb keresztény, 15% egyéb (nem vallásos, hagyományos afrikai vallású, muszlim stb.)[4][5]

Szociális rendszerSzerkesztés

GazdaságSzerkesztés

 
Az ország gazdasági és politikai központja Brazzaville
 
Asszonyok dolgoznak egy Brazzaville-i varrodában

A francia gyarmati múlt, majd a függetlenné válás után bekövetkezett szocialista gazdaságpolitika és az 1997–1998. évi polgárháború miatt elmaradott, a külföld felé eladósodott ország. Afrikai viszonylatban közepesen fejlett ország elsősorban kőolajexportja révén emelkedik ki a környezetéből.[6] Agrár-ipari ország. A modern ipari szektor mellett a mezőgazdaság és a kézműipar emelkedik ki.

Általános adatokSzerkesztés

  • A GDP összetétele szektoronként 2014-ben:[5] mezőgazdaság: 3,3%, ipar: 74,4%, szolgáltatások: 22,3%
  • Munkanélküliségi ráta (2012-ben): 53%. A népesség 46,5%-a él szegénységi küszöb alatt.[5]

Gazdasági ágazatokSzerkesztés

MezőgazdaságSzerkesztés

Fő termények: manióka (tápióka), cukornád, rizs, kukorica, földimogyoró, zöldségfélék, kávé, kakaó.[5]

IparSzerkesztés

Fő ipari ágazatok: kőolaj-kitermelés, cementgyártás, faipar, sör-, cukor-, pálmaolaj-, szappan-, lisztgyártás, cigarettaipar.[5]

Természeti erőforrásokban gazdag, de ásványkincsei nagyrészt még kiaknázatlanok. Az utóbbi években új kőolajlelőhelyeket fedeztek fel, elsősorban a part menti tengeren. Az olaj az állam bevételének mintegy 90%-át adja. Egyre nagyobb hangsúly kerül az ásványi kincsek kiaknázására is; a legfontosabbak a magnézium, kálisó, arany, de található még réz, ólom, cink is.

KereskedelemSzerkesztés

  • A legfontosabb exportcikkek: kőolaj, fűrészáru, furnér, cukor, kakaó, kávé, gyémánt
  • Importjában építőanyagok, gépek, élelmiszer, vegyipari termékek szerepelnek.

Fő kereskedelmi partnerek 2013-ban:[5]

  • Export: Kína – 53,8%, USA – 11,1%, Ausztrália – 9,4%, Franciaország – 5,3%
  • Import: Kína – 19%, Franciaország – 18,7%, Olaszország – 6,2%, USA – 5,5%, India – 5,1%, Belgium – 4,5%

Az országra jellemző egyéb ágazatokSzerkesztés

KözlekedésSzerkesztés

 
Az ország egy főútja

A közlekedési infrastruktúra fejletlen. Úthálózatának mintegy 1/10-e szilárd burkolatú (2007-ben).

Két vasútvonala: Pointe Noire-Brazzaville és Monte Belo-Mbinda.

Az országban belül jelentős a hajózás, a hosszú hajózható folyószakaszoknak köszönhetően. Fő kikötői: Pointe Noire és Brazzaville.

Nemzetközi forgalmú repülőterek ugyancsak ebben a két városban találhatók.[6] Belföldön a nagyobb városok között (Brazzaville, Pointe Noire, Owendo, Ouesso, Dolisie stb.) is választhatjuk a repülőt. A helyi légitársaságok – Régional Express, Air Atlantic, Aero Service, Congo Airways, TAC) az ország mintegy tíz repülőterén elérhetők.[7]

KultúraSzerkesztés

 
Kisiskolások
 
Asszonyok mosnak a Kongó folyóban
 
Fafaragvány

Oktatási rendszerSzerkesztés

Kulturális intézményekSzerkesztés

TudománySzerkesztés

MűvészetekSzerkesztés

Hagyományok, néprajzSzerkesztés

GasztronómiaSzerkesztés

TurizmusSzerkesztés

Az országba érkezőknek rendőrségi, egészségügyi és vámügyi formanyomtatványt kell kitölteniük, valamint az útlevélen és vízumon kívül rendelkezniük kell a visszautazást igazoló jeggyel.

Egészségmegőrzés: malária, sárgaláz, tífusz, kolera, hepatitisz.

SportSzerkesztés

A szövetség alapítása: 1962

FIFA-tagság: 1964

Legjobb világranglista-helyezés: 57. (2008. október) Legrosszabb világranglista-helyezés: 139. (1996. április)

Klubok száma: 90

Igazolt futballisták száma: 9060.

Első válogatott mérkőzés: Közép-Kongó-Réunion 4-1 (1960. április 13.) Legnagyobb győzelem: Kongó-Sao Tomé és Principe 11-0 (1976. július 7.)

Legnagyobb vereség: Malagaszi Közt. (Madagaszkár)-Közép-Kongó 8-1 (1960. április 19.)

Részvétel a világversenyeken

Világbajnokság:

Afrikai Nemzetek Kupája: 6 (1968, 1972, 1974, 1978, 1992, 2000) – győztes (1972)

ÜnnepekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Világbank-adatbázis
  2. Archivált másolat. [2009. szeptember 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 7.)
  3. A Világ országai, Nyír-Karta Bt. 2008
  4. http://www.pewforum.org/2011/12/19/table-christian-population-as-percentages-of-total-population-by-country/
  5. a b c d e f https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/cf.html
  6. a b Szlávik Tamás: Országok lexikona, 2007.
  7. Huber Péter: Kongó, 2006

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés