Kongói Köztársaság

állam Közép-Afrikában

A Kongói Köztársaság (franciául: République du Congo), vagy más néven Kongó-Brazzaville független köztársaság Közép-Afrikában, túlnyomórészt a Kongó-medencében helyezkedik el. Északnyugaton Kamerun, északkeleten a Közép-afrikai Köztársaság, keleten és délen a Kongói Demokratikus Köztársaság, délnyugaton Angola Cabinda exklávéja és egy rövid szakaszon az Atlanti-óceán, illetve nyugaton Gabon határolja. Fővárosa és legnagyobb városa Brazzaville. A hivatalos nyelv a francia, továbbá két nemzeti nyelv van, a bantu nyelvekbe tartozó kituba és lingala. A legmagasabb pontja az 1020 m magas Mont Nabemba, a leghosszabb folyója a Kongó, amely az Ubangival természetes határt képez a Kongói Demokratikus Köztársasággal.

Kongói Köztársaság
République du Congo (franciául)
A Kongói Köztársaság zászlaja
A Kongói Köztársaság zászlaja
A Kongói Köztársaság címere
A Kongói Köztársaság címere
Nemzeti mottó: Unité, Travail, Progrès
(Egység, Munka, Haladás)
Nemzeti himnusz: La Congolaise
LocationRCongo.svg

Fővárosa Brazzaville
d. sz. 4° 15′ 58″, k. h. 15° 16′ 59″
Legnagyobb város Brazzaville
Államforma félelnöki köztársaság
Vezetők
Elnök Denis Sassou Nguesso
Miniszterelnök Clément Mouamba
Hivatalos nyelv francia
Beszélt nyelvek lingala, kituba, kongo
Függetlenség Franciaországtól
Függetlenség kikiáltása 1960. augusztus 15.

Elődállamok Kongói Népi Köztársaság (1969–1992)
Tagság
Népesség
Népszámlálás szerint5 260 750 fő (2017)[1] +/-
Rangsorban114.
Becsült5 518 092[2] fő (2020)
Rangsorban114.
Népsűrűség15,79 fő/km²
Rangsorban (175.)
Főbb etnikumok kongók 40,5%
tekék 16,9%
mbochik 13,1%
sanghák 5,6%[3]
Vallások katolikus 52,9%
protestáns 35,6%
hagyományos afrikai 4,7%
GDP2019-es becslés[4]
Összes11,162 milliárd USD (137.)
PPP: 32,516 milliárd USD
Egy főre jutó2444 USD (134.)
HDI (2018) 0,608[5] (138.) – közepes
Gini-index (2011) Növekedésés negatív48,9[6]
Írástudatlanság 17,95[7]
Földrajzi adatok
Terület342 000 km²
Rangsorban 64.
Víz3,3%
IdőzónaWAT (UTC+1)
Egyéb adatok
Pénznem Közép-afrikai CFA frank (XAF)
Nemzetközi gépkocsijel RCB
Hívószám 242
Segélyhívó telefonszám
  • 117
  • 118
Internet TLD.cg
Villamos hálózat 230 V/50 Hz
Elektromos csatlakozó C és E típus
Közlekedés iránya jobb oldali
A Wikimédia Commons tartalmaz Kongói Köztársaság témájú médiaállományokat.

A Kongói Köztársaság térképe

Az ország Francia Egyenlítői-Afrika része volt egészen 1960. augusztus 15-én, amikor megalakult a független Kongói Köztársaság. 1969-ben egy marxista-leninista állam jött létre Marien Ngouabi vezetésével. Az első többpárti parlamenti választást 1992-ben rendezték meg, de a demokratikus átalakulást megszakította az 1997-ben kezdődő kongói köztársasági polgárháború, amivel az 1979 óta a Kongói Munkáspártot vezető Denis Sassou Nguesso került újból hatalomra, így 1997 óta ő az ország egyetlen elnöke.

FöldrajzSzerkesztés

 
A Kongói Köztársaság domborzati térképe

Az országnak viszonylag kicsi tengerpartja van (170 km), viszont észak felé messze benyúlik a szárazföldbe (1200 km). Keleti határát két nagyobb folyó, a Kongó és az Ubangi jelenti. A tengerparthoz közel a Mayombé hegység emelkedik ki kristályos kőzeteivel, az ország legnagyobb területeit azonban lapos fennsíkok és mocsaras völgyek teszik ki. A természetes növénytakarója változatos, a szárazabb déli területeken a szavanna, míg az északi, csapadékosabb területeken az esőerdő a jellemző.

DomborzatSzerkesztés

VízrajzSzerkesztés

ÉghajlatSzerkesztés

Egyenlítő menti helyzete miatt a hőmérséklet egész évben egyenletes. A nappali hőmérséklet általában 24 °C, miközben a levegő páratartalma magas. Éjjel 16–21 °C-ra hűl a levegő. Az éves csapadékmennyiség a parti síkságon 1000 mm körüli, az ország központi vidékén 2000 mm-t meghaladja. Időben viszont nem egyenletesen oszlik el: a legszárazabb hónap június és augusztus, a legesősebb november.

Élővilág, természetvédelemSzerkesztés

Az ország legnagyobb része a trópusi esőerdők zónájába esik. A síkságokon nagyon nehezen járható mocsarak alakultak ki, amelyek védelmet nyújtanak ritka állatoknak is. Ilyen például a gorilla.

A környezetet veszélyezteti a faipar és más iparágak, amelyekről viszont az ország nem mondhat le népének szegénysége miatt. Súlyosbítja a helyzetet a hatékony kormányzat hiánya, a döntések átláthatatlan módja.[8]

Nemzeti parkjaiSzerkesztés

  • Conkouati-Douli Nemzeti Park
  • Nouabalé-Ndoki Nemzeti Park
  • Ntokou-Pikounda Nemzeti Park
  • Odzala-Kokoua Nemzeti Park
  • Ogooué-Leketi Nemzeti Park

Természeti világörökségeiSzerkesztés

Az UNESCO világörökség-listáján egy terület van, a Sangha-folyó menti három nemzeti védettségű terület, amely három ország területét és nemzeti parkjait foglalja magában, a Kongói Köztársaság Nouabalé-Ndoki Nemzeti Parkját, Kamerun Lobéké Nemzeti Parkját és a Közép-afrikai Köztársaság Dzanga-Ndoki Nemzeti Parkját.[9]

TörténelemSzerkesztés

A térség legrégebbi lakói a pigmeusok. A bantu vándorlás idején bantuk váltották fel, olvasztották be őket. A bakongó nép egy bantu csoport, amely a mai Angola, Gabon és Kinshasa-Kongó egy részén is letelepült. Több bantu királyság épített ki kereskedelmi kapcsolatokat a Kongó folyó vízvidékével, a legnevezetesebbek: Kongo, Loango, Teke. Az európaiakkal a kereskedelmi kapcsolat a 15. század végétől kezdve gyorsan kiépült – a belső területeken foglyul ejtett rabszolgákkal kereskedtek. A partvidék a transzatlanti rabszolga-kereskedelem kiinduló pontja volt. Ez a kereskedelem a korai 19. századig folyt és végül aláásta a bantu királyságok erejét.

 
Brazzaville-i vasútállomás 1932-ben

A köztársaság a Franciaország által kormányzott Közép-Kongó helyén jött létre, amikor 1960-ban kivívta a függetlenséget. Az új állam negyed évszázados kísérlete a marxizmussal 1990-ben – a közép-európai kommunista rezsimek bukásával egyidőben – véget ért, 1992-ben demokratikus úton választott kormányt iktattak be. 1997-ben egy rövid polgárháború után a korábban marxista Denis Sassou-Nguesso elnök került hatalomra.

Államszervezet és közigazgatásSzerkesztés

2002. január 20-án rendezett népszavazáson a lakosság elnöki köztársaságot szavazott meg, így ez a mai államforma. A parlament 2 kamarás, a Népgyűlés és a Szenátus alkotja.

Alkotmány, államformaSzerkesztés

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatásSzerkesztés

Politikai pártokSzerkesztés

Közigazgatási beosztásSzerkesztés

A Kongói Köztársaság közigazgatási területi felosztásának két szintje van, területi szinten a legnagyobb egység a megye (département), amelynek az alegysége a kerület. Az ország 12 megyére van osztva, amelyekből 2 városi terület, a főváros, Brazzaville és a második legnagyobb város, Pointe-Noire. A megyék tovább vannak osztva 86 kerületre. További 6 önkormányzati város van, amelyekbe beletartozik Brazzaville és Pointe-Noire is.

Megye Főváros Népesség (fő) Terület (km2)
Bouenza Madingou 309 063 12 265
Brazzaville Brazzaville 1 373 382 100
Cuvette Owando 156 044 48 250
Cuvette-Ouest Ewo 72 999 26 600
Kouilou Hinda 91 955 13 650
Lékoumou Sibiti 96 393 20 950
Likouala Impfondo 154 155 66 044
Niari Dolisie 231 271 25 942
Plateaux Djambala 174 591 38 400
Pointe-Noire Pointe-Noire 715 335 44
Pool Kinkala 236 595 33 955
Sangha Ouesso 85 738 55 800

KülkapcsolatokSzerkesztés

 
A Kongói Köztársaság diplomáciai külképviseletei

33 országnak van kongói köztársasági diplomáciai külképviselete, továbbá az Európai Uniónak és az Egyesült Nemzetek Szervezetének. Az ország az Afrikai Unió, a Frankofónia tagja. Határvitája a Kongói Demokratikus Köztársasággal van a határaikul szolgáló Kongó folyó mentén, aminek nagy részén a gyarmati korszak hagyatékaként nincs meghatározva a folyón lévő szigetek hovatartozása.

Védelmi rendszerSzerkesztés

NépességSzerkesztés

Általános adatokSzerkesztés

 
A Kongói Köztársaság népességének növekedése 1960-tól

Legnépesebb településekSzerkesztés

A Kongói Köztársaság legnagyobb városai népesség szerint (2007)[10]
Kép Rang Város Megye Népesség Rang Város Megye Népesség Kép
 

Brazzaville

1. Brazzaville Brazzaville 1 373 382 11. Bouansa Bouenza 19 064  

Dolisie

2. Pointe-Noire Pointe-Noire 715 334 12. Gamboma Plateaux 18 514
3. Dolisie Niari 83 798 13. Mossaka Cuvette 15 112
4. Nkayi Bouenza 71 620 14. Mindouli Pool 14 541
5. Impfondo Likouala 33 911 15. Oyo Cuvette 14 295
 

Pointe-Noire

6. Ouésso Sangha 28 179 16. Makoua Cuvette 14 240

Nkayi

7. Madingou Bouenza 25 713 17. Loudima Bouenza 14 130
8. Owando Cuvette 24 736 18. Mossendjo Niari 13 238
9. Sibiti Lékoumou 22 951 19. Bétou Likouala 11 240
10. Loutété Bouenza 19 212 20. Djambala Plateaux 10 652

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlásSzerkesztés

A lakosság döntő többsége, 90%-a bantu. Általában alacsonyabb termetű, robusztus, kevésbé fekete bőrű emberek. 6–9% szudáni, magas termetű, igen sötét bőrű emberek. Mindössze 3% pigmeus, ők Afrika igazi őslakói, akik a bantuk térhódítása miatt az őserdőbe húzódtak vissza, sokuk még ma is vadászatból és gyűjtögetésből él. A pigmeusok rendkívül alacsony termetű, sárgásbarna bőrű emberek, nem rokonai az afrikai feketéknek, inkább az ausztrál bennszülöttekkel állnak közelebbi rokonságban. Ezenkívül, van még 1%-nyi fehér (európai) lakosa is az országnak, a francia gyarmatosítók utódai.

A feketék főbb csoportjai: az ország névadói a kongók, 52% az arányuk, két fő csoportjuk, a ba-kongó és a vili-kongó. A második legnagyobb csoport a teke, aránya 17%. A mbosik 12%-nyi arányt érnek el. Kisebb csoport még a mbeték 5%-os aránnyal. 3–3%-os arányban élnek itt, punuk és szangák. További 2% maka, 4% egyéb kisebb csoportok tagjai.[11]

A lakosság 30%-a római katolikus, 55%-a egyéb keresztény (főleg protestáns, afrikai egyházak követője), 15% egyéb (hagyományos afrikai vallású, muszlim, nem vallásos stb.)[12][13]

Szociális rendszerSzerkesztés

GazdaságSzerkesztés

Általános adatokSzerkesztés

 
Asszonyok dolgoznak egy Brazzaville-i varrodában

A francia gyarmati múlt, majd a függetlenné válás után bekövetkezett szocialista gazdaságpolitika és az 1997–1998 évi polgárháború miatt elmaradott, a külföld felé eladósodott ország. Afrikai viszonylatban közepesen fejlett, ország elsősorban kőolajexportja révén emelkedik ki a környezetéből.[14] Agrár-ipari ország. A modern ipari szektor mellett a mezőgazdaság és a kézműipar emelkedik ki.

Gazdasági ágazatokSzerkesztés

  • A GDP összetétele szektoronként 2014-ben:[13] mezőgazdaság: 3,3%, ipar: 74,4%, szolgáltatások: 22,3%
  • Munkanélküliségi ráta (2012-ben): 53%. A népesség 46,5%-a él szegénységi küszöb alatt.[13]

MezőgazdaságSzerkesztés

Fő termények: manióka (tápióka), cukornád, rizs, kukorica, földimogyoró, zöldségfélék, kávé, kakaó.[13]

IparSzerkesztés

Fő ipari ágazatok: kőolaj-kitermelés, cementgyártás, faipar, sör-, cukor-, pálmaolaj-, szappan-, lisztgyártás, cigarettaipar.[13]

Természeti erőforrásokban gazdag, de ásványkincsei nagyrészt kiaknázatlanok. Az utóbbi években új kőolajlelőhelyeket fedeztek fel, elsősorban a part menti tengeren. Az olaj az állam bevételének mintegy 90%-át adja. Egyre nagyobb hangsúly kerül az ásványi kincsek kiaknázására is; a legfontosabbak a magnézium, kálisó, arany, de található még réz, ólom, cink is.

KereskedelemSzerkesztés

 
Kongó-Brazzaville exportjának megoszlása
  • A legfontosabb exportcikkek: kőolaj, fűrészáru, furnér, cukor, kakaó, kávé, gyémánt
  • Importjában építőanyagok, gépek, élelmiszer, vegyipari termékek szerepelnek.

Fő kereskedelmi partnerek 2013-ban:[13]

Az országra jellemző egyéb ágazatokSzerkesztés

KözlekedésSzerkesztés

 
Az ország egy főútja

A közlekedési infrastruktúra fejletlen. Úthálózatának mintegy 1/10-e szilárd burkolatú (2007-ben).

VasútSzerkesztés

 
A Kongói Köztársaság vasúti hálózata

Két vasútvonala: Pointe Noire-Brazzaville és Monte Belo-Mbinda.

Az országban belül jelentős a hajózás, a hosszú hajózható folyószakaszoknak köszönhetően. Fő kikötői: Pointe Noire és Brazzaville.

Nemzetközi forgalmú repülőterek ugyancsak ebben a két városban találhatók.[14] Belföldön a nagyobb városok között (Brazzaville, Pointe Noire, Owendo, Ouesso, Dolisie stb.) is választhatjuk a repülőt. A helyi légitársaságok – Régional Express, Air Atlantic, Aero Service, Congo Airways, TAC) az ország mintegy tíz repülőterén elérhetők.[15]

KultúraSzerkesztés

Oktatási rendszerSzerkesztés

 
Kisiskolások egy brazzaville-i iskolában

Kulturális intézményekSzerkesztés

TudománySzerkesztés

MűvészetekSzerkesztés

MédiaSzerkesztés

Hagyományok, néprajzSzerkesztés

GasztronómiaSzerkesztés

TurizmusSzerkesztés

Az országba érkezőknek rendőrségi, egészségügyi és vámügyi formanyomtatványt kell kitölteniük, valamint az útlevélen és vízumon kívül rendelkezniük kell a visszautazást igazoló jeggyel.

Egészségmegőrzés: malária, sárgaláz, tífusz, kolera, hepatitisz.

SportSzerkesztés

 
Stade Municipal de Kintélé, a nemzeti stadion

A ország legnépszerűbb sportja a labdarúgás. A kongói labdarúgó-szövetséget 1962-ben alapították, és 1964 óta tagja a FIFA-nak. A kongói labdarúgó-válogatott legjobb eredménye az 1972-es afrikai nemzetek kupáján elért első helyezés volt, azonban labdarúgó-világbajnokságra még nem sikerült bejutnia. További népszerű sport még a kosárlabda és a tenisz.[16]

A Kongói Köztársaság az olimpiai játékokon 1964 óta két kivétellel mindegyik évben képviseltette magát, de még egy érmet sem sikerült szereznie. A legjobb eredményt eddig Franck Elemba érte el súlylökésben, amivel negyedik helyezést ért el a 2016. évi nyári olimpiai játékokon.

Az ország nemzeti és egyben legnagyobb stadionja a 60 000 fő befogadására alkalmas Stade Municipal de Kintélé, ami 2015-re készült a 2015. évi Afrikai játékok megrendezése alkalmából.

ÜnnepekSzerkesztés

Dátum Elnevezés Helyi név Megjegyzés
Január 1. Újév Jour de l'An
Mozgóünnep Húsvét Pâques
Mozgóünnep Húsvéthétfő Lundi de Pâques
Május 1. A munka ünnepe Fête du Travail
Mozgóünnep Mennybemenetel Ascension
Mozgóünnep Pünkösd Pentecôte
Június 10. A nemzeti függetlenség tanácskozásának emléknapja Fête de la Commémoration de la Conférence Nationale Souveraine
Agusztus 15. Függetlenség napja Fête Nationale
November 1. Mindenszentek Toussaint
December 25. Karácsony Noël

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Kongói Köztársaság témájú médiaállományokat.