Kongói Köztársaság

állam Közép-Afrikában

A Kongói Köztársaság (franciául: République du Congo), vagy más néven Kongó-Brazzaville független köztársaság Közép-Afrikában, túlnyomórészt a Kongó-medencében helyezkedik el. Északnyugaton Kamerun, északkeleten a Közép-afrikai Köztársaság, keleten és délen a Kongói Demokratikus Köztársaság, délnyugaton Angola Cabinda exklávéja és egy rövid szakaszon az Atlanti-óceán, illetve nyugaton Gabon határolja. Fővárosa és legnagyobb városa Brazzaville. A hivatalos nyelv a francia, továbbá két nemzeti nyelv van, a bantu nyelvekbe tartozó kituba és lingala. A legmagasabb pontja az 1020 m magas Mont Nabemba, a leghosszabb folyója a Kongó, amely az Ubangival természetes határt képez a Kongói Demokratikus Köztársasággal.

Kongói Köztársaság
République du Congo (franciául)
A Kongói Köztársaság zászlaja
A Kongói Köztársaság zászlaja
A Kongói Köztársaság címere
A Kongói Köztársaság címere
Nemzeti mottó: Unité, Travail, Progrès
(Egység, Munka, Haladás)
Nemzeti himnusz: La Congolaise
LocationRCongo.svg

Fővárosa Brazzaville
d. sz. 4° 15′ 58″, k. h. 15° 16′ 59″
Legnagyobb város Brazzaville
Államforma félelnöki köztársaság
Vezetők
Elnök Denis Sassou-Nguesso
Miniszterelnök Anatole Collinet Makosso
Hivatalos nyelv francia
Beszélt nyelvek lingala, kituba, kongo
Függetlenség Franciaországtól
Függetlenség kikiáltása 1960. augusztus 15.

Elődállamok Kongói Népköztársaság (1969–1992)
Tagság
Lista
Népesség
Népszámlálás szerint5 260 750 fő (2017)[1] +/-
Rangsorban114.
Becsült6 000 000 [2] fő (2022)
Rangsorban114.
Népsűrűség17 fő/km²[3]
Rangsorban (180-190.)
Főbb etnikumok kongók 40,5%
tekék 16,9%
mbochik 13,1%
sanghák 5,6%[4]
Vallások főleg keresztény
GDP2019-es becslés[5]
Összes11,162 milliárd USD (137.)
PPP: 32,516 milliárd USD
Egy főre jutó2444 USD (134.)
HDI (2018) 0,608[6] (138.) – közepes
Gini-index (2011) Növekedésés negatív48,9[7]
Írástudatlanság 17,95[8]
Földrajzi adatok
Terület342 000 km²
Rangsorban 64.
Víz3,3%
IdőzónaWAT (UTC+1)
Egyéb adatok
Pénznem Közép-afrikai CFA frank (XAF)
Nemzetközi gépkocsijel RCB
Hívószám 242
Segélyhívó telefonszám
  • 117
  • 118
Internet TLD.cg
Villamos hálózat 230 V/50 Hz
Elektromos csatlakozó C és E típus
Közlekedés iránya jobb oldali
A Wikimédia Commons tartalmaz Kongói Köztársaság témájú médiaállományokat.

A Kongói Köztársaság térképe

Az ország Francia Egyenlítői-Afrika része volt egészen 1960. augusztus 15-én, amikor megalakult a független Kongói Köztársaság. 1969-ben egy marxista-leninista állam jött létre Marien Ngouabi vezetésével. Az első többpárti parlamenti választást 1992-ben rendezték meg, de a demokratikus átalakulást megszakította az 1997-ben kezdődő kongói köztársasági polgárháború, amivel az 1979 óta a Kongói Munkáspártot vezető Denis Sassou Nguesso került újból hatalomra, így 1997 óta ő az ország egyetlen elnöke.

FöldrajzSzerkesztés

 
A Kongói Köztársaság domborzati térképe

Az országnak viszonylag kicsi tengerpartja van (170 km), viszont észak felé messze benyúlik a szárazföldbe (1200 km). Az ország legnagyobb területeit lapos fennsíkok és mocsaras völgyek teszik ki. A természetes növénytakarója változatos, a szárazabb déli területeken a szavanna, míg az északi, csapadékosabb területeken az esőerdő a jellemző.[9]

DomborzatSzerkesztés

Délnyugatra egy tengerparti síkság fekszik, középen a Mayombé hegység emelkedik ki a kristályos kőzeteivel, az ország belsejében egy fennsík található.

VízrajzSzerkesztés

Keleti határát két nagyobb folyó, a Kongó és az Ubangi jelenti.

ÉghajlatSzerkesztés

Egyenlítő menti helyzete miatt a hőmérséklet egész évben egyenletes. A nappali hőmérséklet általában 24 °C, miközben a levegő páratartalma magas. Éjjel 16–21 °C-ra hűl a levegő. Az éves csapadékmennyiség a parti síkságon 1000 mm körüli, az ország központi vidékén 2000 mm-t meghaladja. Időben viszont nem egyenletesen oszlik el: a legszárazabb hónap június és augusztus, a legesősebb november.

Környezeti problémákSzerkesztés

A főbb környezeti problémák közé tartozik a járművek kibocsátása miatti levegőszennyezés, főleg a nyers, kezeletlen szennyvízből származó vízszennyezés és az erdőirtás.

A faipar és más iparágak veszélyeztetik a környezetet, amelyekről viszont az állam nem tud lemondani. Súlyosbítja a helyzetet a hatékony kormányzat hiánya, a döntések átláthatatlan módja.[10]

Élővilág, természetvédelemSzerkesztés

Az ország legnagyobb része a trópusi esőerdők zónájába esik. A síkságokon nagyon nehezen járható mocsarak alakultak ki, amelyek védelmet nyújtanak ritka állatoknak is. Ilyen például a gorilla.

Nemzeti parkjaiSzerkesztés

  • Conkouati-Douli Nemzeti Park
  • Nouabalé-Ndoki Nemzeti Park
  • Ntokou-Pikounda Nemzeti Park
  • Odzala-Kokoua Nemzeti Park
  • Ogooué-Leketi Nemzeti Park

Természeti világörökségeiSzerkesztés

Az UNESCO világörökség-listáján egy terület van, a Sangha-folyó menti három nemzeti védettségű terület, amely három ország területét és nemzeti parkjait foglalja magában, a Kongói Köztársaság Nouabalé-Ndoki Nemzeti Parkját, Kamerun Lobéké Nemzeti Parkját és a Közép-afrikai Köztársaság Dzanga-Ndoki Nemzeti Parkját.[11]

TörténelemSzerkesztés

A térség legrégebbi lakói a pigmeusok. A bantu vándorlás idején bantuk váltották fel, olvasztották be őket. A bakongó nép egy bantu csoport, amely a mai Angola, Gabon és Kinshasa-Kongó egy részén is letelepült. Több bantu királyság épített ki kereskedelmi kapcsolatokat a Kongó folyó vízvidékével, a legnevezetesebbek: Kongo, Loango, Teke. Az európaiakkal a kereskedelmi kapcsolat a 15. század végétől kezdve gyorsan kiépült – a belső területeken foglyul ejtett rabszolgákkal kereskedtek. A partvidék a transzatlanti rabszolga-kereskedelem kiinduló pontja volt. Ez a kereskedelem a korai 19. századig folyt és végül aláásta a bantu királyságok erejét.

 
Brazzaville-i vasútállomás 1932-ben

A köztársaság a Franciaország által kormányzott Közép-Kongó helyén jött létre, amikor 1960-ban kivívta a függetlenséget. Az új állam negyed évszázados kísérlete a marxizmussal 1990-ben – a közép-európai kommunista rezsimek bukásával egyidőben – véget ért, 1992-ben demokratikus úton választott kormányt iktattak be. 1997-ben egy rövid polgárháború után a korábban marxista Denis Sassou-Nguesso elnök került hatalomra.

Politika és közigazgatásSzerkesztés

Az ország félelnöki rendszerű köztársaság.

A parlament két kamarás, egy 72 fős Szenátusból és egy 151 fős Nemzetgyűlésből áll.[12]

Az országot a Freedom House 2022-es jelentése a »nem szabad« kategóriába sorolta.[12]

Az elnököt közvetlenül választják, öt évre. A 2002-es alkotmány két mandátumra korlátozta az elnököt, és 70 éves korhatárt írt elő.[12] A Denis Sassou Nguesso elnök által javasolt 2015-ös alkotmányos népszavazás azonban megszüntette ezeket a korlátozásokat, lehetővé téve számára, hogy újra induljon. A népszavazást széleskörű tiltakozások követték és csalással vádolták.[12]

Denis Sassou-Nguesso elnök évtizedek óta szinte megszakítás nélkül megőrizte hatalmát az ellenzék súlyos elnyomásával.[12] Sassou Nguesso két legjelentősebb ellenfele a 2016-os elnökválasztás után börtönbüntetést kapott.[12] 2021-ben Sassou Nguesso a negyedik elnöki ciklusát nyerte meg, miután 1997-ben visszatért a hatalomba. Ekkor Sassou Nguesso a szavazatok 88,4 százalékát szerezte meg, egy ellenzéki csoport bojkottjával, a szavazók megfélemlítésével és az internet leállásával megzavart választáson.[12]

A korrupció és a több évtizedes politikai instabilitás hozzájárult a gyenge gazdasági teljesítményhez és a szegénység magas szintjéhez.[12] Gyakran jelentenek a biztonsági erők által elkövetett visszaéléseket, de csak ritkán vizsgálják ki őket.[12]

Közigazgatási beosztásSzerkesztés

A Kongói Köztársaság közigazgatási területi felosztásának két szintje van, területi szinten a legnagyobb egység a megye (département), amelynek az alegysége a kerület. Az ország 12 megyére van osztva, amelyekből 2 városi terület, a főváros, Brazzaville és a második legnagyobb város, Pointe-Noire. A megyék tovább vannak osztva 86 kerületre. További 6 önkormányzati város van, amelyekbe beletartozik Brazzaville és Pointe-Noire is.

Megye Főváros Népesség (fő) Terület (km2)
Bouenza Madingou 309 063 12 265
Brazzaville Brazzaville 1 373 382 100
Cuvette Owando 156 044 48 250
Cuvette-Ouest Ewo 72 999 26 600
Kouilou Hinda 91 955 13 650
Lékoumou Sibiti 96 393 20 950
Likouala Impfondo 154 155 66 044
Niari Dolisie 231 271 25 942
Plateaux Djambala 174 591 38 400
Pointe-Noire Pointe-Noire 715 335 44
Pool Kinkala 236 595 33 955
Sangha Ouesso 85 738 55 800

KülkapcsolatokSzerkesztés

 
A Kongói Köztársaság diplomáciai külképviseletei

33 országnak van kongói köztársasági diplomáciai külképviselete, továbbá az Európai Uniónak és az Egyesült Nemzetek Szervezetének. Az ország az Afrikai Unió, a Frankofónia tagja. Határvitája a Kongói Demokratikus Köztársasággal van a határaikul szolgáló Kongó folyó mentén, aminek nagy részén a gyarmati korszak hagyatékaként nincs meghatározva a folyón lévő szigetek hovatartozása.

Védelmi rendszerSzerkesztés

NépességSzerkesztés

Általános adatokSzerkesztés

 
A Kongói Köztársaság népességének növekedése 1960-tól

Legnépesebb településekSzerkesztés

A Kongói Köztársaság legnagyobb városai népesség szerint (2007)[13]
Kép Rang Város Megye Népesség Rang Város Megye Népesség Kép
 

Brazzaville

1. Brazzaville Brazzaville 1 373 382 11. Bouansa Bouenza 19 064  

Dolisie

2. Pointe-Noire Pointe-Noire 715 334 12. Gamboma Plateaux 18 514
3. Dolisie Niari 83 798 13. Mossaka Cuvette 15 112
4. Nkayi Bouenza 71 620 14. Mindouli Pool 14 541
5. Impfondo Likouala 33 911 15. Oyo Cuvette 14 295
 

Pointe-Noire

6. Ouésso Sangha 28 179 16. Makoua Cuvette 14 240

Nkayi

7. Madingou Bouenza 25 713 17. Loudima Bouenza 14 130
8. Owando Cuvette 24 736 18. Mossendjo Niari 13 238
9. Sibiti Lékoumou 22 951 19. Bétou Likouala 11 240
10. Loutété Bouenza 19 212 20. Djambala Plateaux 10 652

Etnikai megoszlásSzerkesztés

A lakosság döntő többsége, 90%-a bantu. Általában alacsonyabb termetű, robusztus, fekete bőrű emberek.

A feketék főbb csoportjai: [14]

  • az ország névadói a kongók, 52% az arányuk, két fő csoportjuk, a ba-kongó és a vili-kongó.
  • a második legnagyobb csoport a teke, aránya 17%.
  • a mbosik 12%-nyi arányt érnek el.
  • kisebb csoport még a mbeték 5%-os aránnyal;
  • további csoportok: 3–3% punuk és szangák; 2% maka, 4% egyéb kisebb csoportok tagjai.

A lakosság mindössze 2-3% pigmeus,[15] ők a terület igazi őslakói, akik a bantuk térhódítása miatt az őserdőbe húzódtak vissza, sokuk még ma is vadászatból és gyűjtögetésből él. A pigmeusok rendkívül alacsony termetűek, eredetük nem ismert, de nem rokonai az afrikai feketéknek.[16][17]

Ezenkívül, van még kb. 1%-nyi fehér (európai) lakosa is az országnak, a francia gyarmatosítók utódai.

Az országban számos libanoni bevándorló is él, akik a francia uralom idején költöztek ide.[18]

Nyelvi megoszlásSzerkesztés

A lakosság nagy része Pointe-Noire és a déli Brazzaville közötti vasútvonal mentén koncentrálódik, ahol a kituba (a kikongón alapuló kreol nyelv) az elsődleges nyelv. A lingala az ország ritkán lakott északi felében domináns.

Vallási megoszlásSzerkesztés

A lakosság 30%-a római katolikus, 55%-a egyéb keresztény (főleg protestáns, afrikai egyházak követője), 15% egyéb (hagyományos afrikai vallású, muszlim, nem vallásos stb.)[19][20]

Szociális rendszerSzerkesztés

GazdaságSzerkesztés

Általános adatokSzerkesztés

 
Asszonyok dolgoznak egy Brazzaville-i varrodában

A francia gyarmati múlt, majd a függetlenné válás után bekövetkezett szocialista gazdaságpolitika és az 1997–1998 évi polgárháború miatt elmaradott, a külföld felé eladósodott ország. Afrikai viszonylatban közepesen fejlett, ország elsősorban kőolajexportja révén emelkedik ki a környezetéből.[21] Agrár-ipari ország. A modern ipari szektor mellett a mezőgazdaság és a kézműipar emelkedik ki.

Gazdasági ágazatokSzerkesztés

  • A GDP összetétele szektoronként 2014-ben:[20] mezőgazdaság: 3,3%, ipar: 74,4%, szolgáltatások: 22,3%
  • Munkanélküliségi ráta (2012-ben): 53%. A népesség 46,5%-a él szegénységi küszöb alatt.[20]

MezőgazdaságSzerkesztés

Fő termények: manióka (tápióka), cukornád, rizs, kukorica, földimogyoró, zöldségfélék, kávé, kakaó.[20]

IparSzerkesztés

Fő ipari ágazatok: kőolaj-kitermelés, cementgyártás, faipar, sör-, cukor-, pálmaolaj-, szappan-, lisztgyártás, cigarettaipar.[20]

Természeti erőforrásokban gazdag, de ásványkincsei nagyrészt kiaknázatlanok. Az utóbbi években új kőolajlelőhelyeket fedeztek fel, elsősorban a part menti tengeren. Az olaj az állam bevételének mintegy 90%-át adja. Egyre nagyobb hangsúly kerül az ásványi kincsek kiaknázására is; a legfontosabbak a magnézium, kálisó, arany, de található még réz, ólom, cink is.

KereskedelemSzerkesztés

 
Kongó-Brazzaville exportjának megoszlása
  • A legfontosabb exportcikkek: kőolaj, fűrészáru, furnér, cukor, kakaó, kávé, gyémánt
  • Importjában építőanyagok, gépek, élelmiszer, vegyipari termékek szerepelnek.

Fő kereskedelmi partnerek 2013-ban:[20]

Az országra jellemző egyéb ágazatokSzerkesztés

KözlekedésSzerkesztés

 
Az ország egy főútja

A közlekedési infrastruktúra fejletlen. Úthálózatának mintegy 1/10-e szilárd burkolatú (2007-ben).

VasútSzerkesztés

 
A Kongói Köztársaság vasúti hálózata

Két vasútvonala: Pointe Noire-Brazzaville és Monte Belo-Mbinda.

Az országban belül jelentős a hajózás, a hosszú hajózható folyószakaszoknak köszönhetően. Fő kikötői: Pointe Noire és Brazzaville.

Nemzetközi forgalmú repülőterek ugyancsak ebben a két városban találhatók.[21] Belföldön a nagyobb városok között (Brazzaville, Pointe Noire, Owendo, Ouesso, Dolisie stb.) is választhatjuk a repülőt. A helyi légitársaságok – Régional Express, Air Atlantic, Aero Service, Congo Airways, TAC) az ország mintegy tíz repülőterén elérhetők.[22]

KultúraSzerkesztés

Oktatási rendszerSzerkesztés

 
Kisiskolások egy brazzaville-i iskolában

Kulturális intézményekSzerkesztés

TudománySzerkesztés

MűvészetekSzerkesztés

MédiaSzerkesztés

Hagyományok, néprajzSzerkesztés

GasztronómiaSzerkesztés

Volt francia gyarmatként francia kulináris hatásokkal is találkozni az országban. A nagyobb városokban francia pékségek, éttermek, kávézók és cukrászdák akadnak, s többnyire libanoniak vezetik őket. Nem ritkák az indiai és kínai éttermek sem. Tapasztalhatók még arab és ázsiai kulináris hatások a gasztronómiában. Az autochton ételek alapja a kecske- és baromfihús, valamint a hal.[18]

A folyók bővelkednek halakban; az édesvízi halak a fő fehérjeforrást képezik. A piacokon különféle sózott halakat kapni. Alapvető növényi élelemforrása a tápióka. Elterjedt nyugati-afrikai tésztaféle a fufu, amelynek alapja a tápióka és kukorica, s amelyet gyakran esznek kecskepörkölthöz.[18]

Fontos zöldség a főzőbanán, amelyet sütve esznek, ezzel helyettesítve a burgonyát.[18]

A szeszesitalok között a legelterjettebb a pálmabor.[18]

TurizmusSzerkesztés

Az országba érkezőknek rendőrségi, egészségügyi és vámügyi formanyomtatványt kell kitölteniük, valamint az útlevélen és vízumon kívül rendelkezniük kell a visszautazást igazoló jeggyel.

Egészségmegőrzés: malária, sárgaláz, tífusz, kolera, hepatitisz.

SportSzerkesztés

A ország legnépszerűbb sportja a labdarúgás. A kongói labdarúgó-szövetséget 1962-ben alapították, és 1964 óta tagja a FIFA-nak. A kongói labdarúgó-válogatott legjobb eredménye az 1972-es afrikai nemzetek kupáján elért első helyezés volt, azonban labdarúgó-világbajnokságra még nem sikerült bejutnia. További népszerű sport még a kosárlabda és a tenisz.[23]

A Kongói Köztársaság az olimpiai játékokon 1964 óta két kivétellel mindegyik évben képviseltette magát, de még egy érmet sem sikerült szereznie. A legjobb eredményt eddig Franck Elemba érte el súlylökésben, amivel negyedik helyezést ért el a 2016. évi nyári olimpiai játékokon.

Az ország nemzeti és egyben legnagyobb stadionja a 60 000 fő befogadására alkalmas Stade Municipal de Kintélé, ami 2015-re készült a 2015. évi Afrikai játékok megrendezése alkalmából.

ÜnnepekSzerkesztés

Dátum Elnevezés Helyi név Megjegyzés
Január 1. Újév Jour de l'An
Mozgóünnep Húsvét Pâques
Mozgóünnep Húsvéthétfő Lundi de Pâques
Május 1. A munka ünnepe Fête du Travail
Mozgóünnep Mennybemenetel Ascension
Mozgóünnep Pünkösd Pentecôte
Június 10. A nemzeti függetlenség tanácskozásának emléknapja Fête de la Commémoration de la Conférence Nationale Souveraine
Augusztus 15. Függetlenség napja Fête Nationale
November 1. Mindenszentek Toussaint
December 25. Karácsony Noël

JegyzetekSzerkesztés

  1. Világbank-adatbázis. Világbank. (Hozzáférés: 2019. április 8.)
  2. World Population Review
  3. World Population Review 2022
  4. Archivált másolat. [2020. augusztus 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 17.)
  5. https://www.imf.org/external/pubs/ft/weo/2019/01/weodata/weorept.aspx?pr.x=80&pr.y=5&sy=2019&ey=2024&scsm=1&ssd=1&sort=country&ds=.&br=1&c=634&s=NGDPD,PPPGDP,NGDPDPC,PPPPC&grp=0&a=
  6. Archivált másolat. [2020. április 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. június 15.)
  7. https://data.worldbank.org/indicator/SI.POV.GINI?locations=CG
  8. http://uis.unesco.org/en/country/cg
  9. Probáld F. 2002
  10. Archivált másolat. [2009. szeptember 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 7.)
  11. http://whc.unesco.org/en/list/1380
  12. a b c d e f g h i Republic of the Congo: Freedom in the World 2022 Country Report (angol nyelven). Freedom House. (Hozzáférés: 2022. augusztus 16.)
  13. https://www.citypopulation.de/Congo.html/
  14. A Világ országai, Nyír-Karta Bt. 2008
  15. Les pygmées du Congo en "danger d'extinction"”, 2011. augusztus 5.. [2017. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2017. november 5.) 
  16. Genetic Affinities of the Andaman Islanders, a Vanishing Human Population
  17. Discerning the Origins of the Negritos, First Sundaland People: Deep Divergence and Archaic Admixture
  18. a b c d e Republic of Congo Food and Drink (World Travel Guide)
  19. http://www.pewforum.org/2011/12/19/table-christian-population-as-percentages-of-total-population-by-country/
  20. a b c d e f Archivált másolat. [2020. augusztus 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 17.)
  21. a b Szlávik Tamás: Országok lexikona, 2007.
  22. Huber Péter: Kongó, 2006
  23. https://www.topendsports.com/world/countries/congo-republic.htm

ForrásokSzerkesztés

  • Erdősi Ferenc. Afrika közlekedése. Pécs: Publikon Kiadó (2011). ISBN 978-615-5001-32-1 
  • Probáld F. 2002.: Probáld Ferenc: Egyenlítői Afrika államai. In: U.ő (szerk.): Afrika és a Közel-Kelet földrajza. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2002. Második kiadás. 160-161.

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Kongói Köztársaság témájú médiaállományokat.