Kora triász

földtörténeti kor

A kora triász a triász földtörténeti időszak három kora közül a legkorábbi, amely 251,902 ± 0,024 millió évvel ezelőtt (mya) kezdődött a perm időszak után, és ~247,2 mya ért véget a középső triász kor kezdetekor.[4] Kronosztratigráfiai megfelelője az alsó triász sorozat. A szakirodalomban bevett rövidítése Tr1. A kora triász során keletkezett a buntsandstein nevű litosztratigráfiai egység, az úgynevezett germán triász középső része.

Kora triász
(251,902 – 247,2 millió évvel ezelőtt)
Előző kor
Következő kor
Lopingi
Középső triász
Környezeti jellemzők
(átlagos értékek az időegységen belül)
Idővonal
A triász időszak eseményei
m • v • sz
-255 —
-250 —
-245 —
-240 —
-235 —
-230 —
-225 —
-220 —
-215 —
-210 —
-205 —
-200 —
~208,5 –
201,3 ± 0,2 Ma
~227 –
~208,5 Ma
~237 –
~227 Ma
Jelen
247,2 –
~242 Ma
251,2 –
247,2 Ma
251,902 ± 0,024 –
251,2 Ma
1
2
3
4
Mezozoikum
Paleozoikum
1Tömeges kihalás
2Erdőalkotó fák újabb
megjelenése[1]

3A szén újabb megjelenése[2]
4Kőkorallok és elmeszesedett
szivacsok[3]
A triász eseményeinek
hozzávetőleges idővonala.
A skálán az évmilliók láthatók.

Tagolása szerkesztés

A kort az alábbi két korszakra tagolják (a korábbitól a későbbi felé haladva):

Élővilág szerkesztés

A kora triász és a perm végének határán történt az élővilág ismert legnagyobb léptékű kihalási eseménye, a perm–triász kihalási esemény, amelynek cezúrája véget vetett a paleozoikum földtörténeti időnek. A korallok, pörgekarúak, puhatestűek, tüskésbőrűek és egyéb gerinctelenek számos faját a kihalási hullám teljesen eltörölte.

A kora triász jellemző kemény héjjal rendelkező tengeri gerinctelen élőlényei a kagylók, csigák, ammoniteszek, tengerisünök voltak.

Jegyzetek szerkesztés

  1. McElwain, J.C., Punyasena, S.W. (2007). „Mass extinction events and the plant fossil record”. Trends in Ecology & Evolution 22 (10), 548-557. o. DOI:10.1016/j.tree.2007.09.003.  
  2. Retallack GJ Veevers JJ & Morante R (1996. február 29.). „Global coal gap between Permian–Triassic extinctions and middle Triassic recovery of peat forming plants”. GSA Bulletin 108 (2), 195–207. o. (Hozzáférés: 2007. szeptember 29.)  
  3. Payne, J.L., Lehrmann, D.J.; Wei, J.; Orchard, M.J.; Schrag, D.P.; Knoll, A.H. (2004). „Large Perturbations of the Carbon Cycle During Recovery from the End-Permian Extinction”. Science 305 (5683), 506. o. DOI:10.1126/science.1097023.  
  4. International Stratigraphic Chart. International Commission on Stratigraphy, 2020. (Hozzáférés: 2020. július 12.)