Koronás tokó
A koronás tokó (Lophoceros alboterminatus) a madarak osztályának a szarvascsőrűmadár-alakúak (Bucerotiformes) rendjéhez, ezen belül a szarvascsőrűmadár-félék (Bucerotidae) családjához tartozó faj.[1][2]
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg)
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Lophoceros alboterminatus Büttikofer, 1889 | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Koronás tokó témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Koronás tokó témájú médiaállományokat és Koronás tokó témájú kategóriát. |
Rendszerezése szerkesztés
A fajt Johann Büttikofer svájci zoológus írta le 1889-ben.[3] Régebben a Tockus nembe sorolták Tockus alboterminatus néven is.
Alfajai szerkesztés
Előfordulása szerkesztés
Afrika keleti és déli részén honos. Különösen a csapadékban szegény területeken, Kenya északi felének száraz, fás szavannáin fordul elő nagyobb számban. Etiópiától délre egészen Dél-Afrikáig széles körben elterjedt faj.
Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi száraz erdők, síkvidéki és hegyi esőerdők, valamint városi régiók. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése szerkesztés
Testhossza 50 centiméter, testtömege 180-332 gramm.[5] Karakteres megjelenésű faj, hasa fehér, ezzel szemben nyaka, feje, háta és szárnya szürkésfekete. Csőre piros, lefelé ívelt, hátoldalán keskeny él található, amely valószínűleg a csőr erősítésére szolgál. Csőrén különös alakú szaruképződmények vannak. Nyaka és farka hosszú. Szárnya rövid és lekerekített, ezért nem tartozik a legjobban repülő madarak közé. A tojó színezete ugyanolyan, mint a hímé.
Életmódja szerkesztés
Messze hangzó suhogással repül fáról fára. Egy-egy ágon hosszú ideig elül, és sűrűn hallatja rekedtes hangját. Ha szél mozgatja az ágat, ültében előre-hátra billeg, miközben hosszú farkával és erős csőrével folyamatosan egyensúlyoz. Gyakran egész életen át tartó párkapcsolatban vagy kis csoportokban él. Tápláléka rovarok, gyümölcsök és bogyók; kis kígyók és hüllők.
Szaporodása szerkesztés
Az ivarérettséget egyéves korban éri el. A költési időszak az esős időszakra esik, amikor bőven van táplálék. Évente egyszer költ. A fészek egy fa odvában, ritkábban sziklák hasadékában van. A hím és a tojó befalazza a fészeküreget iszap, sár és ürülék keverékével. Csak egy keskeny rés marad szabadon, a hím ezen keresztül adja be a táplálékot. A fészekaljban 3-5 fehér tojás található. A tojó, amikor a hím egyedül már nem győzi a táplálást, kitör az odúból. A fiatal madarak 40-45 nap után repülnek ki.
Természetvédelmi helyzete szerkesztés
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. május 11.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. május 11.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. május 11.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. május 11.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: Hiba: Érvénytelen idő.)
Források szerkesztés
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. május 11.)
- Gordon Lindsay Maclean, Robert's Birds of South Africa, 6th Edition ISBN 0-620-17583-4
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
