Koronczi Endre

(1968-) magyar képzőművész

Koronczi Endre (Budapest, 1968. május 25. –) magyar képzőművész, festő, grafikus, performer.

Koronczi Endre
Déri Miklós felvétele
Déri Miklós felvétele
Született1968. május 25. (55 éves)
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaképzőművész
IskoláiMagyar Képzőművészeti Főiskola (–1990)
Kitüntetései

SablonWikidataSegítség

Pályája szerkesztés

1990-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskola sokszorosító grafikai szakán végzett, majd részt vett a Magyar Képzőművészeti Főiskola kétéves posztgraduális képzésében.[2]

Munkássága első szakaszában a tárgyak, felületek, események, emberek, mozgások között létrejövő bonyolult és az idő dimenziójával árnyalt kapcsolatokat először festészeti eszközökkel vizsgálta, majd áttért eredetileg hétköznapi tárgyak használatára, illetve a hétköznapi helyzetek fotóval történő dokumentálására. 1997-ben Szinkron[3] címmel a Budapest Galériában összegezte azt a műcsoportot, amely a tárgyak közelségét, érintkezését, súrlódását, egymásra hatását, egymást formálását vizsgálta szisztematikusan. Ezen szakasz emblematikus műve a zakókönyök által koptatott lambéria. A következő időben tárgyak és emberek közelségének emlékezetes művei a Testnyomatok[4] címmel dokumentált hétköznapi nyomhagyások az emberi bőrön, baseballsapka nyoma a tar koponyán.[5]

2003-tól újabb pályaszakasz kezdődött a Csettegő-szépségverseny[6] public art esemény megrendezésével, a nyomhagyás vizsgálatának terepe a társadalmi mező, az emberek közti kapcsolat lett. Ezekben a munkáiban általában saját arcát, testét viszi vásárra. A Bianco projekt[7] keretében, miközben arcképével telematricázta a várost, önmagát és művészetét ajánlotta fel reklámszolgálatként. A Gyenis Tiborral közösen készített Basic projekt[8] "pszichotablóján" azokat az embereket gyűjtötte egy képre, akik fontos szerepet játszottak addigi életében, és megvizsgálta, vajon a művészet eszközeivel meddig feszítheti a személyesség határait. Extrém alvás[9] című kísérletsorozatában pedig azzal próbálkozott, vajon egy felvétel kedvéért el tud-e bárhol, bármikor, akár a legkényesebb városi szituációban is aludni, ha akar. Performanszaiban és videóin általában valamilyen - hétköznapi szemszögből - abszurd feladatot tűz ki maga elé, hogy aztán a szituációt a maga által megszabott szabályrendszer mentén, művészeti eszközökkel próbálja meg feloldani vagy esetleg még feszültebbé tenni. Módszere a kitárulkozás és a folyamatos önreflexió: önarcképeiben és csoportportréin saját tükörképét figyeli, figyelteti.[10]

2000-ben elindította az ikon.hu online szolgáltatást, mely a kortárs képzőművészeti intézmények számára lehetővé teszi, hogy a rendezvények időpontjait összehangolják, egymással egyeztessék.[11]

Fontosabb művei szerkesztés

  • Ploubuter Park
  • A szél mögött
  • Kikényszerített vallomás
  • katt
  • PopSzinergia
  • ExtremeSleeping
  • SelfEnemy
  • BASIC (Gyenis Tiborral)
  • epicene
  • Self-Phantom-Portrait
  • Csettegő-szépségverseny
  • Bianco
  • Megállított tenger
  • ISTEN
  • Konverter
  • TAXI
  • RealTimeWind
  • Testnyomatok
  • Róma projekt
  • Szétnyílt Doboz
  • Szinkron
  • Önfestő képek

Díjak és ösztöndíjak (válogatás) szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés