Főmenü megnyitása

A klasszikus fizika és a kvantumfizika közötti kapcsolatot Niels Bohr (1885–1962) Nobel-díjas dán fizikus[1] fogalmazta meg az úgynevezett korrespondencia-elvben, mely szerint mindkét elmélet bizonyos körülmények között azonos eredményre vezet.

Nagy kvantumszámok esetén a kvantumfizika következtetéseinek és eredményeinek át kell menniük a klasszikus fizika megfelelő következtetéseibe és eredményeibe. Más szavakkal az elv azt mondja ki, hogy a klasszikus elmélet és az azt továbbfejlesztő elmélet között törvényszerű kapcsolatnak kell fennállnia.

Ha egy rendszer energiája nagy az egymás után következő energianívók különbségéhez képest, akkor a kvantumelmélet eredményei alig különböznek a klasszikus elmélet folytonos eredményeitől, vagyis megszűnik a kvantumosság. Az elv teljesülése belátható a H-atom sugárzása esetében.[2]

Hasonló a helyzet a relativitáselmélet esetében is. Ha a sebesség jóval kisebb, mint a fénysebesség; ekkor a speciális relativitáselmélet mechanikai összefüggései a newtoni mechanika összefüggéseibe mennek át. (gépeket, épületeket, hidakat, stb. biztonságosan lehet tervezni és építeni kvantummechanikai tudás nélkül).

IrodalomSzerkesztés

  • Erostyák-Kozma-Bergou-Pintér: Általános fizika III. (hely nélkül): Dialóg Campus Kiadó. 2003.  

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  1. http://www.puskas.hu/ttk/Atom/126.html
  2. Pintér Ferenc: Atomhéjfizika, Az Atomfizika klasszikus alapjai, 412. old. Dialóg Campus Kiadó, 2003