Főmenü megnyitása

Kossalka János (Vajdahunyad, 1872. március 19.Hatvan, 1944. szeptember 20.) hídépítő mérnök, egyetemi tanár, számos nagy folyami híd tervezője.

Kossalka János
Született 1872. március 19.
Vajdahunyad
Elhunyt 1944. szeptember 20. (72 évesen)
Hatvan
Nemzetisége magyar
Foglalkozása hídépítő mérnök,
egyetemi tanár

Élete, munkásságaSzerkesztés

Tanulmányait 1893-ban végezte el a budapesti József Nádor Műszaki egyetemen, majd Kherndl Antal mellett tanársegédként dolgozott. Miniszteri megbízásból, állami ösztöndíjjal 1896-ban kétéves külföldi tanulmányútra indult. 1898-tól a Magyar Királyi Államvasutak szolgálatába állt, később a Kereskedelmi Minisztérium főmérnöke lett, ilyen beosztásában Németországban, Franciaországban és Angliában tett újabb tanulmányutakat.

Kossalka 1903-ban a szegedi vasúti Tisza-hídon végzett részletes statikai vizsgálatából írt tudományos értekezésével kapta meg, Zielinski Szilárd után Magyarországon a második műszaki doktori címet. 1906-tól a műegyetem magántanára és mint meghívott előadó, a hídépítéstan előadója, illetve gyakorlati oktatója lett.

A Kereskedelmi Minisztérium segítségével 1909-ben újabb, hídépítéssel kapcsolatos szakmai tanulmányútra kelt, ezúttal Kanadába és az Amerikai Egyesült Államokba, ahol először mint üzemi mérnök, később mint tervező dolgozott. 1911-től a minisztérium főtanácsosává nevezték ki.

Negyed századon át, 1916-tól 1941-ig volt a budapesti műegyetem I. számú hídépítéstan tanszék professzora. Az 1920-as évek végétől a Budapesti Mérnöki Kamara elnöke, aki elsőként szorgalmazta az elhelyezkedni nem tudó diplomások érdekeinek képviseletét.[1] A Keresztény Gazdasági Párt tagjaként 19261934 között országgyűlési képviselő volt. 1937-től a Magyar Mérnök- és Építész Egylet tiszteletbeli tagjává választották.

A hídelmélet és statika, valamint a hídépítés terén egyaránt kimagasló és úttörő munkát végzett Kossalka családjával együtt bombatámadás áldozata lett.

Mérnöki munkáiSzerkesztés

Kossalka tervei szerint épült át a fél évszázadon át faszerkezetű hídként üzemelő makói vasúti Maros-híd, a karbonacélból készült rácsos, Gerber-csuklós hidat 1925. június 6-án adták át a forgalomnak.[2]

A világháború után Budapesttől délre az első közúti átkelést biztosító dunaföldvári Duna-híd (ma Beszédes József híd) tervezését tervpályázaton nyerte el. Az 1930. november 23-án felavatott négynyílású híd, folytatólagos többtámaszú, alsópályás, rácsos szegecselt, másodrendű rácsozással ellátott gerendahíd volt.[3]

A Boráros térnél létesítendő Duna-híd (ma Petőfi híd) pályázatán első díjat nyert 1930-ban, azonban a feltételek módosítása miatt a híd kivitelezése mégsem az ő tervei alapján készült el.

Kossalka Wälder Gyula építésszel közösen nyerte el az óbudai Árpád híd tervezésére kiírt pályázatot. A 928,0 m hosszú felsőpályás, tömör gerinclemezes, többtámaszú gerendatartós híd építését 1939-ben kezdték meg, azonban a második világháború megakasztotta az építkezést. Az acélanyagokkal való takarékosság jegyében, csak a két középső főtartóhoz kapcsolódó szerkezetek megépítésével a hidat 1950. november 7-én adták át a forgalomnak.[4]

Szakmai műveiSzerkesztés

  • A többtámaszú oszlopostartó elmélete, Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönye, 1905
  • A többtámaszú tartók belső erőinek analitikus úton való meghatározása, Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönye, 1915
  • Tartók statikája, Budapest, 1920 (a Mérnök Egylet 1921-ben aranyéremmel tüntette ki)
  • Tartók statikája és kinematikája, Budapest, 1941

ForrásokSzerkesztés

  1. A Budapesti Mérnöki Kamara 75 éve, 1924. március 8-a és 12-e között tartotta alakuló közgyűlését a Magyar Mérnök- és Építész- Egylet budapesti székházában. (magyar nyelven) (html). [2008. június 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 30.)
  2. Hidak Csongrád megyében. Tóth Ernő. Szeged: Csongrád Megyei Állami Közútkezelő. 2003. ISBN 963-210-501-X  
  3. Hidak Bács-Kiskun megyében (magyar nyelven) (html). [2009. július 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 30.)
  4. * dr. Gáll Imre: A budapesti Duna-hidak. Budapest: Hídépítő. 1984. ISBN 963-218-690-7