Kossovich Károly
Kossovich Károly Lázár Tamás (Nyitraivánka, 1803. december 16.[1] – Nyitra, 1841. június 19.) magyar publicista, jogtudományi író, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
| Kossovich Károly | |
 | |
| 1840-ben | |
| Született | 1803. december 16. Nyitraivánka |
| Elhunyt | 1841. június 19. (37 évesen) Nyitra |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | publicista, jogtudományi író |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kossovich Károly témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája szerkesztés
Apja valószínűleg szentmihályúri Kossovich Imre szűcs első felesége 1799-től nemespanni Bíró Borbála, anyja Cseh Erzsébet volt.
Alsóbb iskoláit Érsekújvárban és Nyitrán, bölcseleti és jogi tanulmányait a pozsonyi akadémián végezte. 1824-ben ügyvédi oklevelet szerzett. Az 1825-27. évi hosszú országgyűlésen mint Nyitra vármegye követeinek írnoka volt jelen, és naplót vezetett annak tárgyalásairól, valamint tanulmányozta választott kedvenc szakterületeit, a jogfilozófiát és a kodifikációt.
Montesquieu A törvények szelleméről című művét jegyzeteivel kísérte, és ennek alapján írta meg Alapállítások s következtetések című nagyobb munkáját, valamint a birói hatalom gyakorlásáról szóló és egyéb szabad szellemű értekezéseit. 1826-ban Nyitra vármegyei aljegyzővé nevezték ki, és e hivatalát egész 1837-ig viselte; ő volt a jegyző és előadó a legfontosabb küldöttségeknél, és rendszeres munkáknál, különösen az országos összeírás, börtön- és dologházrendezés, az éhség és ínség elleni óvszerek tárgyában. Ekkori munkáit ki is nyomatták Nagyszombatban 1832-ben. Ezután ügyvédként dolgozott.
A vármegyei fenyítő törvényszéknél négy éven át viselt jegyzőséget. Elméleti tanulmányaihoz járuló gyakorlati tapasztalatai nyomán kezdte megírni Fenyítő törvényszerzés című munkáját, amelyen korai haláláig dolgozott, de befejezni nem tudott. A műipar és kereskedelem hajdani állapotáról Magyarországon című, az akadémiai történettudományos pályamunkák 2. kötetében kiadott, valamint Az ősi javakról írt pályamunkáival 1837-ben és 1838-ban az Akadémia első rendű jutalmait nyerte el. Egyazon nagygyűlésen (1838) levelező és azonnal rendes taggá is választották. Az utóbbi pályamunkát a benyújtása idején a cenzúra miatt nem adták ki, csak Tóth Lőrinc Jogtudományi és Törvénykezési Tárának 2. kötetében (1856) jelenhetett meg. 1839-es székfoglaló értekezése a magyarok védelmi rendszerét tárgyalta. Említett munkáin kívül még a nemzetek had- és békeviszonyairól szóló emlékiratot terjesztett az Akadémia elé 1840-ben.
Emlékezete szerkesztés
Az Akadémián Zsoldos Ignác rendes tag tartott felette emlékbeszédet 1841. szeptember 5-én.
Halála után földije Nyulassy Lajos a róla készült rajzát Bécsben kőbe metszette és árusította.[2]
Művei szerkesztés
Források szerkesztés
- Keresteš, P. 2003: Dejiny Ivanky pri Nitre. Bratislava, 204.
- Slovenský biografický slovník III, 189-190.
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VIII. (Löbl–Minnich). Budapest: Hornyánszky. 1902.
- A Pallas nagy lexikona
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 977. o.
- MTA megemlékezések
- Bajza 1847: Toldy Ferenc irodalmi beszédei. Pozsony, 33-38 VI. Gyászbeszéd K. K. felett.
- ↑ familysearch.org Ivánka r. k. kereszteltek anyakönyve 66. oldal Carolus Lazarus Thomas - D. Emericus Kossovics és D. Elisabetha Csech
- ↑ Regélő II/2, 63 (1843. január 5.)
