Kossuth-érdemrend
A Kossuth Érdemrend magas, viszonylag kevésszer adományozott magyar állami kitüntetés volt a kommunista hatalomátvétel utáni években.
Alapításáról az 1948. évi XVII. törvény rendelkezett.[1] "1. § (1) Az 1848-as szabadságeszme szellemében, a népek összefogása és a világbéke szolgálatában, illetőleg a tudomány és a művészet terén szerzett kimagasló érdemek jutalmazásául Kossuth Érdemrend alapíttatik, amely magyar és külföldi állampolgárok részére adományozható" – írta a törvény.
A Kossuth Érdemrendet a miniszterelnök javaslata alapján a köztársasági elnök adományozta. Három fokozata (osztálya) volt. Az első fokozatot eredetileg vállszalagon, a másodikat nyakban viselték. Az első fokozatból 19-et, a másodikból 24-et, a harmadikból 48-at adtak ki.
Az új kitüntetéssor alapításáról szóló 1953. évi V. törvény[2] a tovább viselhető kitüntetések között említette.
Kitüntetettek szerkesztés
1948 szerkesztés
első osztály szerkesztés
- Dobi István miniszter, a Független Kisgazdapárt elnöke
- Erdei Ferenc miniszter, a Nemzeti Parasztpárt főtitkára
- Gerő Ernő közlekedésügyi miniszter
- Kodály Zoltán a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Művészeti Tanács elnöke
- Mihályfi Ernő miniszter, a Történelmi Emlékbizottság tagja
- Molnár Erik külügyminiszter
- Rajk László belügyminiszter
- Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettes
- Rónai Sándor kereskedelemügyi és szövetkezetügyi miniszter
- Szabó Árpád földművelésügyi miniszter
- Szakasits Árpád miniszterelnök-helyettes
- Veres Péter honvédelmi miniszter
második osztály szerkesztés
- Bognár József Budapest főváros polgármestere
- Darvas József építés- és közmunkaügyi miniszter
- Gyöngyösi János miniszter, a Kisgazdapárt főtitkára
- Harustyák József a Szakszervezeti Tanács elnöke
- Heltai Jenő író a Magyar írók Szövetsége elnöke
- Kossa István a Szakszervezeti Tanács főtitkára
- Marosán György a Szociáldemokrata Párt főtitkárhelyettese
- Nyárádi Miklós pénzügyminiszter
- Olt Károly népjóléti miniszter
- Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter
- Révai József országgyűlési képviselő
- Ries István igazságügy-miniszter
- Rusznyák István a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság elnöke
- Schöpflin Aladár író
- Sebestyén Pál rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter
- Szabó Pál író
- Vas Zoltán miniszterelnökségi államtitkár, a Gazdasági Főtanács főtitkára
harmadik osztály szerkesztés
- Abód László a Magyar Kollégiumi Egyesület főtitkára
- Barcs Sándor országgyűlési képviselő, a Magyar Távirati Iroda alelnöke
- Bebrits Lajos Közlekedésügyi minisztériumi államtitkár
- Boldizsár Iván külügyi államtitkár
- Csuvár Imre földmunkás
- Czéh József országgyűlési képviselő
- Dénes István a Szakszervezeti Ifjúsági Tanács főtitkára
- Dögei Imre országgyűlési képviselő
- Erdei Mihály országgyűlési képviselő
- Gergely István szerkesztő
- Gém Ferenc országgyűlési képviselő, a Nemzeti Parasztpárt főtitkárhelyettese
- Gosztonyi János a Népi Ifjúsági Szövetség főtitkára
- Guba Mihály országgyűlési képviselő
- Gyenes Antal
- Implom Ferenc az országgyűlés alelnöke
- Jóború Magda országgyűlési képviselő
- Kassák Lajos író
- Kállai Gyula országgyűlési képviselő
- Kiss József a Magyar Művelődési Szövetség főtitkára
- Kuthy László vezérezredes, honvédelmi államtitkár
- Molnár Imre az országgyűlés alelnöke
- Münnich Ferenc rendőr altábornagy
- Nánási László a Nemzeti Parasztpárt főtitkárhelyettese
- Nonn György országgyűlési képviselő, a Magyar Ifjúság Országos Tanácsának főtitkára
- Pálffy György altábornagy
- Péter Gábor rendőr altábornagy
- Péteri István a Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom főtitkára
- Piros László a Szakszervezeti Tanács főtitkárhelyettese
- Ratkó Anna országgyűlési képviselő
- Rátz Gyula országgyűlési képviselő, a Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetségének főtitkára
- Sólyom László altábornagy
- Szalvai Mihály vezérőrnagy
- Szebenyi Endre belügyminisztériumi államtitkár
- Török Júlia országgyűlési képviselő
- Vajda Imre iparügyi államtitkár, az Országos Tervhivatal elnöke
- Varga Lajos kereskedelem- és szövetkezetügyi államtitkár[3][4]
A Margit híd helyreállításában végzett munkájukért:[5]
- Kolozsvári Lajos szegecselő
- Kozma Antal főszerelő
- Sávos Károly építésvezető
1949 szerkesztés
első osztály szerkesztés
- Károlyi Mihály francia nagykövet, volt köztársasági elnök[6]
második osztály szerkesztés
- Friss István a Magyar Dolgozók Pártjának osztályvezetője
- Karczag Imre iparügyi minisztériumi államtitkár
- Szőnyi Tibor országgyűlési képviselő
harmadik osztály szerkesztés
- Földes László országgyűlési képviselő
- Sebestyén János iparügyi minisztériumi miniszteri tanácsos
- Szalai András MDP osztályvezető helyettese
- Szita János iparügyi minisztériumi osztálytanácsos[7]
Források szerkesztés
- ↑ 1948. évi XVII. törvény a „Kossuth Érdemrend” alapításáról (1000ev.hu). (Hozzáférés: 2010. augusztus 9.)[halott link]
- ↑ 1953. évi V. törvény egyes kitüntetések alapításáról (1000ev.hu). (Hozzáférés: 2010. augusztus 9.)
- ↑ A kormány tagjai és más személyiségek magas kitüntetése (mti.hu), 1948. március 13. [2008. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 9.)
- ↑ Átnyújtották a Kossuth-érdemrendet demokráciánk vezetőinek (mti.hu), 1948. július 10. [2008. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 9.)
- ↑ Minisztertanács (mti.hu), 1948. július 22. [2008. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 9.)
- ↑ Kitüntetések a munkásság és a dolgozó nép felszabadítása körül szerzett érdemekért (mti.hu), 1949. március 19. [2008. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 9.)
- ↑ Kitüntette a köztársasági elnök az üzemek államosítása és az államosított üzemek vezetésében érdemeket szerzett szakembereket (mti.hu), 1949. március 25. [2008. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 9.)