Koszmosz–147

szovjet felderítő műhold

A Koszmosz–147 (oroszul: Космос 147) a szovjet Koszmosz műhold-sorozat tagja. Első generációs Zenyit–2 felderítő műhold.

Koszmosz–147
GyártóRKK Enyergija
TípusZenyit–2
Indítás dátuma1967. március 13.
Indítás helyePleszeck űrrepülőtér 41. indítóállása
HordozórakétaVosztok–2 hordozórakéta

COSPAR azonosító1967-022A
SCN02710
SablonWikidataSegítség

Küldetés szerkesztés

Kialakított pályasíkja mentén fototechnikai felderítést, műszereivel atomkísérletek ellenőrzését végezte. Technikai eszközeivel meteorológiai előrejelzést elősegítő fotófelvételeket is készített.

Jellemzői szerkesztés

Az OKB–1 tervezőirodában kifejlesztett és építését felügyelő műhold. A Zenyit–2 ember szállítására fejlesztett űreszköz, hasznos terében helyezték el a műszereket. Dnyipropetrovszk (oroszul: Днепропетровск), Ukrajnában OKB–586 a Déli Gépgyár (Juzsmas) volt a központja több Koszmosz műhold összeszerelésének. Üzemeltetője a moszkvai honvédelmi minisztérium (Министерство обороны).

1967. március 13-án a Pleszeck űrrepülőtérről Voszhod (11A57) típusú hordozórakétával juttatták Föld körüli pályára. Az orbitális egység pályája 89,42 perces, 64,57 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 195 kilométer, apogeuma 301 kilométer volt. Hasznos tömege 4000 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai akkumulátorok, szolgálati élettartama 12 nap.

A Koszmosz–143 programját folytatta. Kialakított pályasíkja mentén alacsony felbontású fototechnikai felderítést, műszereivel atomkísérletek ellenőrzését végezte. A fedélzeten elhelyezett rádióadó által sugárzott jelek fáziskülönbségének méréséből következtetéseket lehetett levonni az ionoszféra szerkezetéről. Az éjszakai ionoszféra F-rétege magasságbeli és kiterjedésbeli inhomogenitásainak mérése a 20 MHz-es fedélzeti adó jeleinek fluktuációváltozásaiból történt. Kamerái SZA-10 (0,2 méter felbontású), SZA-20 (1 méter felbontású) típusú eszközök voltak.

1967. március 21-én 8 napos szolgálat után, földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – visszatért a Földre.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

Elődje:
Koszmosz–146

Koszmosz-program
1967

Utódja:
Koszmosz–148