Koszmosz–312

szovjet geodéziai műhold

Koszmosz–312 (oroszul: Космос 312) Koszmosz műhold, a szovjet műszeres műhold-sorozat tagja. Geodéziai műhold.

Koszmosz–312
Ország Szovjetunió
GyártóOKB–586
TípusDSZ-U2-V
Rendeltetésgeodéziai műhold
Küldetés
Indítás dátuma1969. november 24. 16:48 UTC
Indítás helyePleszeck űrrepülőtér, LC–132/1 sz. indítóállás
HordozórakétaKoszmosz–3M
Tömeg600 kg
Energiaellátásnapelem/akkumulátor
Pályaelemek
Pályaalacsony Föld körüli pálya
Pályamagasság1140/1173 km
Inklináció74°
Periódus108.6 perc

COSPAR azonosító1969-103A
SCN04254
SablonWikidataSegítség

Küldetés szerkesztés

A Szfera program célja a Föld geofizikai paramétereinek nagy pontossággal (3-6 ívmásodperc) történő meghatározása. Méréseivel rögzítették a kontinensek egymástól való távolságát, feltárták a geofizikai jellegű fizikai jelenségeket.

Jellemzői szerkesztés

Tervezte a Szövetségi Kozmikus Mérnöki Akadémia (Всесоюзная инженерно-космическая Краснознаменная академия им. А. Ф. Можайского). Gyártotta az OKB–586(OKB Juzsnoje; ma: Pivdenne) Dnyipropetrovszk (oroszul: Днепропетровск), Ukrajnában. Üzemeltetője a Honvédelmi Minisztérium (Министерство обороны–MO).

Megnevezései: COSPAR: 1969-103A; GRAU-kód: 11F621; SATCAT kódja: 4254.

1969. november 24-én a Pleszeck űrrepülőtérről, az LC–132/1 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Koszmosz–3M (11K65M) típusú hordozórakétával juttatták alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális egység pályája 108,6 perces, 74 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 1140 kilométer, apogeuma 1173 kilométer volt.

A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított űreszköz. Nincs navigációs meghajtórendszere. Tájolása alkalmazkodik a Föld mágneses-gravitációs törvényszerűségéhez. Szolgálati idejét 6 hónapra tervezték. Tömege 750 kilogramm. A hengeres test átmérője 1,2–2, magassága 1,8–2,1 méter. Termosztatikus (fűtés, hűtés) hőmérséklet-szabályzóval ellátott. Telemetriai rendszerének működését antennák beépítésével segítették. Az űreszköz felületét napelemek borították, éjszakai (földárnyék) energiaellátását újratölthető nikkel-kadmium akkumulátorok biztosították.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

Elődje:
Koszmosz–311

Koszmosz-program
1969

Utódja:
Koszmosz–313