Koszmosz–371

A Koszmosz–371 (oroszul: Космос 371) Koszmosz műhold, a szovjet műszeres műhold-sorozat tagja. Navigációs műhold, a szolgálati rendszer első kísérleti űreszköze.

Koszmosz–371
Típus	Zaliv
Indítás dátuma	1970. október 12.
Indítás helye	Pleszeck űrrepülőtér, 132. indítóállás
Hordozórakéta	Koszmosz–3M
COSPAR azonosító	1970-083A
SCN	04578
Sablon • Wikidata • Segítség

Küldetés

Ciklon (oroszul: Циклон) szovjet műholdas navigációs rendszer, az 1950-es években tervezték meg, 1962-ben hagyták jóvá a kivitelezés megkezdését. 1967-től 1978-ig 31 űreszközt állítottak pályára Kapusztyin Jar, illetve Pleszeck űrrepülőtérről. Modernizált típusa 1971-től került alkalmazására.

A műhold elsődleges feladata a tengeralattjárók helyzetének pontos meghatározása, az elhelyezett rakéták pályaadatainak meghatározásával növelve a találati pontosságot. Összehangolni a felszíni hajók (katonai és polgári), a tengeralattjárók, a hadászati repülőgépek pozícióit, alkalmazásuk hatékonyságát segíteni.

Jellemzői

Üzemeltetője az MO minisztérium (oroszul: Министерство обороны (МО) СССР).

1970. október 12-én a Pleszeck űrrepülőtérről egy Koszmosz–3M (11K65M) segítségével indították magas Föld körüli (HEO = High-Earth Orbit) körpályára. Az orbitális egység alappályája 99,9 perces, 74 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 758 kilométer, apogeuma 775 kilométer volt. Hasznos tömege 750 kilogramm.

Az orbitális egység pályáját 6 alkalommal korrigálták, legutóbb 2011. január 1-jén. Átlagos pályaelemek: 99,22 perces, 74 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 719 kilométer, apogeuma 724 kilométer volt.

A Koszmosz–358 programját folytatta. Műszerezettsége: általános fedélzeti egység (földi ellenőrzés-beállítás; adatok fogadása-továbbítása; hűtőrendszer automatikája, kémiai akkumulátorok); doppler navigációs egység; Sziriusz rádióegység; jeladó-jelfogó antenna; Konusz-4 körsugárzó antenna; Kvant-L antenna. Az első kísérletbe 680 hajóegységet vontak be, a mérési eredmények 3 kilométeres pontatlanságot rögzítettek. 1969-től a mérési pontosság 100 méteres tűréshatáron belül volt. 1974-től 2 méteres pontosságot sikerült állandósítani.

Az űreszköz hengeres testének átmérője 2 méter, magassága 2,035 méter. Felületére építették a napelemlapokat, hőmérséklet-érzékelőket. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai, illetve a felületét burkoló napelemek energiahasznosításának kombinációja (kémiai akkumulátorok, napelemes energiaellátás – földárnyékban puffer-akkumulátorokkal). Tájolása háromtengelyes Föld-központú, passzív rendszer.

Szolgálati ideje ismeretlen.

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

További információk

• Koszmosz–371. nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. május 17.)
• Koszmosz–371. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 17.)
• Koszmosz–371. astronautix.com. [2011. június 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 17.)

Elődje: Koszmosz–370

Koszmosz-program 1970

Utódja: Koszmosz–372