Kovács Sebestény Endre (sebész, 1814–1878)
Id. Kovács Sebestény Endre (névváltozat: Kovács Sebestyén Endre) (Garamvezekény, 1814. szeptember 27. – Budapest, 1878. május 17.) orvos, sebész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Korának legelismertebb sebészei közé tartozott.
| Kovács Sebestény Endre | |
 | |
| Illusztráció a Vasárnapi Ujságban | |
| Született | 1814. szeptember 27. Garamvezekény |
| Elhunyt | 1878. május 17. (63 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Gyermekei | Kovács Sebestény Aladár |
| Foglalkozása | orvos, sebész |
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kovács Sebestény Endre témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ifj. Kovács Sebestény Endre (1854–1928) politikus, Tolna vármegyei alispán és Kovács Sebestény Aladár (1858–1921) vízépítő mérnök apja, Kovács Sebestény Endre (1861–1915) orvos, sebész nagybátyja. Neve a forrásokban időnként Kovács Sebestyén Endre vagy K. Sebestény Endre alakban is felbukkan.
Életútja szerkesztés
1826-tól előbb a selmeci gimnáziumban, a Pápai, illetve a Komáromi Református Kollégiumban, majd 1831 és 1835 között a Debreceni Református Kollégiumban végezte középiskoláit. 1835-től 1840-ig a Pesti Tudományegyetemen folytatott orvosi tanulmányokat. 1840–1841-ben a bécsi közkórházban (Allgemeines Krankenhaus) gyakornokoskodott, majd 1841-ben Pesten megszerezte orvosdoktori oklevelét. Ekkor a Pesti Tudományegyetem sebészeti klinikájának tanársegédévé nevezték ki, ahol előbb Piskovich János, majd Balassa János mellett végezte oktató- és gyógyítótevékenységét. Időközben 1843-ban sebészdoktori oklevelét is megszerezte, 1846-ban pedig külföldi tanulmányúton járt, amelynek során párizsi, londoni és berlini egyetemi klinikákat látogatott meg. 1848–1849-ben az egyetem orvosi karának titkári tisztét töltötte be. 1849-től haláláig a Pesti Szent Rókus Polgári Közkórház I. sebészeti osztályának főorvosaként tevékenykedett. 1849. október 22-én Pesten, a Deák téri evangélikus templomban feleségül vette Lumnitzer Julianna Henriette-et.[1]
Munkássága szerkesztés
Elsősorban gyakorlati sebészeti tevékenységével, eredményesen végzett nagyszámú operációjával vívta ki kora elismerését. Jelentősen hozzájárult a sérvműtéti eljárások és orrsebészeti beavatkozások fejlődéséhez, emellett 1847-ben Magyarországon elsőként ő ajánlotta az éter helyett a kloroform alkalmazását a műtéti narkózishoz.
Az 1860-as években Madách Imre, később Deák Ferenc orvosa volt, de kezelte Vörösmarty Mihályt, Arany Jánost, Bajza Józsefet és Jókai Mórt is. A közegészségügy szervezési kérdéseivel és balneológiával is foglalkozott. Akadémiai székfoglalója A víz élettani tekintetben, s különösen a czigelkai gyógyvíz címmel hangzott el 1859-ben.
Halála után, 1879-ben családja alapítványt hozott létre, amelynek kamataiból fiatal orvosok külföldi tanulmányútjaihoz biztosítottak ösztöndíjat.
Társasági tagságai és elismerései szerkesztés
Munkássága elismeréseként 1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Már ezt megelőzően is több hazai társaságban töltött be vezető szerepet. 1841–1844-ben a Magyar Természettudományi Társaság másodtitkára, 1844–1851-ben első titkára, 1851-től alelnöke, majd tiszteleti tagja volt. 1850-től a Budapesti Királyi Orvosegyesület másodtitkári, 1858-tól első titkári, 1861-től alelnöki, 1862-től pedig elnöki tisztét töltötte be. Emellett 1851-től alapító tagja volt a Magyarhoni Földtani Társulatnak, s részt vett az Országos Közegészségi Tanács munkájában is, 1867-től alelnökként, 1869-től haláláig pedig elnökként.
Sebészi munkássága elismeréseként 1875-ben címzetes miniszteri tanácsosi címet kapott, egyúttal a Vaskorona-rend birtokosa lett. Deák Ferenc kezelőorvosaként végzett tevékenységéért ismerték el a Szent István-rend kiskeresztjével.
Főbb művei szerkesztés
- A hebegésről. Értekezik orvos tudorrá létekor. Pest, 1841. Online
- Gyakorlati sebészet: Balassa János tanár kórodai előadásai szerint. Pest, 1846.
- Javaslat az álladalmi közegészség és az orvosi ügy rendezéséről hazánkban. Pest, 1848.
- Emlékbeszéd néhai idősb. dr. Bene Ferencz […] felett. Pest, 1858.
Emlékezete szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VI. (Kende–Kozocsa). Budapest: Hornyánszky. 1899.
- Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 1151. o. ISBN 963-547-414-8
- A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 730. o.
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
További irodalom szerkesztés
- Rózsay József: Emlékbeszéd néhai Kovács Sebestény Endre l. tag fölött. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1879.
- Kiss László: Kovács Sebestény Endre – az orr-gégészeti sebészet hazai úttörője. in: Orvosi Hetilap CXXX. 1989. 14. sz. 738–740.
- Tarjányi Eszter: Madách Imre három orvosa. in: Palócföld XXVIII. 1994. 1. sz. 55–66.
- V. U.: Kovács Sebestyén Endre. Vasárnapi Újság, 1856. 50. sz.
- Gyászjelentése Archiválva 2017. február 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
