Főmenü megnyitása

Kováts Ervin vagy Ervin Kováts (Budapest, 1927. szeptember 29.Morges, Vaud kanton, Svájc, 2012. június 7.) svájci magyar kémikus, vegyészmérnök, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Munkássága nemzetközi szinten is kiemelkedő jelentőségű a gázkromatográfiás analitikai kémia területén, az illóolajok szerkezeti vizsgálata kapcsán nevéhez fűződik a retenciós index bevezetése.

Kováts Ervin
Született 1927. szeptember 29.
Budapest
Elhunyt 2012. június 7. (84 évesen)
Morges, Vaud kanton
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása kémikus,
vegyészmérnök,
egyetemi oktató

Nevét gyakran használta Ervin sz. Kováts alakban, ahol az sz. a székelykeresztúri rövidítése.

ÉletútjaSzerkesztés

1949-ben a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szerzett vegyészmérnöki oklevelet. Ezt követően kivándorolt Svájcba, s 1950-től 1953-ig a Zürichi Szövetségi Műszaki Főiskolán (Eidgenössische Technische Hochschule Zürich, ETHZ) folytatta vegyészmérnöki tanulmányait. 1951-ben másoddiplomát szerzett, 1953-ban pedig le is doktorált a tanintézetben. 1953-ban a zürichi főiskola Leopold Ružička vezette szerveskémiai kutatólaboratóriumának tudományos munkatársa, 1956-ban kutatócsoport-vezetője lett. 1964-ben szerezte meg habilitációját illóolaj-kémiai témakörben.

1967-ben elhagyta Zürichet, és a Lausanne-i Szövetségi Műszaki Főiskola (École polytechnique fédérale de Lausanne, EPFL) tudományos munkatársa lett. 1970-től rendkívüli egyetemi tanári címmel folytatta a kutató- és oktatómunkát, 1979-től 1994-es nyugdíjazásáig pedig rendes egyetemi tanárként az általa szervezett vegyészmérnöki laboratórium vezetését is ellátta. 1972–1973-ban, illetve 1986–1987-ben ő töltötte be a főiskola vegyészmérnöki karának dékáni tisztét. Nyugdíjba vonulása után a főiskola professor emeritusa, ezzel párhuzamosan 1996–1997-ben a Veszprémi Egyetem fizikai kémiai tanszékének professzora is volt.

MunkásságaSzerkesztés

Fő kutatási területe az analitikai fizikokémia volt, tudományos pályája során – főként kromatográfiai vizsgálatok útján – behatóan foglalkozott szerves vegyületek szerkezeti elemzésével, valamint felületi kémiával, azaz az anyagok felszínén lezajló fizikokémiai folyamatok (pl. adszorpció) törvényszerűségeivel.

Az 1950-es évek második felében elsőként alkalmazott adszorpciós gázkromatográfiát a növényi illóolajok összetételének vizsgálatára, alkotóelemeinek elkülönítésére és szerkezeti sajátosságainak tisztázására. Munkája egyik eredményeként teljes körűen leírta a damaszkuszi rózsa (Rosa damascena) sziromleveléből nyert rózsaolaj összetételét és az abból izolált damaszkenont (2,6,6-trimetil-1-transzkrotonil-1,3-ciklohexadién). Az alkotórészek retenciójának jellemzésére mutatószám bevezetését javasolta, amely Kováts-féle retenciós index (Kovats retention index) néven ismert. A Kováts-index a kromatográfiás vizsgálat során alkalmazott közeg (gáz), illetve a vizsgált anyag vándorlási sebessége közti viszonyt leíró mutatószám. Az egyes anyagok jellemző retenciós tulajdonságokkal rendelkeznek, így az index segítségével megállapítható a vizsgált anyag összetétele. Kutatási eredményeit összefoglaló, 1958-ban megjelent tanulmánya a nemzetközi gázkromatográfiai szakirodalom legidézettebb munkái közé tartozik napjainkban is.

Tudományos cikkeinek száma meghaladja a százat, 1965-től szerkesztőbizottsági tagja volt a Journal of Chromatography, 1997-től pedig az Adsorption Science & Technology című periodikáknak. Közreműködött a Magyar Kémikusok Lapja szerkesztésében is. Mintegy kéttucatnyi vegyipari szabadalom fűződik a nevéhez.

Társasági tagságai és elismeréseiSzerkesztés

1993-ban a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választották. Tiszteletbeli tagja volt a Magyar Kémikusok Egyesületének és a Spektroszkópiai Eljárások Fejlesztéséért Csoportnak (Groupement pour l’Avancement des Méthodes Spectroscopiques), továbbá tagja volt az Amerikai Kémiai Társaságnak (American Chemical Society) és a Svájci Kémiai Társaságnak (Schweizerishe Chemische Gesellshaft).

Tudományos érdemei elismeréseként 1977-ben Mihail Szemjonovics Cvet-emlékérmet, 1986-ban Archer J. P. Martin-díjat és a Budapesti Műszaki Egyetem Emlékérmét, 1987-ben a Helsinki Egyetem Emlékérmét vehette át. 1989-ben a Veszprémi Vegyipari Egyetem, 1994-ben az Aix–marseille-i Egyetem díszdoktorává avatták.

Főbb műveiSzerkesztés

  • Über katalytische Dehydrierungen von Hydroazulenen in der Gasphase. Zürich: Juris. 1956.
  • Studien auf dem Gebiet natürlicher Riechstoffe. Zürich: ETH Zürich. 1967. (Habilitációs értekezése)

Felhasznált forrásSzerkesztés

  • Ki kicsoda 2000: Magyar és nemzetközi életrajzi lexikon. Budapest: Greger-Biográf. 1999. 924. o.  
  • Magyar nagylexikon XI. (Kir–Lem). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 399–400. o. ISBN 963-9257-04-4  
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 730–731. o.
  • Adatlapja a Magyar Tudományos Akadémia honlapján. Elérés: 2018. november 17.

További irodalomSzerkesztés

  • Journal of Chromatography LXXXVII. (Kováts Ervin-tiszteletszám)