Krasznaterebes
Krasznaterebes (románul: Terebești ) falu Romániában, Szatmár megyében, Terebești központja.
| Krasznaterebes (Terebești) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szatmár |
| Község | Krasznaterebes |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 447320 |
| Körzethívószám | 0261 |
| SIRUTA-kód | 139063 |
| Népesség | |
| Népesség | 861 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 87 |
| Népsűrűség | 15,54 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 119 m |
| Terület | 55,41 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 40′ 48″, k. h. 22° 43′ 31″Koordináták: é. sz. 47° 40′ 48″, k. h. 22° 43′ 31″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Szatmár megyében, Nagymajtény-tól keletre fekvő település. A megyeszékhely Szatmárnémetitől 25 kilométerre található, a DJ 108L-es megyei út mentén. Nagykároly irányából a DJ 194-es megyei úton közelíthető meg.
Története szerkesztés
Krasznaterebes (régi nevén: Piskáros) az 1900-as évek eleji adatok szerint az erdődi járásban levő kisközség volt, 170 házzal, és 646 lakossal.
1332-ben Pyskaros, 1428-ban Pyskaras -ként volt írva neve.
A 14. század elején már egyházas helyként volt számon tartva, s birtokosa a Piskárosi család volt.
1449-ben a Zsadányi család tagjait iktatták be részeibe.
1457-ben a Vetési család volt Piskáros birtokosa.
1489-ben Csáky Benedeké volt, de a helység egynegyed részét Drágfi Bertalannak ítélték oda.
1551-ben Drágfi Gáspár özvegye kapta meg, majd az erdődi, és később a daróczi uradalom része volt, és a szatmári várhoz tartozott.
1660-ban Szodoray Mihály is részt kapott itt.
A szatmári béke után gróf Károlyi Sándor birtoka lett, s a Károlyi család volt ura egészen a 19. század közepéig.
Nevezetességek szerkesztés
- Görögkatolikus templom
Források szerkesztés
- Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.