Wikipédia

Krešimir Baranović

horvát zeneszerző és karmester

Krešimir Baranović (Šibenik, 1894. június 25. – Belgrád, 1975. november 17.) horvát zeneszerző és karmester volt. Tanulmányait Zágrábban, Bécsben és Berlinben végezte. A Zágrábi Opera, a Belgrádi Opera igazgatója és karmestere, valamint a Belgrádi Zeneakadémia tanára volt. Egyfajta szláv expresszionizmus jegyében, amely Janáček és néhány 19. századi orosz mester műveiben is megfigyelhető, Baranovićnak a két világháború közötti horvát zenében, korának bármely más horvát zeneszerzőjénél jobban sikerült legyőznie a nemzeti és az egyetemes közötti ellentmondást.[5] A „Licitarska srce” és az „Imbrek z nosom” című balettekkel megalapította a modern horvát balettet.

Krešimir Baranović
Életrajzi adatok
Született1894. augusztus 25.
Šibenik
Elhunyt1975. szeptember 17. (81 évesen)[1][2][3][4]
Belgrád
IskoláiBécsi Zene- és Előadóművészeti Egyetem
Pályafutás
Műfajokkomolyzene
Tevékenység
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete és pályafutása szerkesztés

1908 és 1912 között Zágrábban tanult zenét. Dragutin (Carlo) Kaisernél vett magánórákat, majd a Szerb Zenei Intézet iskolájába járt, ahol Fran Lhotkánál kürtöt tanult. Ezt követően a bécsi Zeneakadémiára (1912-1914), majd Berlinbe (1921-1922) került.[5] 1915–1943 között a zágrábi Horvát Nemzeti Színház karmestere (1929–1940 között pedig igazgatója) volt, ekkor élte át élete legszebb időszakát. Az 1927/28-as évadban az Anna Pavlova balettcsoport európai turnéjának, valamint hosszú ideig a Lisinski Kórus karmestere is volt. Zágráb elhagyása után a háború első éveiben az ógradiskai táborban raboskodott, majd egy ideig a Pozsonyi Rádiózenekar karmestere (1943), valamint a Pozsonyi Opera igazgatója (1945-1946) volt. 1946-tól 1964-ig a Belgrádi Zeneakadémia karmester- és hangszerelés tanára, 1951-től 1961-ig a Belgrádi Filharmonikusok igazgatója és karmestere. 1954-től a Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémia munkatársa volt.[5][6] 1968-tól volt a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia tagja.

Művei szerkesztés

Egyfajta szláv expresszionizmus jegyében, amely Janáček és néhány 19. századi orosz mester műveiben is megfigyelhető, Baranovićnak korának bármely más szerb zeneszerzőjénél jobban sikerült legyőznie a szerb és horvát két világháború közötti zenében a nemzeti és az egyetemes közötti ellentmondást. Értékes műveiben a „Licitarska srce” (Mézeskalács szív) című balettben (1924), a „Z mojih bregov” (Dombjaimról) című dalciklusban (Fran Galović verseire, 1927) és a „Striženo-košeno” (Nyírt-kaszált) című komikus operában (1932) az idióma hitelességét a Stravinsky-dimenziók művészi átalakításának alapjain a Horvát Zagorje népzenéjéből merítette. Baranović a hangszerelés csodálatos mestere volt, akinek markáns ritmikai struktúraérzéke és sajátos humorérzéke, még a durva groteszk „Imbrek z nosom” (Imbrek orral, 1935) című balettnél is kikerülte a neoklasszicista zene restaurátorainak gesztusait, tágítva a műfajok tartományát a kifejezőkészség, különösen a harmónia tekintetében. Míg Baranović 1943 utáni művei – az „Iz osame” (A magányból, saját verseire, 1944) és az „Oblaci” (Felhők, Dobriša Cesarić verseire, 1963) című zenekari költemények felszabadítják a disszonáns harmonikus elemeket, addig az 1960-as és 1970-es évek nagyobb vokális és hangszeres művei tisztelegve az elkötelezett realizmusnak nevezett esztétika által megkövetelt leegyszerűsítések előtt sohasem.

Baranović szimfonikus és különösen operakarmesterként nagyban gazdagította a reprodukció gyakorlatát. Horvátországban 1918-ban elsőként vezényelte Muszorgszkij Borisz Godunovját és 1937-ben Sosztakovics Katerina Izmailováját, és ő volt az első, aki Sztravinszkij legfontosabb balettjeit állította a zágrábi színpadra, Csehszlovákián kívül pedig elsőként vezényelte Smetana Libuše című darabját. Nagy figyelmet szentelt a horvát zeneszerzők legjelentősebb zeneszínházi művei első bemutatóinak is.[5][6][7][8]

Színpadi művek szerkesztés

  • Licitarsko srce (szöveg: Krešimir Baranović), balett (1924., Zagreb)
  • Cvijeće male Ide (szöveg: Margareta Froman, Hansu Christianu Andersenu után), balett (1925., Zagreb)
  • Striženo-košeno (szöveg: Gustav Krklec), komikus opera (1932., Zagreb)
  • Imbrek z nosom (szöveg: Krešimir Baranović), balett (1935., Zagreb)
  • Nevjesta od Cetinjgrada (szöveg: Marko Fotez, August Šenoa „Turci idu” című műve alapján), komikus opera (1942.; 1951., Beograd)
  • Kineska priča (szöveg: Dimitrije Parlić, Klabund „Der Kreidekreis” című műve alapján), balett (1955., Beograd)
  • Zenék a következő színpadi művekhez: Tirena (Marin Držić), Dundo Maroje (Marin Držić), Antigoné (Szophoklész) és IV. Henrik (Shakespeare).

Vokális művek szerkesztés

  • Z mojih bregov (szöveg: Fran Galović) baritonra és zenekarra (1927.)
  • Moj grad (szöveg: Vinko Nikolić) énekre és zenekarra (1943.)
  • Iz osame (szöveg: Krešimir Baranović) énekre és zenekarra (1944.)
  • Pan (szöveg: Miroslav Krleža), szimfonikus költemény versre, szólistákra, vegyes kórusra és zenekarra (1957.)
  • Goran (szöveg: Ivan Goran Kovačić), kantáta versre, szólistákra és zenekarra (1960.)
  • Oblaci (szöveg: Dobrica Cesarić) mezoszopránra és zenekarra (1963.)
  • Šume, šume (szöveg: több horvát költő), kantáta vegyeskarra és zenekarra (1967.)
  • Na moru (szöveg: Gustav Krklec) baritonra és zenekarra (1973.)

Zenekari művek szerkesztés

  • koncertnyitány (1916.)
  • szimfonikus scherzo (1921.)
  • Svatovac zenekarra (1922.)
  • vonósnégyes (1924.)
  • Poème balkanique zenekarra (1926.)
  • Szvit a Licitarsko srce baletthez zenekarra (1927.)
  • szimfonietta az Es Duruhoz (1939.)
  • Pjesma guslara, rapszódia zenekarra (1945.)
  • szimfonietta vonószenekarra (1952.), vonósnégyesre hangszerelve 1924.
  • versenymű kürtre és zenekarra (1973.)

Elismerései szerkesztés

  • 1960: Belgrád városának Október díja a Goran kantátáért
  • 1962: Július hetedike díj életművéért
  • 1971: AVNOJ-díj
  • Első osztályú munkaérdemrend
  • Az első osztályú nemzeti érdemrend

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ Hrvatski biografski leksikon (horvát nyelven), 1983
  3. ↑ Proleksis enciklopedija (horvát nyelven)
  4. ↑ Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
  5. ↑ a b c d Baranović, Krešimir. www.enciklopedija.hr . LZMK. (Hozzáférés: 2016. július 18.)
  6. ↑ a b Baranović, Krešimir. hbl.lzmk.hr . LZMK. (Hozzáférés: 2016. július 18.)
  7. ↑ Baranović, Krešimir. quercus.mic.hr . LZMK. [2019. augusztus 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. július 18.)
  8. ↑ „Krešimir Baranović: Concerto for Horn and Orchestra - piano reduction”, www.mic.hr, MIC. [2016. október 3-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. augusztus 5.) (english nyelvű) 

További információk szerkesztés

  • Maksimović, M. (1971): Beogradska filharmonija 1951-1971, Beogradska filharmonija, Beograd
  • Mala enciklopedija Prosveta, I (1978), Prosveta, Beograd
  • Muzička enciklopedija, I (1971), Jugoslovenski leksikografski zavod, Zagreb
  • Pedeset godina Fakulteta muzičke umetnosti (Muzičke akademije) 1937-1987 (1988), Univerzitet umetnosti u Beogradu, Beograd
  • Peričić, V. [1969]: Muzički stvaraoci u Srbiji, Prosveta, Beograd

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Krešimir Baranović című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Krešimir_Baranović&oldid=26712319”