Főmenü megnyitása

Kresznerics Ferenc (Ivánc, 1766. február 24.Alsóság, 1832. január 18.) esperes-plébános, tanár, akadémikus, szótáríró.

Kresznerics Ferenc
Életrajzi adatok
Születési név Kresznerics Ferenc
Született 1766. február 24.
Ivánc
Nemzetiség magyar
Elhunyt 1832. január 18. (65 évesen)
Alsóság
Munkássága
Vallás keresztény
Felekezet római katolikus
Felavatás 1790. augusztus 24.

ÉleteSzerkesztés

Szülei Kresznerics Ádám Mihály tanító és jegyző, édesanyja a nemesi származású Lóránth Krisztina voltak. Elemi iskoláit édesapja – a helyi iskolamester - vezetésével végezte, majd 1777-től a szombathelyi gimnáziumban a grammatikai osztályokban tanult. 1780-tól Sopronban folytatta gimnáziumi tanulmányait. 1785-ben kisszeminaristaként került át Pozsonyba, ahol hittudományt és filozófiát tanult és leérettségizett. Nyelvészeti érdeklődése mellett már ekkor megmutatkozott természettudományi, matematikai érdeklődése. 1790. augusztus 24-én szentelte pappá Szily János, Szombathely első püspöke. Ezután Nádasdra, majd Salomvárra került káplánnak. Pár hónap múlva szülőfaluja segédlelkésze, majd Zalaegerszeg káplánja lett.

1793-ban Szily János Szombathelyen megalapította a Líceumot, s ennek matematikai katedráját Kresznericsre bízta, aki a matematika mellett építészetet és dinamikát is oktatott. Kresznerics Ferenc 1794-ben megszerezte filozófiai doktorátusát és 1803-ban elkészítette a szombathelyi múzeum római régiségeinek teljes leltárát is.

Kresznerics Ferenc 1812 tavaszáig volt a Líceum nagytekintélyű tanára. Érdekesség, hogy 1806 és 1808 között Széchenyi István gróf is az intézet növendéke volt, akit Kresznerics is tanított. 1812-től Ság község – ma Celldömölkhöz tartozik – plébánosa lett. Itt érte a halál 1832-ben. Az alsósági katolikus temetőben nyugszik, sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság „A” kategóriában a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította.[1]

NyelvészetSzerkesztés

Már diákként a könyvek szerelmesévé vált, és valószínűleg tanárai biztatására kezdte el írni olvasónaplóját, az Analecta Philologicát, amelyet több-kevesebb rendszerességgel haláláig vezetett. Az olvasmányairól, olvasási szokásairól és literátori kapcsolatairól számot adó, olykor életrajzi adatokat is tartalmazó több ezer oldalas kézirat később szótárához is adattárként szolgált.

Már fiatal korában élénken érdeklődött az idegen nyelvek iránt. Tudott németül, latinul, olaszul, franciául, görögül és héberül.

Már kispap korában görögből fordított, olasz nyelvtant írt, 1790-ben pedig kéziratban maradt magyar nyelvtant állított össze (Magyar-Nyelv-Könyv). Kresznerics ebben a művében a korábbi és kortárs nyelvészeti munkák többségéről bírálóan nyilatkozik. Leginkább azt kifogásolja, hogy többségük a magyar nyelvhez természetének leírása helyett idegen nyelvekre jellemző szabályok alapján közelít.

Másik, németből fordított munkájának (Emberismerő) kinyomtatását a királyi cenzúra megtiltotta. A keleti nyelvekkel is komolyan foglalkozott: a héber mellett a perzsa és török nyelvet is ismerte, hogy azok nyelvtani szabályait a magyarral összehasonlítsa.

Két évtizedes gyűjtés után 1808-ban kezdte el rendezni gyökérrendű szótárának anyagát. Ez a munka vezetett fő művének; A magyar szótár gyökérrenddel és deákozattal című szótárának megírásához, amelyben mintegy 80.000 szó szerepel. Művének 50 oldalas bevezetőjében részletesen kifejti véleményét a magyar nyelv alaktani rendszeréről. Kritikusan szól a korábban kiadott „Bötü-rendbe vett” szótárakról, melyeket célszerűtlennek tartott. Saját szótárában a „gyökerek” azaz szótövek alapján csoportosítja a kifejezéseket. A kiemelt szótő után bokorba gyűjti a képzéssel és összetétellel létrehozott szavakat. Közli a tájnyelvi vagy nyelvtörténeti alakváltozatokat, továbbá a kifejezéshez tartozó szólásokat, közmondásokat is. Első kötete 1831-ben, a második kötet 1832-ben jelent meg.

Jelentősége, emlékeSzerkesztés

Kultúrtörténészek szerint Kresznerics Ferenc életműve nem nyerte el a jelentőségének megfelelő megbecsülést. Kovács Lajos például így méltatja Kresznerics Ferencet: “Amíg élt, szerénysége miatt nem vettek róla tudomást, amikor meghalt, még jobban elfelejtették. S ma beszélnek Verseghyről és Kazinczyról, Fogarasiról és Ballagiról, pedig ők csak ott arattak, ahol Kresznerics a töretlen ugart kemény munkával felszántotta.”[2]

A Magyar Tudományos Akadémia 1831-ben tiszteleti tagnak választotta meg, szótárát pedig akadémiai jutalommal tüntette ki. Kresznerics hagyatékának egy részén tanulmányi ösztöndíjat alapított, amelynek segítségével sokan folytathattak tanulmányokat. 1992-től gránittábla örökíti meg Kresznerics Ferenc emlékét szülőhelyén, Iváncon, és a helyi általános iskola is a nevét viseli. A celldömölki városi könyvtár 1993-ban, működésének 40. évfordulója alkalmából felvette a tudós pap nevét. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 2007-ben a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította.

MűveiSzerkesztés

  • Tentamen publicum ex architectura civili et hydrotechnica. Szombathely, 1802.
  • Julianus: A császárok; ford., jegyz. Kresznerics Ferenc; Landerer, Posony–Pest, 1806
  • Tentamen publicum e geometria pura et practica. Buda, 1807.
  • Tentamen publicum ex algebra... Buda, 1808.
  • Magyar szótár gyökérrenddel és deákozattal. I-II. Buda, 1831-32. (reprint kiadása a Tinta Könyvkiadónál)
  • A Sági hegységnek törvényei. Le másolta az eredetiből Kresznerics Ferenc; Városi Könyvtár, Celldömölk, 1984 (A celldömölki Városi Könyvtár tájékoztató füzetei)

KézirataiSzerkesztés

  • Magyar Nyelvkönyv (Pozsony, 1790)
  • Elemente Architecturae civilis...
  • Dalgyűjteménye magyar-német-latin egyházi és világi dalokkal. 1790.
  • Emlékezet segítsége. Válogatott közmondások... 1791-től.
  • Magyar közmondások. 1808.
  • Gyökérrendű magyar Szó-tár. 1808-24.
  • Exampla Mathematica praeprimis Algebraica in usum Suorum Discipulorum…1811.
  • Dalgyűjteménye magyar-német-latin egyházi és világi dalokkal. 1816.
  • Numi veteres, quos Museum Fr. Kresznerics complectitur. 1-2. köt. 1819.
  • Analecta Philologica. 1-9. köt.
  • Magyar helységek nevei

IrodalomSzerkesztés

  • Szilasy János: Kresznerics Ferencz élete; Trattner-Károlyi, Pest 1832
  • Márki Sándor: Kresznerics Ferenc leveleskönyve; Szent István Társulat, Bp., 1914 (A Szent-István-Társulat Tudományos és Irodalmi Osztályának felolvasó üléseiből)
  • Horváth Ferenc: Kresznerics Ferenc; Vasvármegye Ny., Szombathely, 1943
  • Kresznerics Ferenc: Magyar szótár. In: Gáldi László: A magyar szótárirodalom a felvilágosodás korában és a reformkorban. Bp. 1957. pp. 379–411.
  • Horváth Ferenc: Kresznerics Ferenc (1766-1832). In: Vasi Szemle, 1966. 1. sz. pp. 42–55.
  • Zongor Ferenc: Kresznericsnek "Sághon hallott" szavairól. In: Magyar Nyelvőr, 1967. 1. sz. pp. 53–59.
  • Kresznerics Ferenc. (Összeáll. Köbölkuti Katalin.) Szombathely, 1982. 34 p. (Vasi életrajzi bibliográfiák ; 6.)
  • Köbölkuti Katalin: Kresznerics Ferenc. In: Vasi Szemle, 1982. 4. sz. pp. 598–609.
  • Horváth Ferenc: Kresznerics Ferenc naplójából : Francia világ Szombathelyen. In: Vasi Honismereti Közlemények, 1987. 1. sz. pp. 46–52.
  • Ölbei Lívia: "Nehéz természetü és szorgalmas". Kresznerics Könyvtár Celldömölkön. In: Vas Népe, 1993. 33. sz. pp. 1–2.
  • Dobri Mária: Kresznerics Ferenc 1766-1832. In: Vasi Szemle, 1993. 4. sz. pp. 511–539.
  • Heigl István: Kresznerics, a matematikatanár. In: Vasi Szemle, 1993. 4. sz. pp. 549–553.
  • Tóth Péter: A szótáríró Kresznerics. In: Vasi Szemle, 1993. 4. sz. pp. 540–548.
  • Dobri Mária: Kresznerics Ferenc útinaplója. In: Vasi Szemle, 1995. 1. sz. pp. 89–106.
  • Tóth Péter: Helytörténeti, helyismereti adatok Kresznerics Ferenc szótárában és kéziratos hagyatékában. In: Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények, 1995. 2. sz. pp. 68–74.
  • Tóth Péter: A közmondásgyűjtő Kresznerics. In: Magyar Nyelv, 1996. 2. sz. pp. 189–193.
  • Tóth Péter: Tudománytörténeti mozaikok 2. Kresznerics gyökérrendszerű szótárának kiadásáról. In: Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények, 1996. 4. sz. pp. 67–72.
  • Káldos Gyula: Új megvilágításban egy régi vita. Hol temették el Kresznerics Ferencet? In: Új Kemenesalja, 1997. 2. sz. p. 1; 6.
  • Tóth Péter: Kresznerics Ferenc (1766-1832). In: Szombathelyi tudós tanárok. Szombathely, 1998. pp. 39–75.
  • Bellérné Horváth Cecília: Kresznerics Ferenc és a celldömölki könyvtár nagyrendezvénye, az anyanyelvi verseny. In: A Vas Megyei Könyvtárak Értesítője, 1999. 2. sz. pp. 14–17.
  • Tóth Péter: Tudománytörténeti mozaikok 6. Kresznerics Ferenc hagyatéka. In: Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények, 1999. 2. sz. pp. 51–59.
  • Magyar katolikus lexikon VII. Klacs-lond. Bp. 2002. (http://lexikon.katolikus.hu/)
  • Horváth Sarolta: "Hazánk' Tudósai! útat törtem, kövessetek". Kresznerics Ferenc élete és munkássága. [Szakdolgozat.] Veszprém : Pannon Egyetem, 2007. 47 p.
  • Kiss Bernadett, Kiss Gábor, Miksné Mátyási Eszter (szerkesztő): Aranyigazságok 3700 szólás, közmondás Kresznerics Ferenc reformkori szótárából

JegyzetekSzerkesztés

  1. Magyar Közlöny 2007/173. szám 13043. o., a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 26/2007. számú határozata, 2007. december 12.
  2. Gyürki László: Kresznerics Ferenc családja körmendi volt, Életképek Körmend századaiból[halott link]

ForrásokSzerkesztés