Főmenü megnyitása
A Rákóczi-kripta a kassai Szent Erzsébet-dóm altemplomában

A kripta (más néven sírbolt[1]) a temetkezőhelyek egyes fajtáinak összefoglaló neve. A kripta (sírbolt) legalább kettő koporsó elhelyezését biztosító al-és felépítményből álló temetési hely. Méretét a befogadó koporsók száma határozza meg. A temető tulajdonosának hozzájárulásával, építési engedéllyel építhető. A kriptának a temetőn belüli elhelyezését a temető tulajdonosa (üzemeltetője) jelöli ki. A tulajdonosnak a hozzájárulást meg kell adnia, ha az építtető a sírbolt helyét megváltotta.[2]

Tartalomjegyzék

A szó eredeteSzerkesztés

A kripta görög eredetű szó (κρύπτω = befedek, elrejtek).

TörténeteSzerkesztés

Kezdetben föld alatti temetkezőhelyet jelentett. A középkorban legjellemzőbb típusa a templomok keleti felén, a szentély alatt épült altemplom volt, ahová nemcsak egyházi és világi méltóságokat temettek, de ott őrizték a fontosabb ereklyéket is.

Később így kezdték nevezni a temetőkben főleg családok, illetve világi személyek számára épített sírboltokat is.

GalériaSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

További információkSzerkesztés

Nézd meg a kripta címszót a Wikiszótárban!
  • 1999. évi XLIII. törvény a temetőkről és a temetkezésről