Főmenü megnyitása

Kristóf görög királyi herceg, hivatalosan Kristóf görög és dán királyi herceg (görögül: Πρίγκιπας Χριστόφορος της Ελλάδας; magyaros átírással: Príngipasz Hrisztóforosz tisz Eládasz; Pavlovszk, 1888. augusztus 10.Athén, 1940. január 21.) görög és dán királyi herceg, az első világháború után felajánlották neki Litvánia trónját, melyet azonban visszautasított.

Kristóf herceg
Kristóf, Görögország hercege
Kristóf, Görögország hercege
Született 1888. augusztus 10.
Pavlovszk; Oroszország
Elhunyt 1940. január 21. (51 évesen)
Athén; Görögország
Állampolgársága görög
Házastársa
Gyermekei Prince Michael of Greece and Denmark
SzüleiOlga görög királyné
I. György görög király
Foglalkozása arisztokrata
Kitüntetései
  • Knight Grand Cross of the Royal Victorian Order
  • Szent András-rend
  • Elefántrend (1909)
A Wikimédia Commons tartalmaz Kristóf herceg témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Származása és fiatalkoraSzerkesztés

Kristóf herceg 1888-ban született I. György görög király hetedik, utolsó gyermekeként, illetve ötödik fiaként. Édesapja a görög trón megszerzése előtt dán királyi hercegi rangot viselt, melyet továbbörökített utódaira is. Édesanyja a Romanov-házból származó Olga Konsztantyinovna orosz nagyhercegnő volt.

A Krisztónak becézett Kristóf herceg édesanyja szülőhazájában, Oroszországban látta meg a napvilágot. Orosz ortodox hitre keresztelték meg, keresztszülei maga III. Sándor cár és a herceg nagynénje, Mária Fjodorovna cárné voltak. Olga királyné és Kristóf herceg később is gyakran visszajártak Oroszországba, több hónapot töltve el Olga királyné rokonainál. Remek kapcsolatot ápoltak a későbbi II. Miklós cárral és feleségével, Alexandra Fjodorovna cárnéval. Emellett Kristóf herceg már kisfiúként szoros barátságot kötött unokatestvérével, a majdani V. György brit királlyal.

Akárcsak bátyjai, ő is igen fiatalon került be a pireuszi katonai akadémiára, bár a herceg maga sokkal jobban szeretett volna zongorázni. Zenei tehetségét maga Enrico Caruso, a híres olasz tenorista is elismerte. 1908-ban ő és testvérei is kénytelenek voltak otthagyni a katonai pályát egy nacionalista szerveződés hatására. Az első világháború után a hercegnek felajánlották Litvánia trónját, ám ő nem fogadta el azt. A herceg erről így vélekedett: „Semmi nem vehet rá engem arra a nap alatt, hogy elfogadjak egy királyságot. Egy korona túlságosan is nehéz dolog ahhoz, hogy könnyen fel lehessen venni. Azoknak kell viselnie, akik a sors akaratából arra születtek, de hogy bárki önként vállalja fel ezt a felelősséget, arra véleményem szerint senkit nem szabad a kötelezettségeivel kényszeríteni.”[1]

Az első házasságSzerkesztés

 
Kristóf herceg és első felesége 1923-ban

1910-ben eljegyezte Alexandrát, Fife hercegnőjét, Viktória brit királynő egyik unokáját. A kapcsolatnak azonban a szülők nyomására hamar vége szakadt, s Kristóf herceg nagy érdeklődést mutatott egyik unokatestvére, Olga Alekszandrovna orosz nagyhercegnő irányába. Ezt a házasságot azonban lehetetlenné tette az ortodox vallás, mely nem engedélyezi közeli rokonok házasságát.

1914-ben a herceg megismerte None May Nancy Stewart Worthington Leeds-t, egy elvált amerikai milliomosnőt. Egymásba szerettek, azonban Nancy nem származott királyi vérből, így a család nem engedélyezte a házasságot. Kristóf herceg mégis eljegyezte Nancyt. 1917-ben lemondatták I. Konstantin királyt, Kristóf bátyját. A görög királyi család legtöbb tagja svájci száműzetésbe vonult, s Nancy anyagi segítséget nyújtott nekik. A herceg és Nancy végül Vevey-ben, 1920. február 1-jén házasodtak össze. Nancy áttért a görög ortodox hitre, és felvette az Anasztázia nevet, mellé pedig görög királyi hercegnéi rangot kapott. A pár Olaszországban, Palermóban telepedett le, ahol Villa Anastasia néven megépítették közös otthonukat. Olga királyné később odaköltözött hozzájuk, s itt élt egészen 1926-ban bekövetkezett haláláig.

Nem sokkal a házasság után, 1923. augusztus 29-én Nancy rák következtében elhunyt Londonban. Házasságukból nem született gyermek, bár Kristóf hercegnek volt felesége révén egy mostohafia, aki a herceg egyik unokahúgát, Kszenyija Georgijevna orosz hercegnőt vette feleségül.

Özvegyként Kristóf herceg rengeteget utazott, bejárta egész Európát. 1927-ben még az Amerikai Egyesült Államokba is eljutott, hogy meglátogassa mostohafiát és unokahúgát. Később találkozott Anna Andersonnal, aki azt állította magáról, hogy ő az utolsó cár legkisebb leánya, Anasztaszija nagyhercegnő. A legtöbb Romanovhoz hasonlóan a herceg sem hitte el Andersonnak, hogy azonos Anasztaszijával.

A második házasságSzerkesztés

1929. február 10-én, Palermóban, polgári esküvő keretében Kristóf herceg újra megnősült. Ezúttal Franciskát, Orléans és Guise hercegnőjét vette el. Február 11-én tartották az egyházi ceremóniát. Egyetlen gyermekük született, Mihály herceg 1939-ben, nem sokkal Kristóf herceg halála előtt.

Franciska hercegnő és Kristóf hol a Villa Anastásiában, hol Rómában laktak, szerény körülmények között. 1936 novemberében restaurálták a görög monarchiát, így a család visszatérhetett Görögországba; Kristóf herceg első nejét pedig újratemették Tatoin.

A második világháború kitörésekor II. György király hazarendelte Kristóf herceget Görögországba, hogy őt bízza meg a külföldi tárgyalások egy részének lebonyolításával. A herceg tüdeje az úton súlyosan megbetegedett, és 1940. január 21-én Athénban meghalt. Felesége már csak halála után érkezett meg a görög fővárosba. A herceget Tatoin, a királyi temetkezőhelyen temették el. Emlékiratait 1938-ban adták ki Ő Királyi Fensége Kristóf görög királyi herceg memoárjai címen.

SzármazásaSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Walter Curley: Monarchs In Waiting; Hutchinson & Co, London, 1975

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Christophe de Grèce című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

ForrásokSzerkesztés