Wikipédia

Kubinyi András

(1929–2007) magyar történész, régész, középkorkutató, egyetemi tanár

Kubinyi András (Budapest, 1929. január 28. – Budapest, 2007. november 9.) magyar történész, régész, középkorkutató, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.

Kubinyi András
Született 1929. január 28.
Budapest
Elhunyt 2007. november 9. (78 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása történész,
régész,
középkorkutató,
egyetemi tanár
A Wikimédia Commons tartalmaz Kubinyi András témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

SzármazásaSzerkesztés

A nemesi származású felsőkubinyi és deményfalvi Kubinyi család leszármazottja. A Kubinyi család első említése 1288-ból maradt fenn. A család Ete nevű ősétől származik a família deménfalvi ága. Ennek ismert alakja volt Máté, (1497-1535) a család nyolcadik nemzedékének tagja. Kubinyi András volt a család deménfalvi ágának utolsó tagja.[1]

Kubinyi András édesapja dr. Kubinyi Aladár (1893-1970)[2][3] ügyvéd és édesanyja Oszvald Margit volt. Apai nagyszülei a felvidéki Várgedén laktak: nagyapja Kubinyi Ferenc (1848-1919) gömör-kishonti tiszti főügyész[4] és nagyanyja deménfalvi Kubinyi Gizella (1855-?) volt.[2]

ÉletpályájaSzerkesztés

1947-ben érettségizett, majd beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetemre, ahol 1947–1948-ban az Eötvös Kollégium tagja volt. Mesterei Kosáry Domokos, Kumorovitz L. Bernát és Léderer Emma voltak. 1951-ben szerzett középiskolai tanári diplomát az addigra már Eötvös Loránd Tudományegyetemnek hívott intézményben.

Diplomájának megszerzése után Békéscsabán kapott általános iskolai tanári állást, majd 1952-től a Miskolci Állami Levéltárban dolgozott levéltárosként. 1954-ben a Budapesti Történeti Múzeum Középkori Osztályához került munkatársi rangban. 1969-ben az osztály vezetésével bízták meg.

1978-ban távozott a múzeumból és elfogadta az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) régészeti tanszékének ajánlatát, ahol egyetemi docensként kezdett el oktatni. A tanszéken már 1963 óta tartott órákat. 1988-ban kapott egyetemi tanári kinevezést. Mócsy András 1987-ben bekövetkezett halála után az újonnan megalakult középkori és kora újkori régészeti tanszéken oktatott. 1990-ben vette át a tanszék vezetését, amelyet 1994-ig tartott meg. 1999-ben nyugdíjba vonult, majd 2001-ben professor emeritus címet kapott. Ezenkívül 1995 és 1998 között a Miskolci Egyetem történeti tanszékén volt egyetemi tanár.

1970-ben védte meg a történettudományok kandidátusi, 1986-ban akadémiai doktori értekezését. Az MTA Történettudományi Bizottságának, a Régészeti Bizottságnak, valamint a Művelődéstörténeti Bizottságnak lett tagja, utóbbinak alelnöke is volt. 1990-ig a középkori régészeti albizottság, 1990-től haláláig az egyháztörténeti albizottság elnöke volt. 2001-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2007-ben pedig rendes tagjává. A Szent István Akadémia is felvette tagjai sorába. Rendes taggá választása után pár hónappal hunyt el.

MunkásságaSzerkesztés

Fő kutatási területe a Mátyás-, illetve Jagelló-kori Magyarország, a középkori várostörténet, valamint a mindennapi élet és az anyagi kultúra története.

A prozopográfia (az életrajz-összevetésből való következtetéslevonás) alkalmazásának egyik fő propagálója volt, maga is használta a módszert a középkor közéleti (politikai, egyházi, városi) vezetőinek életrajza tekintetében. Várostörténeti kutatásaiban felállított és kidolgozott egy úgynevezett „centralitásipont-rendszert”, amelyet az összehasonlító vizsgálatoknál alkalmaznak. Ennek segítségével kvantitatív (mennyiségi) elemzés is elvégezhető.

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

 
Emléktáblája egykori lakhelyén (XI. ker., Bercsényi utca 6)

EmlékezeteSzerkesztés

Kubinyi András özvegye, Valter Ilona és munkatársai 2008-ban létrehozták a Kubinyi András Középkortudományi Alapítványt, melynek célja Kubinyi emlékének ápolása, és a professzor történettudomány iránti elhivatottságának továbbörökítése. Az alapítvány emléktáblát állíttatott abban a XI. kerületi házban, ahol Kubinyi lakott és Kubinyi András-díj, valamint ifjúsági díj néven elismerő díjat alapított, melyre minden évben pályázhatnak a publikációt megjelentető középkortörténészek.[5]

Főbb publikációiSzerkesztés

  • Die Anfänge Ofens (1972)
  • Budapest története a későbbi középkorban Buda elestéig (1973)
  • Magyarország története 1301–1526 (Engel Pállal és Kristó Gyulával, 1998)
  • König und Volk im spätmittelalterlichen Ungarn. Städteentwicklung, Alltagsleben und Regierung im mittelalterlichen Ungarn (1998)
  • Matthias Corvinus. Die Regierung eines Königreichs in Ostmitteleuropa 1458–1490 (1999)
  • Főpapok, egyházi intézmények és vallásosság a középkori Magyarországon (1999)
  • Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és az Alföld szélén (2000)
  • Mátyás király (2001)
  • Nándorfehérvártól Mohácsig: A Mátyás- és a Jagelló-kor hadtörténete (2007)

JegyzetekSzerkesztés

  1. ↑ E. Kovács 2008 24. o.
  2. ↑ a b Szluha Márton. (2000) Liptó vármegye nemes családjai. Heraldika kiadó. 293. o.
  3. ↑ familysearch.org Kubinyi Aladár gyászjelentése
  4. ↑ familysearch.org Kubinyi Ferenc gyászjelentése
  5. ↑ Novák Ádám: Kiemelkedő középkortudósok – átadták a Kubinyi András-Díjat Újkor - 2015-01-30

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kubinyi_András&oldid=25035374”