Főmenü megnyitása
Pipal.jpg
Korai
buddhizmus
Szövegek

Gandhárai szövegek
Ágamák
Páli kánon

Tanácskozások

1. tanácskozás
2. tanácskozás
3. tanácskozás
4. tanácskozás

Iskolák

Első szangha
 Mahászánghika
 ├ Ekavjávahárika
 ├ Lokottaraváda
 ├ Bahusrutíja
 ├ Pradzsnaptiváda
 └ Csaitika
 Szthaviraváda
 ├ Mahísászaka
 ├ Dharmaguptaka
 ├ Kásjapíja
 ├ Szarvásztiváda
 └ Vibhadzsjaváda
  └ Théraváda

.

A kukkutika (szanszkrit, kínai: 雞胤部, pinjin: csi-jin pu) vagy golulaka a mahászánghika alá tartozó korai buddhista iskola volt.

Elképzelhető, hogy a kukkutika vagy kukkulika név az egykor Pátaliputrában álló Kukkutráráma kolostor nevéből ered, amely a mahászanghika egy korai központja volt.[1]

Az iskola neve különböző formákban is szerepelt: kukkuṭika, kukkulika, kaukkuṭika, kaurukullaka vagy gokulika.[2] A gokulika jelentése „parázs”, amely arra a tanításra utal, hogy minden feltételes jelenség szükségszerűen szenvedéssel jár.[3]

TanokSzerkesztés

Vaszumitra, szunga uralkodó Szamajabhedoparacsanacsakra című műve szerint az ekavjávahárika, a kukkutika és a lokottaraváda tanításaik tekintetében nem különböztek egymástól.[4] Arról ír, hogy a mahászánghikának ez a három szektája 48 elméleten osztozott[5], amelyek közül 20 vonatkozott a buddhaság és a bodhiszattva természetfeletti jellemzőire.[6] A Szamajabhedoparacsanacsakra szerint ez a négy csoport szerint a buddhák egyetlen gondolatpillanatban is képesek ismerni az összes dharmát.[7]

TörténeteSzerkesztés

A kukkutika szekta valamikor Asóka uralkodása idején vált szét a fő mahászánghhika iskolától. A bahusrutíja és a pradzsnaptiváda valamikor az i. e. 3. században, vagy az i. e. 2. század végén váltak szét a kukkutikából. A kukkutika feltehetően Kelet-India területén maradt, azon belül is Váránaszi környékén volt a legaktívabb.[8]

A 6. századi indiai szerzetes, Paramártha arról számol be, hogy a mahászánghika először három csoportra szakadt, az alapján, ahogy a mahájána tanításokhoz viszonyultak.[9] A kukkutika nem fogadta el a mahájána szútrákat buddha-vacsanaként (Buddha szavai), míg a lokottaravāda és az ekavjávahárika szekta elfogadta.[10] Az 5. század elején a kínai Fa-hszien szerzetes Pátaliputrában szerzett egy mahászánghika-féle vinaját (szerzetesek magaviseletét szabályozó kanonikus mű), amelyet mahájánának titulált.[11]

Táranátha tibeti buddhista tudós szerint ez az iskola teljesen eltűnt a 4. és a 9. század között.[12] Vinitadéva a 8. századi jellemzésében nem említi a kukkutika szektát a kortárs buddhista szekták között.[13] Lehetséges, hogy addigra a kukkutika már teljesen beolvadt a mahájána buddhizmusba.[14]

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Baruah 47. oldal
  2. Warder 235. oldal
  3. Baruah 47. oldal
  4. Walser 214. oldal
  5. Walser 214. oldal
  6. Sree 56. oldal
  7. Yao, Zhihua. The Buddhist Theory of Self-Cognition. 2005. p. 11
  8. Warder 281. oldal
  9. Walser 51. oldal
  10. Sree 68. oldal
  11. Walser 40. oldal
  12. Baruah 47. oldal
  13. Baruah 18. oldal
  14. Baruah 47. oldal

ForrásokSzerkesztés

  • Baruah: Baruah, Bibhuti. Buddhist Sects and Sectarianism (2008) 
  • Sree: Sree Padma Barber, Anthony W.. Buddhism in the Krishna River Valley of Andhra (2008) 
  • Walser: Walser, Joseph title= Nāgārjuna in Context: Mahāyāna Buddhism and Early Indian Culture. {{{title}}} (2005) 
  • Warder: Warder, A.K.. Indian Buddhism (2000)