Kukunjevac
Kukunjevac falu Horvátországban Pozsega-Szlavónia megyében. Közigazgatásilag Lipikhez tartozik.
| Kukunjevac | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Pozsega-Szlavónia |
| Község | Lipik |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 33543 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 190 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 145 m |
| Terület | 24,37 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 26′ 53″, k. h. 17° 05′ 35″Koordináták: é. sz. 45° 26′ 53″, k. h. 17° 05′ 35″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Pozsegától légvonalban 47, közúton 63 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 6, és közúton 9 km-re északnyugatra, Nyugat-Szlavóniában fekszik. Keletről Dobrovac, nyugatról Brezine és Gaj, északról Mali Banovac falvak határolják. Itt halad át a Lipikről Kutenyára vezető út. A Banova Jaruga-Lipik vasútvonalon vasútállomása van.
Története szerkesztés
Az itt talált régészeti leletek alapján Kukunjevac területe már ősidők óta lakott. A leletek zöme 2009-ben a Kutenya-Dobrovac gázvezeték építését megelőző leletmentő feltárások során került elő. A leletek a történelem előtti időktől a középkor időszakáig terjednek. Közülük a legrégebbiek a Crnaje nevű lelőhelyről[2] származnak. A Pakra völgye felé lejtő dombháton, melyet délről a Banova Jaruga-Lipik vasútvonal határol valaha a történelem előtti időkben emberi település feküdt. A lelőhelyet ma szántó, legelő és rét fedi. Ugyancsak ősi leletek származnak a Donje polje-Lipičke livade régészeti övezetből. Egy délkelet-északnyugati irányú, enyhén a Pakra folyó irányába lejtő magaslaton történelem előtti cseréptöredékeket találtak, melyek bronzkori településre utalnak. A lelőhelyhez kapcsolódik az Obršine II. nevű lelőhely,[3] ahol a bronzkoriak mellett már vaskori és középkori leleteket is találtak. Hozzá közel fekszik a Brod nevű régészeti övezet,[4] mely az előzőekhez hasonlóan a Kolodvorska utca egy részét is érinti vaskori és középkori régészeti leleteivel. Bronzkori és középkori cseréptöredékek és téglamaradványok kerültek elő a Donja Kućišta lelőhelyről,[5] egy kis vízfolyás, a Čista Breza melletti ovális alakú magaslatról, melyet délről a vasútvonal szel át. Az Obršine I. nevű lelőhelyen egy délkelet-északnyugat irányú dombháton, melytől nyugatra a Tomašica nevű kis patak folyik vaskori leleteket, főként cseréptöredékeket találtak.
Kukunjevac határában a középkorban vár is állt. Ennek maradványaira szintén a gázvezeték építése során a Luke nevű lelőhelyen találtak. A vár a Pakra folyó völgyének északi szélén állt. Központi magaslata mintegy 25 méter átmérőjű, melyet mintegy 20 méter széles árok övezett, melybe a vizet a közeli Crnaja-patakból vezették. Területén számos téglatöredék, cserépedény és kályhacsempe került elő a földből. A vár és a középkori települések valószínűleg a török hódítás során pusztultak el, helyüket benőtte a növényzet.
A térség a 16. század közepétől több mint száz évig török uralom alatt állt. A 17. század végétől a török kiűzése után a területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. A mai Kukunjevac területén amint azt a neves pozsegai történész Julije Kempf írja addig erdő volt, melyet a betelepülő szerbek irtottak ki és helyére 41 házat húztak fel. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Kukunievacz” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Kukunyevacz” néven szerepel. [6] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Kukunyevacz” néven 65 házzal, 9 katolikus és 327 ortodox vallású lakossal találjuk. [7]
1857-ben 582, 1910-ben 1725 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 75%-a szerb, 11%-a cseh, 6%-a magyar anyanyelvű volt. A gradiskai határőrezredhez tartozott, majd a katonai közigazgatás megszüntetése után Pozsega vármegye Pakráci járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1942. október 11-én a faluba bevonuló usztasák 666 helyi lakost (minden 15 és 60 év közötti férfit) a templom köré gyűjtöttek és egyetlen nap alatt meggyilkoltak. A többieket a jadovnoi, a jaszenovaci, a sziszeki és a stara gradiškai koncentrációs táborba hurcolták. 1991-ben lakosságának 77%-a szerb, 12%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 233 lakosa volt.
Lakossága szerkesztés
| Lakosság változása[8][9] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 582 | 701 | 995 | 1.458 | 1.599 | 1.725 | 1.711 | 1.789 | 1.163 | 1.321 | 1.357 | 1.225 | 1.138 | 1.082 | 233 | 233 |
Nevezetességei szerkesztés
Szent Paraskeva (Petka) tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális templomának[10] elődje egy 1745-ben épített fatemplom volt. Miután az épület a második világháborúban súlyosan megrongálódott 1986-ban felújították. 1991. október 9-én, amikor a térséget a horvát hadsereg tartotta ellenőrzése alatt a templomot aláaknázták és felrobbantották. A berendezésből csak egy Szent Miklós ikon maradt meg, a többit a helyi lakosok hordták szét. A templom egyhajós épület félköríves apszissal, a homlokzat feletti harangtoronnyal. Elülső, bejárati része teljesen megsemmisült. Ma is romos állapotban áll. A templom mellett található az 1941-es mészárlás áldozatainak emlékműve.
A Szent Paraskeva templom előtt egy másik templom is állt itt, melynek maradványai ma is láthatók a falutól 1600 méterre északra fekvő pravoszláv temető területén. Ezt 1782-ben építették a kukunjevaci vár tégláiból, melynek csak csekély földfelszíni nyomai maradtak. Ikonosztázát 1896-ban Josip Muravić festette. A romokat mára benőtte a gyom és a bozót.
Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt római katolikus kápolnáját 2001-ben építették. A kápolna a főutcától 500 méterre északra található.
Gazdaság szerkesztés
A település lakói főként mezőgazdaságból élnek.
Sport szerkesztés
NK Prvoborac Kukunjevci labdarúgóklub
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-7132.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-7060.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-7063.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-7079.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 358. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 160. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-396.
Források szerkesztés
- Lipik város hivatalos honlapja (horvátul)
- Lipik kulturális nevezetességei (horvátul)
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071
- Az első katonai felmérés térképe
További információk szerkesztés
- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. április 2-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- A város turisztikai központjának honlapja (horvátul)
- Stjepan Benković: Pakrački kraj u XVIII. i XIX. stoljeću Povijesno društvo Pakrac – Lipik 2016. (horvátul)
- A község rendezési terve[halott link] (horvátul)
