Kulturális antropológia

tudományág, szakterület
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. augusztus 21.

A kulturális antropológia az antropológia (embertan), egyben a néprajz egyik ága. Angliában szociális antropológiának, illetve szociokulturális antropológiának is nevezik. Korábban elterjedt volt az etnológia kifejezés használata is.

Jellemzői

szerkesztés

A kulturális antropológia középpontjában a kultúra áll és az a feltételezés, hogy az emberi faj olyan képességgel rendelkezik, hogy a világot szimbolikusan fogja fel, ezeket a szimbólumokat a társadalomban képes megtanulni és megtanítani, továbbá ezeknek a szimbólumoknak a segítségével képes a világot és magát a fajt átalakítani, megváltoztatni. A kulturális antropológia művelői a következő területeket kutatják: társadalmi hálózatok, társadalmi viselkedés, rokonsági kapcsolatok, jog, politika, ideológia, vallás, hiedelmek, termelési és fogyasztási szokások, kulturális csere, szocializáció, nemi szerepek és a kultúra egyéb kifejeződési formái, jelentős hangsúlyt helyezve a terepmunkára, azaz a tanulmányozott emberközösséggel való együttélésen alapuló tartós megfigyelésre.

A szakantropológiák közé tartoznak: vizuális antropológia, alkalmazott antropológia, ökológiai antropológia, vallásantropológia, történeti antropológia, politikai antropológia, gazdasági antropológia, akcióantropológia, orvosi antropológia.

Magyarországon hagyományosan a néprajz felelt meg legjobban a modern angolszász indíttatású kulturális antropológiának, ezért a kulturális antropológiai szempontú kutatásokkal sokáig a néprajz keretei között foglalkoztak. Ma már azonban a kettőt teljesen különálló tudományként gyakorolják.

Magyarországon többek között a Pécsi Tudományegyetem Néprajz–Kulturális Antropológia Tanszékén, az ELTE-TáTK Kulturális Antropológia Tanszékén, illetve a Miskolci Egyetem Kulturális és Vizuális Antropológiai Tanszékén lehet tanulni kulturális antropológiát. Emellett számos felsőoktatási intézményben végezhetők kulturális antropológiai kurzusok, előadások, szemináriumok. Jelen pillanatig a kulturális antropológia mind nappali, mind levelező képzésben csak a Miskolci Egyetem Kulturális és Vizuális Antropológiai Tanszékén végezhető önálló alapképzési (BA) és önálló mesterképzési (MA) szakként.

A kulturális antropológia tudományának jelentős képviselői

szerkesztés
  • Magyar néprajzi lexikon I–V. Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1977–1982. ISBN 963-05-1285-8   [1], [2]
  • Hollós Marida: Bevezetés a kulturális antropológiába, ELTE-BTK Kulturális Antropológia, Budapest, 1993 (tankönyv)
  • Bujdosó Dezső: Bevezetés a kulturális antropológiába I. Szöveggyűjtemény, Zsigmond Király Főiskola, Budapest, 2003, ISBN 963-863-019-1
  • (szerk.) Dániel Mona: A tükör két oldala. Bevezetés a kulturális antropológiába, Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2007, ISBN 978-963-9725-21-8
  • Újvári Edit: Bevezetés a kulturális antropológia történetébe; jav., bőv. kiad., Szegedi Egyetemi Kiadó – Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, Szeged, 2008, ISBN 978-963-7356-89-6
  • (szerk.) Kézdi Nagy Géza – Angyalosy Eszter: A magyar kulturális antropológia története, Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2008, ISBN 978-963-9725-17-1
  • Thomas Hylland Eriksen–Finn Sivert Nielsen: Az antropológia története; ford. Fejérvári Boldizsár; Gondolat, Budapest, 2021

További információk

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés