Kunder Antal

(1900–1968) magyar katona, politikus, miniszter

Kunder Antal (Nagykároly, 1900. január 17.Rio de Janeiro, 1968. december 4.) magyar katona, miniszter a második világháború idején a Sztójay-kormányban.

Kunder Antal
Született 1900. január 17.
Nagykároly
Elhunyt 1968. december 4. (68 évesen)[1]
Rio de Janeiro
Állampolgársága magyar
Foglalkozása politikus
Tisztsége magyarországi parlamenti képviselő (1938–1944)
Katonai pályafutása
Szolgálati ideje 1920–1945
Rendfokozata százados
Háborúi, csatái Második világháború
Magyarország kereskedelem- és közlekedésügyi minisztere
Hivatali idő
1938. szeptember 22. 1939. október 27.
Előd Imrédy Béla
Utód Varga József
Magyarország iparügyi minisztere
Hivatali idő
1938. november 15. 1939. július 25.
Előd Bornemisza Géza
Utód Varga József
Magyarország kereskedelem- és közlekedésügyi minisztere
Hivatali idő
1944. március 22. augusztus 7.
Előd Zsindely Ferenc
Utód Szász Lajos

ÉleteSzerkesztés

Szülei a polgári származású Kunder Menyhért és Serly Jozefa (1878-1900) voltak.[2] A Ludovika Akadémián végzett. 1919. júniusában részt vett a Ludovikás ellenforradalmi felkelésben. 1920-ban tüzérhadnaggyá avatták. A budapesti műegyetemen gépészmérnöki oklevelet szerzett (1924), később hadmérnökkari százados lett. A Gömbös-kormány idején, 1935-ben a Külkereskedelmi Hivatal kormánybiztosa, utóbb elnöke volt; 1938-ban az Imrédy-kormányban kereskedelem- és közlekedésügyi miniszteri államtitkár, 1938. szeptember 22-étől 1939. október 27-éig kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter. 1939-ben látogatóban volt Észtországban. 1938. november 15-étől 1939. július 25-éig iparügyi miniszter, utóbb a Sztójay-kormányban 1944. március 22-étől augusztus 7-éig ismét kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter. Az ipari nyersanyagellátás, a hazai termékek külföldi értékesítése terén egyik fő előmozdítója volt a német gazdasági behatolásnak. A Magyar Élet Pártja programjával Esztergom országgyűlési képviselője (1938–39, 1939–44).

Háborús bűnösként a Népbíróság golyó általi halálra ítélte, majd kegyelemből életfogytiglani kényszermunkára. 1956-ban kiszabadult és nyugatra disszidált családjához Brazíliába, ahol a Rio de Janeiro-i Elektorba energiatermelő vállalat főtisztviselőjeként dolgozott.

ForrásokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés