Főmenü megnyitása

A kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata) az egyszikűek (Liliopsida) osztályának perjevirágúak (Poales) rendjébe, ezen belül a perjefélék (Poaceae) családjába tartozó árvalányhaj faj.

Infobox info icon.svg
Kunkorgó árvalányhaj
A növény a természetes élőhelyén
A növény a természetes élőhelyén
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Csoport: Commelinidae
Rend: Perjevirágúak (Poales)
Család: Perjefélék (Poaceae)
Alcsalád: Perjeformák (Pooideae)
Nemzetség-
csoport
:
Stipeae
Nemzetség: Árvalányhaj (Stipa)
L.
Faj: S. capillata
Tudományos név
Stipa capillata
L.
Szinonimák
Szinonimák
  • Stipa capillaris Gromov ex Trautv.
  • Stipa capillata f. orthopogon (Asch. & Graebn.) Morariu
  • Stipa capillata f. ulopogon (Asch. & Graebn.) Morariu
  • Stipa erecta Trin.
  • Stipa juncea Lam.
  • Stipa juncea var. cabanasii F.M.Vázquez & Devesa
  • Stipa lagascae Guss.
  • Stipa thessala Hausskn.
  • Stipa ucranica Steud.
  • Stipa ukranensis Lam.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kunkorgó árvalányhaj témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kunkorgó árvalányhaj témájú médiaállományokat és Kunkorgó árvalányhaj témájú kategóriát.

MegjelenéseSzerkesztés

Évelő növény, amely 50-100 centiméter magasra nő. A növények kisebb-nagyobb csomókban nőnek. Szára csupasz, csak a nóduszoknál (szárcsomók) szőrös. A levelei 20-45 centiméter hosszúak és 1-2 milliméter szélesek. A levélhüvely vastag, fényes, barnaszínű. A ligula 5-10(-15) mm hosszú, nyelv alakú. Füzérvirágzata 10-25 centiméteres, kevés virágú. A virágzatot alkotó virágok csak 11-15 milliméteresek. A külső toklászon lévő szálka 10-20 cm hosszú, sima, kunkorodó, csavarodó. Júliustól szeptemberig virágzik.[1]

Az álterméseket a szél terjeszti. A talajra kerülve és nedvességet kapva az áltermés tetején lévő csavarodott képlet segíti a magot a földbe fúródni.

Az eddigi vizsgálatok 2n=44 kromoszómaszámot mértek a legtöbbször, de találtak már 28 és 46 kromoszómát tartalmazó egyedeket is.[2]

ElnevezéseSzerkesztés

Magyar nevét a toklászon lévő szálka alakjáról kapta, ami a többi árvalányhaj fajtól eltérően erősen kunkorodó, göndörödő érett állapotban.

ElőfordulásaSzerkesztés

A kunkorgó árvalányhaj előfordulási területe Eurázsia legnagyobb része; Spanyolországtól kezdve keletre egészen Mongóliáig és Kína északkeleti részéig, míg délkeletre - Afganisztán kivételével - egészen Pakisztánig tart. Egyes arktiszi szigeteken is fellelhető. Skandináviából hiányzik; úgyszintén az európai Oroszország északi feléről. Szibériának csak a legkeletibb sávjában nem található meg. A nepáli előfordulása még nincs bebizonyítva.[3] Bázikus, nitrogénben szegény talajokon él, melyek nyáron erősen felmelegednek. A szárazságot jól tűri, gyökerei mélyre hatolnak.[2]

Magyarországon gyakori faj, főleg a Duna-Tisza közén, az Északi- és Dunántúli-Középhegységben és a Mezőföldön vannak nagyobb állományai. Száraz gyepek, lösz- és homokpuszták növénye.[4][5]

KépekSzerkesztés

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Haar-Pfriemengras című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

JegyzetekSzerkesztés

  1. TERRA.HU - Kunkorgó árvalányhaj
  2. a b Erich Oberdorfer: Pflanzensoziologische Exkursionsflora für Deutschland und angrenzende Gebiete. Unter Mitarbeit von Angelika Schwabe und Theo Müller. 8., stark überarbeitete und ergänzte Auflage. Eugen Ulmer, Stuttgart (Hohenheim) 2001, ISBN 3-8001-3131-5, S. 260.
  3. Rafaël Govaerts (Hrsg.): Stipa - Datenblatt bei World Checklist of Selected Plant Families des Board of Trustees of the Royal Botanic Gardens, Kew. Zuletzt eingesehen am 14. November 2016.
  4. Király Gergely in Király Gergely (szerk.) 2009: Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő.
  5. Bartha D.— Király G. — Schmidt D. — Tiborcz V. — Barina Z. — Csiky J. — Jakab G. — Lesku B. — Schmotzer A. — Vidéki R. — Vojtkó A. — Zólyomi Sz. (szerk. / eds.) (2015): Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza / Distribution atlas of vascular plants of Hungary. — Nyugat-Magyarországi Egyetem Kiadó / University of West Hungay Press, Sopron, 329 pp.

ForrásokSzerkesztés

  • Stipa capillata L. Plants of the World Online
  • Carl Linné - Species plantarum - Sp. pl. ed. 2, 1:116. 1762
  • USDA, ARS, National Genetic Resources Program. Germplasm Resources Information Network - (GRIN) [Online Database.]
  • Siegmund Seybold: Die Flora von Deutschland und der angrenzenden Länder. Ein Buch zum Bestimmen aller wild wachsenden und häufig kultivierten Gefäßpflanzen. Begründet von Otto Schmeil, Jost Fitschen. 95. vollständig überarbeitete und erweiterte Auflage. Quelle & Meyer, Wiebelsheim 2011, ISBN 978-3-494-01498-2.
  • Henning Haeupler, Thomas Muer: Bildatlas der Farn- und Blütenpflanzen Deutschlands. Herausgegeben vom Bundesamt für Naturschutz (= Die Farn- und Blütenpflanzen Deutschlands. Band 2). 2. korrigierte und erweiterte Auflage. Eugen Ulmer, Stuttgart (Hohenheim) 2007, ISBN 978-3-8001-4990-2.
  • Oskar Sebald, Siegmund Seybold, Georg Philippi, Arno Wörz (Hrsg.): Die Farn- und Blütenpflanzen Baden-Württembergs. Band 7: Spezieller Teil (Spermatophyta, Unterklassen Alismatidae, Liliidae Teil 1, Commelinidae Teil 1): Butomaceae bis Poaceae. Eugen Ulmer, Stuttgart (Hohenheim) 1998, ISBN 3-8001-3316-4.
  • Dietmar Aichele, Heinz-Werner Schwegler: Die Blütenpflanzen Mitteleuropas. 2. Auflage. Band 5: Schwanenblumengewächse bis Wasserlinsengewächse. Franckh-Kosmos, Stuttgart 2000, ISBN 3-440-08048-X.
  • Dietmar Aichele, Heinz-Werner Schwegler: Unsere Gräser. Süßgräser, Sauergräser, Binsen. 12. Auflage. Franckh-Kosmos, Stuttgart 2011, ISBN 978-3-440-12573-1.
  • Hans Joachim Conert: Pareys Gräserbuch. Die Gräser Deutschlands erkennen und bestimmen. Parey, Berlin 2000, ISBN 3-8263-3327-6.