Kurtya
Kurtya (románul: Curtea) falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében.
| Kurtya (Curtea) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Bánság |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Temes |
| Község | Kurtya |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 307135 |
| SIRUTA-kód | 156598 |
| Népesség | |
| Népesség | 634 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 5[1] |
| Népsűrűség | 14,28 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 195 m |
| Terület | 44,41 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 49′ 00″, k. h. 22° 18′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 49′ 00″, k. h. 22° 18′ 00″ | |
| Kurtya weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kurtya témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Lugostól 45 kilométerre északkeletre, a Bega egyik ága mellett, a Ruszka-havas északnyugati lábánál fekszik. A község területének 41%-a erdő, 27%-a legelő és 19%-a szántóföld.
Nevének változásai szerkesztés
Neve az 'udvar' jelentésű román szó végartikulusos alakjából való. Írott névalakjai: Wdwarchel (1506 és 1529 között), Qurča (1554), Kurthe (1597), Kortya (1700 után), Kurta (1717), Kürtya (1863).
Története szerkesztés
A 16. század elején a solymosi váruradalom részeként Brandenburgi György birtoka volt. Báthory Zsigmond 1597-ben Török Istvánnak adományozta. A 17. század elején már Bethlen Istváné volt.
A 18. század végén vonták össze az addigi szórt települést, valószínűleg a 16. században Kranijcesth néven említett falu helyére. A 16. század első felében, 1779-től 1785-ig, 1790-től 1849-ig és 1860-tól 1879-ig Krassó vármegyéhez, 1717-ben ötven házzal a facseti kerülethez, 1880-tól 1926-ig Krassó-Szörény vármegyéhez, majd Szörény megyéhez tartozott. Határa keleti felét kincstári erdőbirtok alkotta. 1896-ban harminc családfője foglalkozott talicskakészítéssel.[2] A határában lévő bukoveci dombokat (ún. Dealul Mare) az 1921-es földreform kiosztotta a lakosok között, akik az addigi legelőket feltörték és gabonával vetették be.
Népessége szerkesztés
- 1900-ban 1306 lakosából 1262 volt román, 24 magyar és 20 német anyanyelvű; 1262 ortodox, 24 római katolikus, 17 zsidó és 3 református vallású.
- 2002-ben a 699 lakosából 693 volt román és 3 magyar nemzetiségű; 619 ortodox, 62 pünkösdista, 12 baptista, 3 római katolikus és 3 református vallású.
Látnivalók szerkesztés
- Az ortodox fatemplom cirill betűs alapító felirata szerint 1794-ben épült. Belsejét 1804 és 1806 között festették ki.
Források szerkesztés
- Petru Ursulescu – Ana Ursulescu: Curtea, 1. köt. Timișoara, 2011
Jegyzetek szerkesztés
Külső hivatkozások szerkesztés
- Leírás a fatemplomról (románul)