Főmenü megnyitása

A kutyafejű boa vagy pontatlan elnevezéssel zöld kutyafejű boa[1](Corallus caninus) a kígyók alrendjébe és az óriáskígyófélék (Boidae) családjába tartozó szárazföldi kígyófaj.

Infobox info icon.svg
Kutyafejű boa
Emerald Tree Boa Facing Forward 2646px.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Kígyók (Serpentes)
Család: Óriáskígyófélék (Boidae)
Alcsalád: Valódi boák (Boinae)
Nem: Corallus
Faj: C. caninus
Tudományos név
Corallus caninus
(Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kutyafejű boa témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kutyafejű boa témájú médiaállományokat és Kutyafejű boa témájú kategóriát.

Elterjedése, élőhelyeSzerkesztés

Dél-Amerika középső részén, elsősorban az Amazonas-medence környékén él, Brazília, Peru, Ecuador és Guyana területén.

Síkvidéki trópusi esőerdőkben, fákon élő faj. Többnyire olyan helyet kedvel, ahol nyílt vízfelület is van a közelben.

MegjelenéseSzerkesztés

Feje lapos, felszínét apró pikkelyek fedik. Gödörszervei mélyek és feltűnőek, az ajakpajzsok között találhatóak.

Testhossza 1,5-2 méter. Alapszíne élénkzöld, hátán apró fehér foltok vagy csíkok láthatóak, rendezetlen formában és nagyon halványan. Ezek a keresztsávok feloldják testének körvonalát, és jól álcázzák az állatot. Hasa piszkosfehér vagy világossárga. Ajakpajzsuk világossárga.

A fiatal egyedek alapszíne általában narancsbarna-téglavörös, de lehet sárga is, mintázatuk világoszölddel szegélyezett fehér foltokból áll. Később több vedléssel, fokozatosan, 3-12 hónapos koruk között, kb. 1 méteres hosszúságnál érik el felnőttkori élénkzöld színüket.[2]

ÉletmódjaSzerkesztés

A fákon való élethez specializálódott faj, sohasem megy le a talajra. Napközben, pihenéskor egy vízszintes ágra tekeredve testgyűrűi tetején pihenteti fejét. Ilyenkor zöld színével, mintázatával és mozdulatlanságával szinte észrevehetetlen a fák lombjai között.

Főként éjszaka aktív. Vadászat közben farkával megkapaszkodik az ágakban, testét pedig laza S alakú gyűrűben lelógatja, így fejét és nyakát egy gyors mozdulattal képes az áldozat felé "kicsapni".

Táplálékát a fák koronájában, lesből elejtett gyíkok, madarak és kis emlősök alkotják. Mint a Corallus nembe sorolt fajoknál általában, ennél a fajnál is feltűnően nagyok a felső és alsó ajkakon levő érzékelőmezők, az ún. hőérzékelő gödrök. Elsősorban ezekkel lokalizálja áldozatait.

Méretéhez képest hosszú és erős, a szájának hátulsó feléből eredő görbe fogai vannak, melyek feltehetően a madarak elfogásához idomulva alakultak ki. Ezekkel ugyanis könnyen át tudja döfni a tollakat és meg tudja ragadni áldozatát, amíg testgyűrűivel körülfonja. Zsákmányát szorítással öli meg.

SzaporodásSzerkesztés

Elevenszülő, 7-14 ivadéka lehet. Utódait a fán hozza világra. A fiatal példányok (a felnőttekkel ellentétben) az alacsony bokrokon gyíkokra vadásznak.

JegyzetekSzerkesztés

  1. A fajnevek soha nem állhatnak kettőnél több szóból - lásd: Wikipédia:Állatok műhelye/A magyar állatnevek helyesírása a Wikipédiában#A magyar nevezéktan szabályai
  2. Chris Mattinson: Kígyók. Budapest, Panemex-Grafo Kiadó, 2002. 39. oldal. ISBN 963-9090-87-5

ForrásokSzerkesztés

  • Kígyók és egyéb hüllők, Aréna 2000 kiadó, ISBN 963-86380-4-4
  • Mark O'Shea & Tim Halliday: Dorling Kindersley Handbooks - Reptiles and Amphibians; 2001, Dorling Kindersley Limited, London
  • Chris Mattison: Snake; 1999, Dorling Kindersley Limited, London

Külső hivatkozásokSzerkesztés