Főmenü megnyitása

László Béla (Székelyudvarhely, 1909. április 24.Budapest, 1980. szeptember 28.) erdélyi magyar író, újságíró, szerkesztő.

László Béla
Született 1909. április 24.
Székelyudvarhely
Elhunyt 1980. szeptember 28. (71 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása író,
újságíró,
szerkesztő

ÉletútjaSzerkesztés

Szülővárosában végezte a középiskolát (1927). Első versét a Brassói Lapok közölte (1928). Az Ellenzék szerkesztője és cikkírója (1936-40); Kós Károlyt elkísérve a leégett bukovinai Józseffalvára, riportjaival 1939 júliusában elindította a károsultak országos segélyakcióját.

Verseivel, elbeszéléseivel az Erdélyi Helikonban jelentkezett (1941). Gyorsíró, a budapesti Magyar Távirati Iroda RT. kolozsvári kirendeltségének szerkesztő-munkatársa (1940-44. március 19.), Budapesten Bajcsy-Zsilinszky Endre munkatársa volt. A kolozsvári Világosság szerkesztőjeként (1944-45) írt cikke a zsidók deportálásáról s Bánffy Miklóssal készített interjúja az antifasiszta ellenállásról forrásértékű. 1945-től az Igazság szerkesztője, nevéhez fűződik a lap népszerű hétfői sportkiadása. 1956-ban a Művelődés szerkesztője. Az Utunk, Új Élet, Előre munkatársa. 1957-től az újra meginduló Korunk szerkesztőségi titkára. 1972-ben nyugalomba vonult.

"Interjú-portréi" a romániai magyar szellemi élet jeles személyiségeit mutatták be, így a Korunkban Németh László műszaki kibernetikust (1963/2), Csapó Józsefet, a talajtan szakemberét (1966/12), Lazányi Endre biológust és Maros Dezsőt, az elméleti mechanika szakértőjét (1968/1), az Utunkban pedig a botanikus Nyárády Erasmus Gyulát és az algakutató Péterfi Istvánt (1963/25). Egy színházi együttes emlékalbumába c. alatt méltatta a szatmári "fiatalok színháza" művészegyüttes első évtizedét. Mint műfordító Majakovszkij-verseket ültetett át magyarra.

ForrásokSzerkesztés