László Gábor (botanikus)
László Gábor (Budapest, 1878. december 14. – Budapest, 1960. március 5.) geológus, ősnövénytankutató (archeobotanikus).
| László Gábor | |
| Született | Budapest |
| Elhunyt |
Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz László Gábor témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életrajza szerkesztés
Budapesten született 1878. december 14-én. Természetrajz-földrajz szakos tanári oklevelét a budapesti egyetemen szerezte, 1903-ban szerzett embertanból doktori címet. 1900-tól a budapesti műegyetem ásvány- és földtani tanszékén volt tanársegéd, majd 1901–1936 között a Földtani Intézet geológusa, főgeológusa, később helyettes igazgatója lett.
1902-ben Magyaróváron talaj- és növénytannal foglalkozott. 1903-tól a Kisalföld agrogeológiáját, 1905-től a hazai tőzeglápokat kutatta, elkészítette a hazai láp- és tőzegmonográfiát.
Az első világháborúban önkéntes volt, 1915-ben Galíciában orosz hadifogságba esett. Asztrahánban és Jekatyerinburgban raboskodott. 28 havi fogság után csererokkantként érkezett haza. A hadsereg kötelékében Szerbiában geológus volt. 1918 nyarán Törökországba küldték, az összeomlás után internálták, 1919-ben érkezett haza.
Munkássága szerkesztés
A Földtani Intézet ősnövénytárának gondozója volt. Az ártézi kutak föltárásával, kijelölésével is foglalkozott.
Főbb munkái szerkesztés
- Jelentés az 1905–1909 év folyamán eszközölt zeológiai tőzeg- és lápkutatásról (Emszt Kálmánnal, Budapest, 1906–1911)
- Az emberi agykoponya 8 szélességi méretéről (Budapest, 1913)
- A balatonmelléki tőzeglápok és berkek (Budapest, 1913)
- A tőzeglápok és előfordulásuk Magyarországon (Budapest, 1915)
- Die Torfmoore und ihr Vorkommen in Ungarn (Budapest, 1916)
- Dr. Pálfi Móric emlékezete (Pécs, 1932)
- A Föld kora (Pécs, 1936)
Források szerkesztés
- Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994. [1]
- Papp Károly: Dr. László Gábor élete és munkássága 1878-1960 (Földtani Közlemények, 1961)
