László Mihály

Csíkszentimrei László Mihály (Istensegíts, Bukovina, 1849. augusztus 26. – Budapest, 1932. március 28.) bölcseleti doktor, országgyűlési képviselő, földrajzi író, gimnáziumi tanár, a Petőfi Társaság tagja.

László Mihály
Született	1849. augusztus 26. Istensegíts, Bukovina
Elhunyt	1932. március 28. (82 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	bölcseleti doktor, országgyűlési képviselő, földrajzi író, pedagógus
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1892. február 20. – 1896. október 3.) magyarországi parlamenti képviselő (1896. november 25. – 1901. szeptember 5.) magyarországi parlamenti képviselő (1901. október 26. – 1905. január 3.) magyarországi parlamenti képviselő (1906. május 21. – 1910. március 21.) magyarországi parlamenti képviselő (1910. június 23. – 1918. november 16.)
A Wikimédia Commons tartalmaz László Mihály témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

A gimnáziumot Esztergomban, az egyetemi tanulmányokat (bölcseletet és jogot) a pesti és bécsi egyetemen hallgatta. A jogi vizsgálat letétele mellett bölcselet-doktori oklevelet is nyert. 1876-ban tanár lett a budapesti V. kerületi királyi főgimnáziumnál és a Petőfi Társaság is ez évben megválasztotta tagjai sorába. 1878-ban nyilvános tan- és nevelőintézetet nyitott, melynek tulajdonosa is volt. Az első volt, aki sajtó útján felhívta az ország figyelmét a csángóügyre. A kormány 1875-ben kiküldötte a bukovinai székelyek állapotának tanulmányozására. 1887-ben Oláhfalu városa (Udvarhely megye) országgyűlési képviselőnek választotta meg szabadelvű programmal. 1892-ben Székelyudvarhely mandatumát nyerte; 1896-ban és 1901-ben is ezen kerület választotta meg nemzeti párti programmal; az összeférhetetlenségi és a valutabizottság tagja volt. Hosszabb külföldi tanulmányutat is tett. 1906-ban és 1910 és 1918 között alkotmánypárti programmal Gyulafehérvárnak volt országgyűlési képviselője.

Írásai

Elbeszélései, versei és cikkei a következő lapokban és folyóiratokban: Magyarország és a Nagyvilág (1869. Az oláh leány, elb. és czikk a bukovinai magyarokról, 1870-1871., 1875. elb., 1883. csángó népdalok), Családi Kör (1869., 1874., 1879. elb.), Fővárosi Lapok (1870. elb., 1871. elb. és tárczák Bécsből és Münchenből, 1872. Lessing és neje, 1872-73. elb. 1876. és 1885. elb.), Képes Világ (1871., 1873. elb.), Hirmondó (1870-74. elb. tárczák), Budapesti Hölgydivatlap (1870-71. elb.), Figyelő (1871. Az osztrák műegylet január havi kiállítása, 1874. A legújabb angol regényirodalom), Vasárnapi Ujság (1871. Egy törpe falu, rajz a bukovinai népéletből, 1872. 1875. A bukovinai magyarok sat.), a Hon (1873. művelődéstörténeti tárczák, 1874. 258. és köv. sz. Keleti testvéreinkről: I. A bukovinai magyarok, II. A moldvai magyarok, 1875. 186. sz. A bukovinai magyarok közt. Józseffalva, 1876.), Kelet Népe, Pesti Napló (1875. 296. sz. A lipovánok között), Otthon (1874. Thales csillaga), Reform, Nemzet, Földrajzi Közlemények (V. 1877. A bukovinai és moldvai csángók), Ország-Világ (1880. Mit olvassunk?), Petőfi Társaság Lapja, Koszorú (1879. elb.), Üstökös, Magyar Salon (1885. elb.), Szabadelvű Naptár (1884. elb.), Pesti Hirlap (1887. 36. sz. Trefort mint író); az Athenaeum és Légrády-féle Naptárakban több beszély; a Magyar Államnak is belmunkatársa volt.

Munkái

• Keleti testvéreink. Bpest, 1882. (e könyv hatása alatt született meg a csángó-magyar egyesület és haza telepítettek 5000 bukovinai székelyt.)
• A pokol torkában. Elbeszélés. Uo. 1885. (Jó Könyvek 37.)

Álneve és betűjegyei

Sincerus, o+y e-pr., L. M.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.  
• Magyar katolikus lexikon I–XVII. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2014.   [1]
• Szőts Zoltán: László Mihály életútja 2015, Bonyhád