Főmenü megnyitása

Létay Lajos (Aranyosrákos, 1920. január 23.Kolozsvár, 2007. szeptember 26.) erdélyi magyar költő, író, szerkesztő, publicista, tanár, képviselő. Fia Létay László műépítész.

Létay Lajos
Létay Lajos.jpg
Született 1920. január 23.
Aranyosrákos
Elhunyt 2007. szeptember 26. (87 évesen)
Kolozsvár, román
Állampolgársága magyar
Házastársa Lőrinczy Edit (1945-2007)
Gyermekei Létay László (1954)
SzüleiLétay Domokos
Komjátszegi Gizella
Foglalkozása költő, író, szerkesztő, tanár, képviselő
Tisztség magyar országgyűlési képviselő
Iskolái I. Ferdinánd Egyetem (1939-1940)
Ferenc József Tudományegyetem (1940-1944)
Kitüntetései Román Népköztársaság Állami Díja (1954)
A Romániai Írók Szövetségének díja (1986)
Sírhely Házsongárdi temető

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Létay Lajos 1920. január 23-án született Aranyosrákoson Létay Domokos és Komjátszegi Gizella gyermekeként.

Egyetemi tanulmányait a I. Ferdinánd Egyetemen kezdte Kolozsváron, 1939–1940 között. 1940–1944 között a Ferenc József Tudományegyetem hallgatója volt Kolozsváron.

1944–1948 között a kolozsvári unitárius főgimnáziumban, 1948–1953 között pedig a 2. sz. gimnáziumban irodalomtanár volt. 1953–1956 között a Kolozsvári Állami Magyar Színház irodalmi titkára volt. A Világosság, az Erdély, az Utunk munkatársaként tevékenykedett, valamint az Irodalmi Almanachot és Dolgozó Nőt szerkesztette. 1958–1990 között az Utunk főszerkesztőjeként működött. Parlamenti képviselő, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja volt. 1990-ben vonult nyugalomba. Nyugdíjasként is részt vett az irodalmi közéletben, író-olvasó találkozókon szerepelt, a 2003-as zetelakai író-olvasó találkozó fiatal résztvevőinek alkotásai örömmel töltötték el, biztosítva látta az irodalom jövőjét az erdélyi magyarság körében.[1] Kolozsvárt érte a halál. Mielőtt szülőfalujában, Aranyosrákoson végső nyugalomra helyezték, a Házsongárdi temető kápolnájában búcsúztatták szerettei, barátai, ismerősei. Bálint Benczédi Ferenc unitárius lelkész a szellemi, lelki emberre emlékezett, Szilágyi István búcsúztatóját pedig Rekita Rozália színművésznő olvasta fel. Az író búcsúztatóbeszédében röviden ismertette az író, költő, szerkesztő életrajzát Kolozsvárra kerülésétől kezdve. 2007. október 3-án helyezték örök nyugalomra az aranyosrákosi temetőben.

LírájárólSzerkesztés

Halk szavú lírikusként indult az Erdélyi Helikon, Keleti Újság és a Termés hasábjain. Költészetének eredendő jegye az aranyosrákosi emlékekben gyökerező családias idill, a nosztalgiával telt elégia s mindezzel egybehangzó impresszionista képalkotás. Ez a líra később a rímes publicisztikának adott helyet, kiváltva Földes László bírálatát, amiért "a való világ helyett a tükrözött világot szemléli..." Maradandó értékűvé gyermekversei váltak. Publicisztikája az erdélyi hagyományok, író-barátságok, utazások, iskola- és falulátogatások szubjektív, életképszerű vallomásait rögzíti.

MagánéleteSzerkesztés

1945-ben feleségül vette Lőrinczy Editet. Egy fiuk született; László (1954).

Kötetei magyar nyelvenSzerkesztés

  • Új világ épül (versek, 1952)
  • Gond és öröm (versek, 1956)
  • Hajnali emlék (versek, 1957)
  • Kakukkvirág, kankalin (versek, 1958)
  • Csóka, dió, diófa (gyermekversek, 1960)
  • A föld hatalma (versek, 1963)
  • Madárkenyér (gyermekversek, 1963)
  • Itáliai napok (úti jegyzetek, 1966)
  • Mit akar a ceruza? (gyermekversek, 1966)
  • Létay Lajos legszebb versei (1967)
  • A költészet útjain (lírai jegyzetek, 1971)
  • Repülj, madárka! (gyermekversek, 1974)
  • Szélrózsa (publicisztikai írások, 1986)
  • Búcsú a lányoktól (2000)
  • Hozzád szóló szavak (2004)

Kötetei román fordításbanSzerkesztés

  • Versuri alese (Ford. Ion Brad, 1955);
  • Casa nouă, casa roșie (Ford. Ion Brad, 1960);
  • Ce vrea creionul (Ford. Ion Brad, 1970);
  • Depărtări (Ford. Ion Brad, Ion Horea és Aurel Ghiurgheanu, 1976).

Díjak, elismerésekSzerkesztés

  • Romániai Írók Egyesületének díja (verseiért, 2005)[2]

IrodalomSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Létay Lajos: Érzékeny, érzelmes sorok Zetelaka után. Szabadság (Kolozsvár), 2003. augusztus 29.
  2. Takács Enikő: Díjkiosztás a Romániai Írók Egyesületénél. Magyar szerzőket is kitüntettek. Szabadság (Kolozsvár), 2005. április 8.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Kovács Ferenc: A költő valóságismerete. Utunk, 1952/17, 18;
  • Bajor Andor: A valóságszemlélet és a költői igényesség kérdéséhez. Igaz Szó 1953/1-2.
  • Földes László: Szemlélet és szemléletesség. Létay Lajos költői útja. Korunk 1958/5; újraközölve A lehetetlen ostroma. 1968. 84-103;
  • Marosi Péter: Gyermekszemmel – gyermekhangon. Utunk 1960/51;
  • Lászlóffy Aladár: A költő és körei. Utunk 1967/45;
  • Kántor Lajos-Láng Gusztáv: Romániai magyar irodalom 1945-1970. 1971. 94;
  • Beke György: A barátság húrjain. Válaszol L. L. Előre 1972. okt. 8.; újraközölve Tolmács nélkül, 1972. 306-17. Fără interpret. 1972. 324-35;
  • Mardari Sajgó Éva: Létay Lajos élete és költészete. (Államvizsga dolgozat, Kolozsvár. 1971.)
  • Nicolae Balotă: Romániai magyar írók - Létay Lajos (1920-2007) - Helikon, XVIII. évfolyam, 2007. november 10., 21. (491.) szám