Lósy Imre

nyitrai-, csanádi-, nagyváradi-, egri püspök, esztergomi érsek

Lósy Imre, Loosy Imre (Nagylózs, 1580 körül – Nagyszombat, 1642. november 7.) nyitrai-, csanádi-, nagyváradi-, majd egri püspök, esztergomi érsek.

Lósy Imre
Nagyvárad, Eger, majd Esztergom püspöke

Született1580 körül
Nagylózs
Elhunyt1642. november 7. (kb. 60 évesen)
Nagyszombat
Felekezetrómai katolikus egyház
Püspökségi ideje
1625. október 24. – 1633. október 24.
(Nagyvárad)
Püspökségi ideje
1633. október 24. – 1637. május 14.
(Eger)
Püspökségi ideje
1637. május 14. – 1642. november 7.
(Esztergom)
Előző püspök
Következő püspök
Pázmány Péter
Lippay György
Lósy Imre a Catholic Hierarchy-n
A Wikimédia Commons tartalmaz Lósy Imre témájú médiaállományokat.
Vastagh László: Lósy Imre portrészobra
 
Lósy Imre címere a pozsonyi Emericanum bejárata felett

Ágostai evangélikus (lutheránus) vallású szülőktől származott. Lóson, Sopron vármegyében, az ős Osl nemzetség ivadékai, a Viczay-ak birtokán született. Atyja: Máté, anyja: Németszeghy Anna. Testvérei: Mihály, Boldizsár, ifjabb Imre, Margit, valamint Márton.[1] Miután áttért a katolikus vallásra először Bécsben a jezsuitáknál, majd 1599 végétől Rómában tanult. Ott szentelték pappá 1604-ben. 1604 és 1606 között kánonjogot tanult, majd Magyarországon lelkipásztorként tevékenykedett. 1606-tól nyitrai, 1607-től pozsonyi, 1611-től esztergomi kanonok és nyitrai főesperes volt. Forgách Ferenc esztergomi érsek, mint nyitrai püspököt hívta őt Esztergomba.[forrás?] 1620-tól már Pázmány Péter állandó helyettese volt és az is maradt az esztergomi érsek haláláig. 1622-től Vicarius Generalis, 1623-tól csanádi, 1625-től nagyváradi választott püspök, majd 1631-ben szentelték fel váradi püspökké. Tagja volt a Magyar Tanácsnak, 1628-tól volt prokancellár. 1634-ben egri püspök lett és ott még ugyanazon évben zsinatot hívott össze.

1622. január 12-én Lósy Imre, esztergomi kanonok és érseki helynök valamint testvére Márton és neki gyermekei, István és Ferenc címeres nemeslevelet (armálist) kaptak II. Ferdinánd magyar királytól, melyet 1624-ben hirdettek ki Nyitra vármegyében.[1] A Lósy család testvére, Márton és fiai által Nyitra és Tolna vármegyékben tovább élt.

1637. május 14-én, Pázmány Péter halála után esztergomi érsek lett. Életpályája tipikusnak mondható egyházi pálya, talán az ő alakja áll a legközelebb a tridentinus főpapideálhoz. 1638-ban egyháztartományi zsinatot hívott össze, 1639-ben püspöki konferenciát tartott, amelynek középpontjában a magyar egyház és Róma kapcsolatának tisztázása állt. A püspökök a francia gallikán egyházhoz hasonló, önálló nemzeti egyház létrehozásával fenyegették meg Rómát. A viszony végül tisztázódott, és Pietro Giacomo Favilla személyében szentszéki ágenst neveztek ki, aki a magyar egyház egészét képviselte Rómában.

1642-ben Pozsonyban papnevelőt alapított, az Emericanumot. A Nagyszombati Egyetemen a jogi kar felállítására jelentős összeget hagyományozott. Érseksége idején 10000 forinttal járult hozzá Érsekújvár erődítési költségeihez a nádor útján. Érsekújvárban telket adományozott az ő közbenjárása által nemesi armálisban részesülő katonáskodó Édes családnak. Pozsonyban ferences kolostort alapított.

  1. IV. LÓSY IMRE (1625–1633) | Tündérkert | Kézikönyvtár. www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2019. július 24.)

Külső hivatkozások

szerkesztés


Előde:
Herovich Mátyás
Csanádi püspök
1623–1625
Utóda:
Dubovszky György
Előde:
Pyber János
Nagyváradi katolikus püspök
1625–1633
Utóda:
Hosszútóthy László
Előde:
Pyber János
Egri püspök
1633–1637
Utóda:
Lippay György
Elődje:
Pázmány Péter
Esztergomi érsek
1637–1642
Utódja:
Lippay György