Lót (héberül: לוֹט) bibliai személy, történetét Mózes első könyve 13-14. és 18-19. része beszéli el. Sokan mítosznak vagy mesének tartják a történetet, de Jézus is megemlíti az életét[1] és a Korán is ír róla.

Lót
Lót a családjával menekül Szodomából Mattheus Merian (1593-1650)
Lót a családjával menekül Szodomából
Mattheus Merian (1593-1650)

Születettkb. Kr. e. 19. század
SzüleiHárán, ?
A Wikimédia Commons tartalmaz Lót témájú médiaállományokat.

Lót egykori lakhelyén, Szodoma területén ma a Holt-tenger helyezkedik el.[2]

Lót Ábrahám unokaöccse és útitársa volt. A Szentírásban gyakorta, mint testvérére hivatkoznak, valójában az ókorban még az unokatestvért is testvérnek tekintették. Egy darabig együtt legeltették nyájaikat, majd amikor már azok annyira elszaporodtak, hogy kevésnek bizonyult a közös legelő, akkor elváltak egymástól, nehogy pásztoraik összekülönbözzenek. Lót Szodoma és Gomora közelében telepedett le – ami akkoriban igen termékeny táj volt –, és idővel Szodoma egyik vezető emberévé vált.

Amikor a szodomaiak fellázadtak mezopotámiai uraik ellen, Lót és családja is fogságba esett, de Ábrahámnak sikerült kiszabadítania őket.[3]

Az ószövetségi történetleírás alapján midőn az Úr elhatározta, hogy nem tűri tovább Szodoma és Gomora romlottságát és eltörli a Föld színéről ezeket a városokat, erről értesítette Ábrahámot. Ő azonban az unokaöccse miatt kérte, kegyelmezzen meg ezeknek a városoknak. Az Úr beleegyezett, hogy elküldi két angyalát, hogy megvizsgálják az ott lakók bűnösségét.

Lót egyszerű vándoroknak nézi a hozzá érkezett isteni küldötteket és szállást nyújt nekik éjszakára. Ekkor azonban csődület támad a háza előtt: a dühös városi tömeg a jövevényeket akarja, mire Lót inkább a saját lányait ajánlja fel nekik. A városi férfiai azonban elutasítják ajánlatát és majdnem rátámadnak Lótra.

  • A történetet sokan hozzák fel érvként a homoszexualitással kapcsolatban, de minden bizonnyal kevés köze van ehhez. A csőcselék feltehetőleg fenyegetve érezte magát a jövevények (angyalok) által, ezért megpróbált szembeszállni velük.[4] Még inkább az elképzelés ellen szól, hogy Keleten még ma is a vendég személyének szentségét helyezik előtérbe, tehát a házigazda annak biztonságáért felel. Lót ezért is ajánlja fel lányait a városiaknak, csakhogy vendégeit megóvja.

A jövevények (angyalok) persze közbeléptek, megvakították a tömeget. Az angyalok felszólították Lótot és családját, hogy hagyják el a várost, ha nem akarnak vele együtt elpusztulni. Figyelmeztették őket, hogy hátra se nézve meneküljenek. Isten "kénköves és tüzes esőt" bocsátott a bűnös városokra. "És elsüllyeszté ama városokat, és azt az egész vidéket... és felszállt a földnek füstje, mint a kemence füstje."[5] Menekülés közben Lót felesége azonban – a tiltás ellenére – visszafordult és azon nyomban sóbálvánnyá változott.

  • Lót felesége valószínűleg nem kíváncsiságból nézett hátra, hanem mert Szodoma után sóvárgott és szeretett volna visszatérni a bűnös város nyújtotta kényelmes életbe.[4] Jahve pedig ily módon teljesítette be a vágyát: örökre ott maradt Szodoma mellett és osztozott a romlott erkölcsű városlakók sorsában.

A Holt-tenger közelében magasodó Dzsebel Uzdum sziklát, amely egy oszlophoz hasonlít gyakorta azonosítják Lót kővé vált feleségével.

Lót és két lánya megmenekül és egy darabig egy barlang mélyén húzták meg magukat. A két lány abbéli félelmében, hogy már sohasem házasodhat meg és nem lehetnek gyerekeik, leitatják apjukat és vele hálnak, vagy egyszerűen csak kívánják átélni a nemi életet. Mindketten fiúgyermeket szülnek, az egyikük Moábot, a másik Ammónt (Ben-Ammit).

Az Ószövetség alapján Moáb leszármazottai a moábiták, egyik kései utóda Rúth lesz. Ammón leszármazottai az ammoniták lesznek. A két népcsoport, mely igen közel állt a zsidósághoz (nyelveik például rendkívül hasonlóak voltak, s lényegében nem különböztek túlzottan), viszont évszázadokig ellenségeskedett egymással. A Szentírásban épp ezért szerepel úgy, mintha a két nép ősatyái bűnös fogantatásból születettek volna.

Lót és rokonainak családfája az Ószövetség alapján:

 
 
 
 
 
 
 
 
Terah
(Táré)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Sára
 
Ábrahám
 
Hágár
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Hárán
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Náhor
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Izmael
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Milka
 
Lót
 
Jiszka
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Izmáeliták
(É-Arábiai
arabok
)
 
 
7 fiú
 
Betúél
 
1. lány
 
 
 
 
 
2. lány
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Izsák
 
Rebeka
 
 
 
 
 
 
 
 
Lábán
 
Moábiták
 
Ammoniták
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Ézsau
 
Jákob
(Izráel)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Ráhel
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Bilha
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Edomiták
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Zilpa
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Lea
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Rúben,
Simeon,
Lévi,
Júda,
Izsakhár,
Zebulon
 
Gád,
Áser
 
Dán,
Naftali
 
József,
Benjámin
 
 


  1. Luk. 17, 32-33
  2. Móz. I. 13,12
  3. Mózes I. 14. rész
  4. a b R. P. Nettelhorst: A Biblia 100 alakja, 2008
  5. Móz. I. 19. rész
  • R. P. Nettelhorst: A Biblia 100 alakja, 2008