Főmenü megnyitása

Lúdanyó meséi (mesegyűjtemény)

A Lúdanyó meséi (franciául: Les Contes de ma Mère l'Oye) Charles Perrault, francia író népmesegyűjteménye, az egyik legismertebb mesegyűjtemény, melyet először Párizsban adott ki 1697-ben. A könyv nagy népszerűségnek örvendett, mivel az akkori arisztokrata körökben egyre érdekesebbek voltak a népmesék. Azután kezdett velük foglalkozni, miután visszavonult az ügyvédi pályától. Egyes mesék szoros párhuzamot mutatnak Boccaccio novelláival.

Lúdanyó meséi
Az 1695-ös kiadás címoldala
Az 1695-ös kiadás címoldala
Szerző Charles Perrault
Eredeti cím Histoires ou contes du temps passé
Ország  Franciaország
Nyelv francia
Téma francia irodalom, Barokk
Műfaj mesegyűjtemény
Kiadás
Kiadás dátuma 1697
Magyar kiadó Helikon Könyvkiadó
Magyar kiadás dátuma 1965
Fordító Rónay György
Média típusa könyv
Oldalak száma 195 (1965)

Tartalomjegyzék

KiadástörténetSzerkesztés

Perrault 1694-ben három történetet írt le verses formában: a Grizeldis, A nevetséges kívánságok és a Szamárbőr, amelyeket egy kötetben ki is adtak és egy évvel később újra kiadták előszóval ellátva. 1697-ben Jean Barbin Histoires ou contes du temps passé, avec dez Moralitez (A múlt történetei tanulságokkal) címmel kiadott egy újabb kötetet, mely 8 történettel bővült. Ugyanezen évben két utánnyomás után a könyv csak Les Contes de ma Mère l'Oye (Lúdanyó meséi) címmel lett ismert. A könyv illusztrációján egy fonó asszony volt látható, aki éppen mesét mond a körülötte lévő gyerekeknek, akik a ruhájukból ítélve magasabb társadalmi osztályba tartoztak. A falon pedig egy táblán a cím látható. Az 1697-es kiadás az alábbi történeteket tartalmazta: Csipkerózsika, Piroska, Kékszakáll, Macskamester vagy a csizmás kandúr, Hamupipőke avagy az üveg cipellők, Csimbók Csana, Hüvelyk Matyi, Griseldis, A nevetséges kívánságok, Szamárbőr és A tündér. Nyolc prózai formában íródott mese és három verses történet. Mindegyik elbeszélés végén egy kis verses tanulság található. Néhány mesét korábban tettek közzé a Mercure galant nevű magazinban, a Csipkerózsikát pedig 1696-ban. A gyűjtemény meséi mai napik töretlen népszerűségnek örvendenek rengeteg feldolgozás készült belőlük, többek között Walt Disney is sokszor adaptálta a történeteket. A gyűjtemény nagy sikereket ért el Perrault élete során még nyolcszor kiadták. A következő évszázadban a népmesék már nem örvendtek akkora népszerűségnek, de ebben a században a könyvet négyszer adták ki.

Magyar kiadásokSzerkesztés

Magyarországon először 1965-ben a Helikon kiadó gondozásában jelent meg a könyv Charles Perrault: Mesék címmel, szöveghű fordításban, ám csak a prózai mesék lettek lefordítva. 1967-ben Rónay György átdolgozásában jelent meg néhány mese a Móra Ferenc könyvkiadó által Csizmás kandúr címen. 2011-ben az Egmont kiadó adta ki Lúdanyó meséi címmel Val Biro gyerekek számára átdolgozott és illusztrált változatában.

HatásaSzerkesztés

1729-ben Robert Samber lefordította angol nyelvre a kötetet Histories, or Tales of Past Time címmel ellátva. A gyűjtemény nagyon népszerű lett Angliában, majd később Amerikában is, ahol other Goose Tales címen jelent meg.

A 19. században, a romantika idején újra érdekeltek lettek a mesék. Németországban a Grimm fivérek úgy vélték, hogy a nemzeti identitáshoz szükség van a hagyományokra és a folklórra. Ezt támasztja alá 1812-ben kiadott népmesegyűjteményük, a Gyermek- és családi mesék, amelyben Perrault meséinek a német nép között elterjedt változatai is szerepelnek.

1864-ben Gustave Doré 36 illusztrációival megjelenő kiadás, újra nagy érdeklődést keltett.

Bartók Béla a Kékszakáll című mese alapján megírta A kékszakállú herceg vára című operáját.

A Lúdanyó meséi című könyvben szereplő mesékSzerkesztés