LVT–4
Az LVT–4 (becenevén Water Buffalo) egy az amerikai hadsereg által, az LVT–2 alapján kifejlesztett kétéltű, lánctalpas jármű volt, amely a második világháború számos csatájában használtak.
| LVT–4 | |
 | |
| Típus | kétéltű lánctalpas jármű |
| Fejlesztő ország |  Amerikai Egyesült Államok |
| Harctéri alkalmazás | |
| Gyártó | Food Machinery Corp., Graham–Paige, St. Louis Car |
| Háborús részvétel | második világháború, koreai háború |
| Általános tulajdonságok | |
| Személyzet | 3 + 24 fő |
| Hosszúság | 7,95 m |
| Szélesség | 3,25 m |
| Magasság | 2,50 m |
| Tömeg | 16,5 tonna |
| Páncélzat és fegyverzet | |
| Páncélzat | 7–13 mm |
| Elsődleges fegyverzet | 1 db 75 mm-es tarack |
| Másodlagos fegyverzet | 2 db géppuska |
| Műszaki adatok | |
| Motor | Continental W–670-9A négyütemű csillagmotor |
| Felfüggesztés | torziós |
| Sebesség | szárazföldön: 30 km/h, vízben: 12 km/h |
| Hatótávolság | úton: 240 km, vízben: 80 km |
 A Wikimédia Commons tartalmaz LVT–4 témájú médiaállományokat. | |
Története szerkesztés
Az Egyesült Államok már 1920-tól kezdve folytatott kísérletek a kétéltű járművekkel kapcsolatban. Viszont ezek költségesek voltak, és nem érdekelte túlságosan a katonai vezetőket. A háború kitörésekor a fejlesztések előtérbe kerültek, felgyorsultak. Ennek a lendületnek, anyagi támogatásnak eredményeként 1941-ben létre jött az LVT család. A háború folyamán az amerikaiak szinte mestereivé váltak a kétéltű harcnak, jó példa erre az LVT. Ennek a típuscsaládnak a kifejlesztése 1935-ben kezdődött, Donald Roubding mérnök vezetésével.
Az LVT szó jelentése szerkesztés
Az LVT a Landing Vehicle Tracked rövidítése, amelynek jelentése: lánctalpas partra szállító jármű.
Változatai szerkesztés
- LVT–4 – Géppuskával felszerelt sokszor használt típus.
- LVT(A)–3 – Az LVT–4 csapatszállító páncélozott változata. Sosem került gyártásba.
- LVT(A)–4 – Páncélozott, az M8 önjáró löveg lövegtornyával felszerelt kétéltű harckocsi.
- LVT(A)–5 – Az LVT(A)–4 fejlettebb változata giroszkóp stabilizálású toronnyal ellátva.
Harcban szerkesztés
A partraszálló kétéltű járművek partra tették az első támadó hullámot, majd ezekből küldték az utánpótlást a parton lévő, előretörő csapatoknak. Viszont más volt a Csendes-óceáni és az európai hadrendjük.
Az Csendes-óceáni hadszíntér szerkesztés
Az LVT-k legelső bevetésére Guadalcanalnál került sor 1942-ben. Ekkor az LVT–1 és 2 jelzésű járművek estek át a tűzkeresztségen, s hajtották végre sikeresen a partraszállást, ennek a hadműveletnek későbbi szakaszában főként ellátó járműként szolgáltak, ugyanis a dzsungel sűrű aljnövényzetében a lánctalpak hatalmas előnyt jelentettek. A partraszállás során számos értékes tapasztalatra is szert tettek a csapatok például: a járművek páncélzat nélkül nagyon sebezhetőek. Ráadásul rájöttek, arra is hogy csak megfelelő páncélzattal alkalmasak a partraszállításra. A Csendes-óceánon mindenhol bevetették, a szigetugró hadműveletek során 1943-tól néhány típusát lángszóróval is felszerelték.
Az európai hadszíntér szerkesztés
Európában az amerikaiak elsősorban folyókon való átkeléshez használták ezeket a járműveket, ezen bevetések nagy része sikeres volt. Ennek legjobb példája a rajnai-átkelés és azt követő hadműveletek.
A háború után szerkesztés
A II. világháborút követően nem ért véget a szolgálata. Koreában is alkalmazták őket és más országok kötelében is. Még számos más helyen is teljesítettek szolgálatot.
Források szerkesztés
- Szabó Imre. A II. világháború képes atlasza. Graph-Art Kft. (2008). ISBN 9789639770256
- Steven Zaloga. Amtracs: US Amphibious Assault Vehicles, New Vanguard 30 (angol nyelven). London: Osprey Publishing (1999). ISBN 9781855328501
- Az LVT-k részletes leírása a masodikvh.hu-n. masodikvh.hu
- Chris Conners: Landing Vehicle, Tracked, Mark 1 (angol nyelven). AFV Database, 2018
