La Guajira-sivatag
A La Guajira-sivatag (spanyolul: Desierto de La Guajira) Dél-Amerika északi részének egyik tájegysége. Nagyobb része Kolumbiához, kisebb része Venezuelához tartozik.
| La Guajira-sivatag (Desierto de La Guajira) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország(ok) |  Kolumbia Venezuela |
| Megye (Kol.) | La Guajira megye |
| Állam (Ven.) | Zulia |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Fekvése | La Guajira-félsziget |
| Elhelyezkedése | |
 La Guajira-sivatag
Pozíció Kolumbia térképén
| |
 é. sz. 12° 00′ 35″, ny. h. 71° 38′ 31″Koordináták: é. sz. 12° 00′ 35″, ny. h. 71° 38′ 31″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz La Guajira-sivatag témájú médiaállományokat. | |
Leírás szerkesztés
A sivatag Dél-Amerika legészakibb részén, a La Guajira-félszigeten található, amely egy keskeny délkeleti parti sáv kivételével Kolumbia La Guajira megyéjének részét képezi. Területét szinte minden oldalról a Karib-tenger öleli körbe, csak délnyugati részén függ össze a szárazfölddel. A területen keleti irányú, száraz passzátszelek fújnak (átlagosan 20 km/h sebességgel), évente mindössze néhány csapadékos nap van. A félszigeten mintegy oázisként emelkedik ki a sivatagból a 864 méter magas Macuira-hegység, ahol a szelekkel érkező levegő nedvességtartalma részben kicsapódik, így itt jóval több eső hull, mint az alacsony fekvésű sivatagban, amely fölött egyszerűen keresztülfújnak a szelek.[1][2]
A területen számos kiszáradt folyómeder emlékeztet arra, hogy régebben az éghajlat jóval nedvesebb volt, a mai sivatag helyén pedig dúslombú erdők, vízfolyások és tavak helyezkedtek el.[2] A keleti részen található Punta Espada és a Macuira-hegység között érdekes barlangok találhatók, a terület két leghíresebb, piramisszerű csúcsa pedig a La Teta (nevének jelentése: „(női) mell”) és a tengerparti Pilón de Azúcar.[3]
Bár érdekes és szép helyszínek is találhatók a sivatagban, a turisták közül kevesen látogatják. Nagy része nehezen közelíthető meg: csak hajóval vagy négykerékmeghajtású terepjárókkal, de még ezek is elakadhatnak a rossz utakon. Az egyetlen igazán látogatott helyszín a sárkányszörf „mekkája”, a nyugati parton fekvő Cabo de la Vela. A sivatag őslakói a vajú indiánok, akik főként állattartással és textilkészítéssel foglalkoznak, de vannak, akik az erre tévedő turisták számára kifeszített kötelek segítségével útakadályokat létesítenek, és (illegális módon) „megvámolják” az arra járókat: a felnőttek néhány ezer pesót, a gyerekek édességet követelnek.[1]
Élővilág szerkesztés
A sivatag egy részét egyáltalán nem fedi növénytakaró, másutt keménylevelű (szklerofil) tüskés növények társulásai fordulnak elő. A gerinces állatok közül a madarak vannak jelen a legnagyobb változatossággal: összesen 532 fajt figyeltek meg eddig, míg kétéltűből 64-et, szárazföldi emlősből 38-at, denevérből pedig 26-ot.[2]
Képek szerkesztés
-
Homokos táj -
Panorámakép -
Út a sivatagban -
Táj a Gallinas-fok közelében -
Vajú indián őslakók
Források szerkesztés
- ↑ a b Dunas en pleno Caribe: conoce el desierto La Guajira de Colombia (spanyol nyelven). CNN, 2015. december 8. (Hozzáférés: 2019. április 16.)
- ↑ a b c ¿Por Qué El Desierto De La Guajira? (spanyol nyelven). Revista Bochica, 2018. augusztus 11. (Hozzáférés: 2019. április 16.)
- ↑ El desierto de la Guajira, riqueza natural y cultural en el Caribe colombiano (spanyol nyelven). CaribbeanNewsDigital, 2010. április 14. (Hozzáférés: 2019. április 16.)
