Ladányi Ferenc

(1909–1965) magyar színész

Ladányi Ferenc (született Ludeser) (Debrecen, 1909. december 3.[3]Budapest, 1965. március 10.) Kossuth-díjas magyar színész, színigazgató, érdemes és kiváló művész.

Ladányi Ferenc
SzületettLudeser Ferenc András
1909. december 3.
Debrecen[1]
Elhunyt1965. március 10. (55 évesen)[1]
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaNémeth Margit, 1954–1965
SzüleiLudeser János
Tóth Ilona
Foglalkozása
Tisztségemagyarországi parlamenti képviselő (1953–1958)
IskoláiOrszágos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia (–1931)
Kitüntetései
SírhelyeFarkasréti temető (611-(Beloter)-106)[2]
Színészi pályafutása
Aktív évek1931 – 1965
Híres szerepei
Tevékenységszínész
Díjai
Kossuth-díjak
1952
Kiváló művész-díj
1955
Érdemes művész-díj
1950

A Wikimédia Commons tartalmaz Ladányi Ferenc témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpálya szerkesztés

Szülei Ludeser János és Tóth Ilona voltak.[4] Már diákként feltűnt színészi képességeivel az iskolai önképzőkörben. A mérnöknek készülő fiút tanára a Színiakadémiára irányította, ahol Ódry Árpád növendékeként végzett 1931-ben.

Pályáját a Magyar Színházban kezdte. Itt csak jelentéktelen feladatokat kapott, ezért a katonai szolgálat letelte után Sebestyén Mihály miskolci társulatához szerződött. Itt már főszerepeket játszhatott, Shakespeare-től operettekig. A borsodi megyeszékhely után Munkácson, Debrecenben, Sopronban, majd Pécsett játszott. 1936-tól 1938-ig a Belvárosi Színház művésze volt, 1938 és 1941 között dunántúli városokban lépett fel Beleznai Unger István színtársulatával. 1942-től 1944-ig Miskolcon, Debrecenben és Szegeden játszott. Utóbbi helyen alakította először Ibsen Peer Gyntjét, későbbi fővárosi partnerével, Gobbi Hildával. 1945 és 1949 között a Nemzeti Színház, 1949 és 1953 között a Madách Színház tagja. 1949-től 1954-ig színészmesterséget tanított a Színiakadémián, mellette az 1950-es években a Színház- és Filmművészeti Szövetség főtitkára, országgyűlési képviselő (1953–58) is volt. 1953 és 1955 között igazgatta a Magyar Néphadsereg Színházát, majd visszatért a Madáchba, ahol szintén igazgató volt 1957 és 1959 között. 1960-ban újra a Nemzeti Színház tagja lett. Életének utolsó éveiben betegsége megakadályozta abban, hogy színpadon játsszon, a Magyar Rádióban gyakran szerepelt.

Első filmszerepe egy parasztfiú megformálása volt, az 1945-ben készült A tanítónő című filmben. Az 1950-es években szocialista realista filmek pozitív hőseit alakította. Utolsó filmes szerepe az 1964-ben készült A kőszívű ember fiai című kétrészes filmben volt.

Színpadon kiemelkedő alakítása volt Ibsen Peer Gynt című drámájának címszerepe, Heltai Jenő Néma leventéjének Agárdi Pétere, Shakespeare-drámák főszerepe. Kivételesen szép szövegmondású, nemes orgánumú színész volt, a verses drámákban különösen jól érvényesült. Versmondóként egészen kivételes helyet foglal el a magyar színháztörténetben.

Maga is írt egy színdarabot, néhány verset, fordított Shakespeare-t.

Családja szerkesztés

Lánya Ladányi Katalin műfordító, anyai nagyapja Tóth András szobrász, nagybátyja Tóth Árpád költő.[5]

Színpadi szerepei szerkesztés

Filmjei szerkesztés

 
Emléktáblája egykori lakhelyén (XI. ker., Budaörsi út 28)
  • A tanítónő (1945) - Baranyi Gyula, az egyik cseléd
  • Tűz (1948) - Báti Géza a Westland-Sulpho gyár üzemi bizottságának elnöke
  • Forró mezők (1949)
  • Egy asszony elindul (1948) - Banga Kálmán
  • Dalolva szép az élet (1950) - Lakatos párttitkár
  • Gyarmat a föld alatt (1951) - Nyerges János a MAKIRT termelési ellenőre
  • Különös ismertetőjel (1955)
  • Ünnepi vacsora (1956) - Varsa Mihály
  • Két vallomás (1957) - Vincze százados
  • A harangok Rómába mentek (1958)
  • Sóbálvány (1958)
  • Tegnap (1959)
  • A harminckilences dandár (1959)
  • Pár lépés a határ (1959) - Vági
  • Virrad (1960)
  • Az arc nélküli város (1960)
  • Megszállottak (1962) - képviselő
  • Nappali sötétség (1963)
  • Karambol (1964)
  • A kőszívű ember fiai (1964)

Rádió szerkesztés

  • Baróti Géza: Szalonkocsi (1953)

Kitüntetései szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés