Főmenü megnyitása

Ladányi Ferenc (született Ludeser) (Debrecen, 1909. december 3.[1]Budapest, 1965. március 10.) Kossuth-díjas magyar színész, színigazgató, érdemes és kiváló művész.

Ladányi Ferenc
Ladányi Ferenc.jpg
Életrajzi adatok
Születési név Ludeser Ferenc András
Született 1909. december 3.
Debrecen
Elhunyt 1965. március 10. (55 évesen)
Budapest
Sírhely Farkasréti temető
Szülei Ludeser János
Tóth Ilona
Pályafutása
Iskolái Színház- és Filmművészeti Egyetem
Aktív évek 19311965
Híres szerepei Peer Gynt
Henrik Ibsen: Peer Gynt
Agárdi Péter
Heltai Jenő: A néma levente
Díjai
További díjakKossuth-díj (1952)
Érdemes művész (1950)
Kiváló művész (1955)

Ladányi Ferenc az IMDb-n
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Ladányi Ferenc témájú médiaállományokat.

ÉletpályaSzerkesztés

Szülei Ludeser János és Tóth Ilona voltak.[2] Már diákként feltűnt színészi képességeivel az iskolai önképzőkörben. A mérnöknek készülő fiút tanára a Színiakadémiára irányította, ahol Ódry Árpád növendékeként végzett 1931-ben.

Pályáját a Magyar Színházban kezdte. Itt csak jelentéktelen feladatokat kapott, ezért a katonai szolgálat letelte után Sebestyén Mihály miskolci társulatához szerződött. Itt már főszerepeket játszhatott, Shakespeare-től operettekig. A borsodi megyeszékhely után Munkácson, Debrecenben, Sopronban, majd Pécsett játszott. 1936-tól 1938-ig a Belvárosi Színház művésze volt, 1938 és 1941 között dunántúli városokban lépett fel Beleznai Unger István színtársulatával. 1942-től 1944-ig Miskolcon, Debrecenben és Szegeden játszott. Utóbbi helyen alakította először Ibsen Peer Gyntjét, későbbi fővárosi partnerével, Gobbi Hildával. 1945 és 1949 között a Nemzeti Színház, 1949 és 1953 között a Madách Színház tagja. 1949-től '54-ig színészmesterséget tanított a Színiakadémián, mellette az ötvenes években a Színház- és Filmművészeti Szövetség főtitkára, országgyűlési képviselő (1953–58) is volt. 1953 és '55 között igazgatta a Magyar Néphadsereg Színházát, majd visszatért a Madáchba, ahol szintén igazgató volt 1957 és '59 között. 1960-ban újra a Nemzeti Színház tagja lett. Életének utolsó éveiben betegsége megakadályozta abban, hogy színpadon játsszon, a Magyar Rádióban gyakran szerepelt.

Első filmszerepe egy parasztfiú megformálása volt, az 1945-ben készült A tanítónő című filmben. Az ötvenes években szocialista realista filmek pozitív hőseit alakította. Utolsó filmes szerepe az 1964-ben készült A kőszívű ember fiai című kétrészes filmben volt.

Színpadon kiemelkedő alakítása volt Ibsen Peer Gynt című drámájának címszerepe, Heltai Jenő Néma leventéjének Agárdi Pétere, Shakespeare-drámák főszerepe. Kivételesen szép szövegmondású, nemes orgánumú színész volt, a verses drámákban különösen jól érvényesült. Versmondóként egészen kivételes helyet foglal el a magyar színháztörténetben.

Maga is írt egy színdarabot, néhány verset, fordított Shakespeare-t.

CsaládjaSzerkesztés

Lánya Ladányi Katalin műfordító, anyai nagyapja Tóth András szobrász, nagybátyja Tóth Árpád költő.[3]

Színpadi szerepeiSzerkesztés

FilmjeiSzerkesztés

 
Emléktáblája egykori lakhelyén (XI. ker., Budaörsi út 28)
  • A tanítónő (1945)
  • Tűz (1948)
  • Forró mezők (1949)
  • Egy asszony elindul (1948)
  • Dalolva szép az élet (1950)
  • Gyarmat a föld alatt (1951)
  • Különös ismertetőjel (1955)
  • Ünnepi vacsora (1956)
  • Két vallomás (1957)
  • A harangok Rómába mentek (1958)
  • Sóbálvány (1958)
  • Tegnap (1959)
  • A harminckilences dandár (1959)
  • Pár lépés a határ (1959)
  • Virrad (1960)
  • Az arc nélküli város (1960)
  • Megszállottak (1962) ... Képviselő
  • Nappali sötétség (1963)
  • Karambol (1964)
  • A kőszívű ember fiai (1964)

KitüntetéseiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés