Lajtabánság

A Lajtabánság (németül Leitha-Banat – osztrák történészi elnevezés, a korabeli lajtabánsági dokumentumokban Burgenland) vagy Nyugatmagyarország 1921. október 4. és november 5. között egy mások által el nem ismert önálló magyar állam volt Nyugat-Magyarországon. A Lajtabánság határos volt nagyobbrészt Ausztriával és Magyarországgal nyugaton és keleten. Északon aránylag rövid szakaszon Csehszlovákiával, délen pedig a legrövidebb határa a Szerb–Horvát–Szlovén Királysággal volt.

Lajtabánság
Nemzetközileg el nem ismert történelmi európai államok
1921. október 4. – november 5.
Lajtabánság címere Lajtabánság zászlaja
Az osztrák területi igények mértéke Nyugat-Magyarországon. Elvben ez a terület egyezik a Lajtabánság nagyságával is, ugyanis ezen terület elcsatolását volt hivatott meggátolni a Rongyos Gárda
Általános adatok
Fővárosa	Felsőőr
Terület	4020 km²
Kormányzat
Államforma	monarchia
Államfő	Prónay Pál
A Wikimédia Commons tartalmaz Lajtabánság témájú médiaállományokat.

Gróf Erdődy Tamás és felesége Antónia (középen) a Rongyos Gárda néhány tagjával pózol Felsőőrön. Erdődy ügyes csellel szabadított ki algériai gyarmati katonák által foglyul ejtett rongyosokat, akik ennek köszönhetően folytathatták kitűzött tervük megvalósítását és bevehették a közeli Pinkafőt.

A Lajtabánság kiterjedése nem kizárólag csak a mai Burgenland területét érintette, hanem azokat a településeket is, amiket eredetileg Ausztriához szántak csatolni. Az elcsatolást meghiúsította az 1921. december 14-i soproni népszavazás, így végül Magyarországnál maradtak (ilyenek például Szentpéterfa vagy Sopron).

A Tanácsköztársaság után

A Magyarországi Tanácsköztársaság bukása után Prónay Pál katonatiszt saját fegyveres alakulatot hozott létre leszerelt tisztekből és altisztekből. A különítmény vidéken és a fővárosban számos baloldali érzelmű embert kínzott meg, vagy végzett ki (fehérterror) a II. világháborút követően a sajtó szerint. Ezekre a mai napig hiteles bizonyíték nem került elő. Ez a közvélekedés szerint válaszul szolgált a Szamuely Tibor vezette Lenin-fiúk által elkövetett gyilkosságokra (vörösterror). Hamarosan Horthy Miklós került hatalomra, ő lett a kormányzó. Az utolsó magyar király, IV. (Boldog) Károly 1921. március 27-én visszatért Magyarországra és Szombathelyen várta, hogy Horthy átadja neki a hatalmat. A kormányzó nem tett eleget a kérésnek, és elűzte a volt királyt az országból. A győztes Antant megtiltotta a Habsburg-restaurációt, így nem volt választás. A király visszatérését sokan (az úgynevezett legitimisták) kívánták, főleg Nyugat-Magyarországon.

A trianoni döntés hatása Nyugatmagyarországra

A trianoni döntést Horthynak hatalma megtartása érdekében el kellett fogadnia. Ez azzal is járt, hogy Nyugat-Magyarország egy részét, beleértve Sopront és a környékét is át kell adni az osztrákoknak. Ennek időpontját a Nagykövetek Tanácsa 1921. augusztus 29-ére tűzte ki. A magyar kormány sohasem tett le arról a reményről, hogy a nyugat-magyarországi területek átadásáról szóló döntést megváltoztassa, és megkísérelte, hogy elfogadtassa az osztrák féllel elképzelését, hogy a kérdést népszavazás útján rendezzék. Ezt Renner osztrák kancellár következetesen visszautasította. 1921 januárjában az osztrák nemzetgyűlés törvényt fogadott el, hogy a Magyarországról átkerült terület Burgenland néven önálló tartomány lesz majd.

Rongyos Gárda

Prónay ekkor újabb különítményt szervezett, melyet Rongyos Gárdának hívtak. A gárda a magyar kormány hallgatólagos beleegyezésével működött, sőt egyes vélemények szerint titkon ő szervezte meg. A felkelők civilek voltak, egykori katonasapkájukat búrkalapra cserélték, melynek karimáját jobb felől nemzeti színű kokárdával a kalap tetejéhez erősítették. Tagjaik alföldi földművesek, egyetemisták, leszerelt katonatisztek és bosnyák-albán muszlim – a volt Monarchiában szolgált – hadfiak voltak (köztük Durics Hilmi Huszein őrnagy közel 300 társával). Prónayn kívül Héjjas Iván számított meghatározó vezetőnek. Hozzájuk csatlakozott a fiatalság az ország egész részéről, nyugat-magyarországi alig volt köztük. A felkelők mellett a legitimista Ostenburg-Moravek Gyula őrnagy csendőrzászlóalja állomásozott Sopronban. Az egység nem a felkelőkhöz tartozott, hanem a magyar csedőrséghez, sőt, zászlóaljat a Sopronban székelő és a terület kiürítését, és átadását ellenőrző antant bizottság rendelkezésére bocsátották, így nemzetközinek számított. Rajtuk kívül az osztrákoknak ítélt Nyugat-Magyarországon nem volt más magyar fegyveres alakulat.

Nyugat-magyarországi felkelés

A Lajtabánság kikiáltása Felsőőrött, 1921. október 4-én.

1921. augusztus 28-án kezdődött meg a felkelés a mai Burgenland és Sopron-környék területén. A felek Ágfalvánál ütköztek meg, Héjjas 120 embere (az Alföldi-brigád) és körülbelül 250 fő felkelő (zömmel egyetemisták) keveredett tűzharcba az osztrák csendőrökkel. Az „ágfalvi csata” néven ismert éjszakai összecsapásban a 250-350 fős magyar felkelő a közel háromezres osztrák csapatokat megfutamította. A felkelők fegyvereit a kivonuló három Ostenburg-csendőrszázad biztosította. Másnap a csendőrök ismét kivonultak, lefegyverezték a felkelőket. Később fogdába zárták, majd másnap este már szabadlábra helyezték őket. A felkelők gerillaharcot folytattak az osztrákok ellen. Osztrák titkosszolgálati források a felkelők létszámát 8 ezer főre becsülték, és a rendelkezésre álló körülbelül 5000 fős osztrák fegyveres erő ezért nem kockáztatta az erőszakos bevonulást. így lehetetlenné vált, hogy Ausztria birtokába vegye a neki ítélt területet. Soprontól keletre minden faluban voltak felkelők.

Azonban nemcsak Ausztria és Magyarország, valamint a felkelők és a lakosság került szembe egymással, hanem maguk a felkelők egymással is szembefordultak, mert míg Prónay és Héjjas a szabad királyválasztók közé tartoztak, addig Friedrich István egykori miniszterelnök – aki szintén a felkelőkkel tartott és Kismartont felügyelte – valamint Ostenburg-Moravek legitimisták voltak.

Horthy Gömbös Gyula későbbi miniszterelnököt nevezte ki nyugat-magyarországi kormánybiztosnak, feladata az önállósuló felkelők megrendszabályozása. Mind Héjjas, mind Friedrich megtagadta az utasítását, hogy vonuljanak vissza. Úgy tűnt, Prónay egymaga akarja megvalósítani a Sigray-Lingauer tervet, miszerint, ha a magyar kormány kiegyezne Ausztriával, lemondva ezzel a Nyugat-Magyarországról, a felkelők önálló államot hoznak létre Lajtabánság néven. A báni méltóságot gróf Sigray Antal főkormánybiztos vagy Albrecht főherceg kapta volna. Ám kézzelfogható közelségbe került a népszavazás lehetősége, így a miniszterelnök lebeszélte Sigrayt tervéről.

1921. október 3-án Nyugat-Magyarország az antant fennhatósága alá került. (Az antant adta volna át a területet az osztrák félnek), így 1921. október 4-én Prónayék kikiáltották a terület függetlenségét. „Nyugat-Magyarország megmentése érdekében megteremtettem a független Lajtabánságot.” írta Prónay visszaemlékezéseiben az 1921. évi nyugat-magyarországi eseményekről

Lajtabánság kikiáltása

Lajtabánság bélyege

Lajtabánság bélyege

A Lajtabánság központja Felsőőr lett, mivel a falu magyar többségű volt. A felsőőri templom előtt jelentették be a terület függetlenségét, és, hogy nem hajlandóak alávetni magukat a békeszerződésnek. A bánság vezetője Prónay lett. A kormányzótanács elnöke s a vallásügyek előadója Apáthy László százados lett, külügyi és igazságügyi előadó Lévay Ferenc hadnagy, ügyvéd, belügyi előadó Bárdos Béla százados, gazdaságügyi előadó Hir György hadnagy, a magyar nemzetgyűlés tagja. Az ideiglenes kormánynak pénzre volt szüksége. Adószedésből nem sokat remélhettek, az önállónak kikiáltott terület kicsi volt, ráadásul a felkelők már ki is fosztották, viszont az egyik pesti nyomdában nyomott lajtabánsági bélyegekért a gyűjtők nagy árat fizettek.

Egyébként ebben a térségben nem ez volt az egyetlen kísérlet új államok létrehozására: 1918-ban elszakadást sürgető németek kikiáltották északon az úgynevezett Hiénc Köztársaságot. Délen 1919-ben a Mura Köztársaság létezett, gyakorlatilag konkrét cél nélkül.

Soproni népszavazás

Az antant felszólította a magyar kormányt, hogy vonja ki a harcoló csapatokat, amely ezt bár nem tette meg, de az önálló Lajtabánságot sem ismerte el. A helyzet megoldására 1921. október 11–12-én a két fél olasz közreműködéssel Velencében tárgyalni kezdett, Magyarország vállalta a felkelők visszavonását.

„	Nyugatmagyarország összes közbiztonsági szerveinek parancsnoka – Sopron. 1080 szám /1921. Méltóságos br. Prónay Pál m. kir. alezredes úrnak, Felsőőr. Sopron, 1921. szeptember 18-án. Gróf Bethlen miniszterelnök úr ı nagyméltósága parancsából fölszólítom Alezredes Urat, hogy Nyugat-Magyarország azon területét, mely a trianoni békeszerzıdés értelmében Ausztriának átadandó volna, haladéktalanul hagyja el. Hegedős Pál altb. s. k	”
– Gróf Bethlen miniszterelnök levele.

Sopron és környéke hovatartozásáról népszavazással döntöttek, ezzel az új állam meg is szűnt.

(Prónay később szélsőjobboldali szervezeteket alakított. 1945. március 20-án a szovjetek elfogták, és elvitték az országból. Halála helye és ideje a szovjet levéltári anyagok feloldása alapján ismert. A szovjet hatóságok a koholt vádak alól Prónayt 1991-ben felmentette és rehabilitálta. Az ezt tanúsító okiratot 1994-ben nyilvánosságra hozták.)

Lásd még: Az Osztrák–Magyar Monarchia utódállamai (kategórialap)

Források

• Zsiga Tibor: Horthy ellen, a királyért
• Dr. Dabas Rezső: „Burgenland” álarc nélkül
• A határban a Halál kaszál… (Fejezetek Prónay Pál feljegyzéseiből)
• Magyar életrajzi lexikon
• A Rongyos Gárda harcai
• Az Erő útján
• A nyugat-magyarországi felkelés
• Somogyvári Gyula: És mégis élünk…
• Missuray-Krug Lajos: Tüzek a végeken (1930)

További információk

• Botlik József: Nyugat-Magyarország sorsa, 1918–1921; Magyar Nyugat, Vasszilvágy, 2012
• Ujváry Gábor: "Hűség városa, légy hű őre önmagadnak". Nyugat-Magyarország 1918–1921 közötti sorsa és a soproni népszavazáshoz vezető út; Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára, Sopron, 2021