Savoyai Mária Lujza lamballe-i hercegné
Savoyai Mária Lujza Terézia (olaszul: Maria Teresa Luisa di Savoia; Torino, Savoyai Hercegség, 1749. szeptember 8. – Párizs, Francia Királyság, 1792. szeptember 3.), Franciaországban ismert még mint Mademoiselle de Carignan, majd Louis Alexandre de Bourbon herceggel kötött házasságát követően mint Lamballe hercegné (franciául: Madame de Lamballe). A 18. századi versailles-i királyi udvar egyik ismert alakja, Marie Antoinette francia királyné főudvarhölgye és bizalmas barátnéja, akit a királyi családhoz való hűsége miatt a francia forradalom idején a köztársasági hatóság letartóztatott, majd az eljárás során a felheccelt párizsi utcai tömeg meglincselt. A Savoyai-ház carignanói ágának tagja.
| Lamballe hercegné | |
 | |
| Uralkodóház | Savoya–Carignanói |
| Született | 1749. szeptember 8. Torino |
| Elhunyt | 1792. szeptember 3. (42 évesen) Párizs |
| Édesapja | Lajos Viktor carignanói herceg |
| Édesanyja | Krisztina hessen–rotenburgi hercegnő |
| Házastársa | Louis Alexandre de Bourbon, Lamballe hercege |
| Vallása | római katolikus |
 | |
| Lamballe hercegné aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lamballe hercegné témájú médiaállományokat. | |
Élete szerkesztés
Származása szerkesztés
Savoyai Mária Terézia Lujza hercegnő 1749. szeptember 8-án született, a Szárd–Piemonti Királyság fővárosában, Torinóban, a Carignano palotában, a Savoya–Carignano-ház tagjaként. Apja Lajos Viktor, Carignano hercege (1721–1778), anyja pedig Christine von Hessen-Rheinfels-Rotenburg német tartománygrófnő (1717–1778) volt. Szülei távoli rokonok voltak, mivel Lajos Viktor herceg anyai nagyapja II. Viktor Amadé szárd–piemonti király (1666–1732) volt, aki Christine egyik nagynénje (Polyxenia Christina von Hessen-Rheinfels-Rotenburg tartománygrófnő, 1706–1735) férjének, III. Károly Emánuel szárd–piemonti királynak (1701–1773), Viktor Amadé király fiának volt elsőfokú unokatestvére. Krisztinát rokoni szálak fűzték a Bourbonokhoz is, ugyanis másik nagynénje, Hessen-Rotenburgi Karolina, a későbbi Condé hercegné férje Lajos Henrik volt, Bourbon hercege.
Házassága szerkesztés
.svg)
Mária Lujza 16 esztendősen, 1767. január 31-én nőül ment a Bourbon-dinasztiából származó Lajos Sándorhoz, Lamballe hercegéhez (1747–1768), Toulouse grófjához, Franciaország egyik leggazdagabb nemesemberéhez, aki XIV. Lajos király egyik – törvényesített származású – dédunokája volt. Az újdonsült házasok nászútjukat a nangis-i kastélyban töltötték, ám az asszony férje csupán 5 hónappal az esküvő után szeretőt vett maga mellé, egy balett-táncosnőt, bizonyos de La Chassaigne kisasszony személyében.
1768-ban a hűtlen férj vérmérgezés következtében hunyt el a louveciennes-i kastélyban, így Máriából egy rendkívül tehetős és befolyásos özvegyasszony lett, mivel hitvese minden földjét, rangját és pénzét őrá hagyta. Megözvegyülése után a francia királyi udvarba került, ahol az a kivételes megtiszteltetés érte, hogy bekerült Mária Antónia trónörökös hercegné bizalmas barátnői közé.
Özvegyként a királyi udvarban szerkesztés
Ezek után a hercegné felváltva élt a párizsi Toulouse-palotában (Hôtel de Toulouse) és a rambouillet-i kastélyban. 1769. január 4-én részt vett egykori sógornőjének, Louise Marie Adélaïde de Bourbon-Penthièvre hercegkisasszonynak (1753–1821) eljegyzésén, aki Orléans-i Lajos Fülöppel (1747–1793), Chartres hercegével (a későbbi Egyenlőség Fülöppel) készült frigyre lépni.
1771 májusában az asszony Fontainebleau-ba ment, ahol XV. Lajos király bemutatta őt a későbbi Provence grófnőnek, aki XVI. Lajos egyik sógornője lett, valamint a hercegné Párizsban 1773 októberében jelen lehetett XV. Lajos király egyik dédunokájának, Lajos Fülöp hercegnek (1773–1850), Lajos Fülöp, Orléans hercege és Louise Marie Adélaïde hercegné első fiának születésénél. (Az ifjabb Orléans-i Lajos Fülöp később, 1830-tól a júliusi forradalom révén Franciaország királya lett).
1774 májusában, XV. Lajos halálával Mária Antónia férje, a néhai király legidősebb unokája lépett a trónra, XVI. Lajos néven. 1775 szeptemberében Lamballe hercegné hivatalosan is a királyné udvartartásának tagja lett, egyben Marie Antoinette főudvarhölgye a versailles-i kastélyban. A legnagyobb befolyással járó poszt elnyerése kiváltotta Versailles arisztokrata hölgyeinek neheztelését és irigykedését.
Új magas társadalmi beosztása és fontos szerepköre révén összeismerkedett Polignac hercegnével, aki 1775 óta ugyancsak a királyné társalkodónői közé tartozhatott, mivel az ő társaságát éppúgy kedvelte Marie Antoinette, mint Lamballe asszonyét. Az özvegy hercegné férje halála óta kínosan ügyelt arra, hogy semmi kompromittáló pletyka ne érhesse őt a magánélete kapcsán, emiatt sokan prűdnek is tartották őt, ami egyedülálló jelenség volt az udvarnál, ahol Polignac asszonyról például több kellemetlen szóbeszéd is terjengett, elsősorban a szerelmi viszonyait illetően. (Az 1789-et megelőző pár évben, a királyellenes hangulat keretében már Lamballe hercegnéről is jelentek meg olyan ízléstelen és rosszmájú, erősen pornográf pamfletek, melyek úgy ábrázolták őt, mint a királyné leszbikus szeretőjét.)
A forradalom idején szerkesztés
1789 októberében az asszony csatlakozott a forradalmárok által házi őrizetben tartott királyi családhoz, akiket az „Asszonyok meneté”-nek nevezett, tragikusan végződő tüntetés során Párizsba hurcoltak és a Tuileriák palotájában őrizet alá vetettek. A hercegné szalonja arra szolgált, hogy ott találkozhasson Mária Antónia a Forradalmi Tanács tagjaival, ahol a királyné azon fáradozott, hogy a Nemzetgyűlést alkotó embereket a férje és az ő oldalára állítsa.
Ameddig Lamballe hercegné párizsi rezidenciája Marie Antoinette rendelkezésére állt a forradalmárokkal való tárgyalások okán, addig az asszony 1791-ben Nagy-Britanniában bérelt ki egy házat, Bath-ban, ahol a lehető legrosszabb végkimenetelre való felkészülés közben megírta végakaratát is, mivel úgy hitte, ha visszatér Párizsba, az számára a biztos halált jelenti majd, ám a királyné iránti hűsége erősebb volt minden félelménél, így visszament a Tuileriákba.
Folytatta Marie Antoinette szolgálatát, egész addig, míg 1792. augusztus 10-én a feldühödött városi csőcselék meg nem támadta a palotát. (A királyi családot ekkor a Temple-be zárta az ország új kormánya, a Törvényhozási Tanács.)
Meggyilkolása szerkesztés
Augusztus 19-én a hercegnét és a királyi gyermekek nevelőnőjét, de Tourzel márkinét elkülönítették a királytól és feleségétől, és a La Force börtönbe szállították őket, viszont Lamballe asszonyt szeptember 3-án elvitték onnan a sietősen felállított bíróság követelésére, akik megpróbálták rávenni a nőt arra, hogy mondja el a következő mondatot: „Tegyen esküt, hogy szereti a szabadságot és az egyenlőséget, és esküdjön, hogy gyűlöli a királyt, a királynét és a monarchiát is!” A hercegné megtagadta a parancsot, mivel még abban a szorongatott helyzetben is lojális maradt a királyhoz és a királynéhoz. Erre a bíróság végül mindössze annyit mondott, hogy: „Vigyék el a hölgyet!” („Élargissez Madame!”) Az őrök az utcára vitték, ahol az összegyűlt párizsi „polgárok” perceken belül meglincselték.
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Princess Marie Louise of Savoy című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
