Savoyai Mária Lujza lamballe-i hercegné

francia hercegné
(Lamballe hercegné szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. november 12.

Savoyai Mária Lujza Terézia (olaszul: Maria Teresa Luisa di Savoia; Torino, Savoyai Hercegség, 1749. szeptember 8. – Párizs, Francia Királyság, 1792. szeptember 3.), Franciaországban ismert még mint Mademoiselle de Carignan, majd Louis Alexandre de Bourbon herceggel kötött házasságát követően mint Lamballe hercegné (franciául: Madame de Lamballe). A 18. századi versailles-i királyi udvar egyik ismert alakja, Marie Antoinette francia királyné főudvarhölgye és bizalmas barátnéja, akit a királyi családhoz való hűsége miatt a francia forradalom idején a köztársasági hatóság letartóztatott, majd az eljárás során a felheccelt párizsi utcai tömeg meglincselt. A Savoyai-ház carignanói ágának tagja.

Lamballe hercegné
UralkodóházSavoya–Carignanói
Született1749. szeptember 8.
Torino
Elhunyt1792. szeptember 3. (42 évesen)
Párizs
ÉdesapjaLajos Viktor carignanói herceg
ÉdesanyjaKrisztina hessen–rotenburgi hercegnő
HázastársaLouis Alexandre de Bourbon, Lamballe hercege
Vallásarómai katolikus
Lamballe hercegné aláírása
Lamballe hercegné aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Lamballe hercegné témájú médiaállományokat.

Származása

szerkesztés
 

Savoyai Mária Terézia Lujza hercegnő 1749. szeptember 8-án született, a Szárd–Piemonti Királyság fővárosában, Torinóban, a Carignano palotában, a Savoya–Carignano-ház tagjaként. Apja Lajos Viktor, Carignano hercege (1721–1778), anyja pedig Christine von Hessen-Rheinfels-Rotenburg német tartománygrófnő (1717–1778) volt. Szülei távoli rokonok voltak, mivel Lajos Viktor herceg anyai nagyapja II. Viktor Amadé szárd–piemonti király (1666–1732) volt, aki Christine egyik nagynénje (Polyxenia Christina von Hessen-Rheinfels-Rotenburg tartománygrófnő, 1706–1735) férjének, III. Károly Emánuel szárd–piemonti királynak (1701–1773), Viktor Amadé király fiának volt elsőfokú unokatestvére. Krisztinát rokoni szálak fűzték a Bourbonokhoz is, ugyanis másik nagynénje, Hessen-Rotenburgi Karolina, a későbbi Condé hercegné férje Lajos Henrik volt, Bourbon hercege.

Házassága

szerkesztés
 

Mária Lujza 16 esztendősen, 1767. január 31-én nőül ment a Bourbon-dinasztiából származó Lajos Sándorhoz, Lamballe hercegéhez (1747–1768), Toulouse grófjához, Franciaország egyik leggazdagabb nemesemberéhez, aki XIV. Lajos király egyik – törvényesített származású – dédunokája volt. Az újdonsült házasok nászútjukat a nangis-i kastélyban töltötték, ám az asszony férje csupán 5 hónappal az esküvő után szeretőt vett maga mellé, egy balett-táncosnőt, bizonyos de La Chassaigne kisasszony személyében.

1768-ban a hűtlen férj vérmérgezés következtében hunyt el a louveciennes-i kastélyban, így Máriából egy rendkívül tehetős és befolyásos özvegyasszony lett, mivel hitvese minden földjét, rangját és pénzét őrá hagyta. Megözvegyülése után a francia királyi udvarba került, ahol az a kivételes megtiszteltetés érte, hogy bekerült Mária Antónia trónörökös hercegné bizalmas barátnői közé.

Özvegyként a királyi udvarban

szerkesztés

Ezek után a hercegné felváltva élt a párizsi Toulouse-palotában (Hôtel de Toulouse) és a rambouillet-i kastélyban. 1769. január 4-én részt vett egykori sógornőjének, Louise Marie Adélaïde de Bourbon-Penthièvre hercegkisasszonynak (1753–1821) eljegyzésén, aki Orléans-i Lajos Fülöppel (1747–1793), Chartres hercegével (a későbbi Egyenlőség Fülöppel) készült frigyre lépni.

1771 májusában az asszony Fontainebleau-ba ment, ahol XV. Lajos király bemutatta őt a későbbi Provence grófnőnek, aki XVI. Lajos egyik sógornője lett, valamint a hercegné Párizsban 1773 októberében jelen lehetett XV. Lajos király egyik dédunokájának, Lajos Fülöp hercegnek (1773–1850), Lajos Fülöp, Orléans hercege és Louise Marie Adélaïde hercegné első fiának születésénél. (Az ifjabb Orléans-i Lajos Fülöp később, 1830-tól a júliusi forradalom révén Franciaország királya lett).

1774 májusában, XV. Lajos halálával Mária Antónia férje, a néhai király legidősebb unokája lépett a trónra, XVI. Lajos néven. 1775 szeptemberében Lamballe hercegné hivatalosan is a királyné udvartartásának tagja lett, egyben Marie Antoinette főudvarhölgye a versailles-i kastélyban. A legnagyobb befolyással járó poszt elnyerése kiváltotta Versailles arisztokrata hölgyeinek neheztelését és irigykedését.

Új magas társadalmi beosztása és fontos szerepköre révén összeismerkedett Polignac hercegnével, aki 1775 óta ugyancsak a királyné társalkodónői közé tartozhatott, mivel az ő társaságát éppúgy kedvelte Marie Antoinette, mint Lamballe asszonyét. Az özvegy hercegné férje halála óta kínosan ügyelt arra, hogy semmi kompromittáló pletyka ne érhesse őt a magánélete kapcsán, emiatt sokan prűdnek is tartották őt, ami egyedülálló jelenség volt az udvarnál, ahol Polignac asszonyról például több kellemetlen szóbeszéd is terjengett, elsősorban a szerelmi viszonyait illetően. (Az 1789-et megelőző pár évben, a királyellenes hangulat keretében már Lamballe hercegnéről is jelentek meg olyan ízléstelen és rosszmájú, erősen pornográf pamfletek, melyek úgy ábrázolták őt, mint a királyné leszbikus szeretőjét.)

A forradalom idején

szerkesztés

1789 októberében az asszony csatlakozott a forradalmárok által házi őrizetben tartott királyi családhoz, akiket az „Asszonyok meneté”-nek nevezett, tragikusan végződő tüntetés során Párizsba hurcoltak és a Tuileriák palotájában őrizet alá vetettek. A hercegné szalonja arra szolgált, hogy ott találkozhasson Mária Antónia a Forradalmi Tanács tagjaival, ahol a királyné azon fáradozott, hogy a Nemzetgyűlést alkotó embereket a férje és az ő oldalára állítsa.

Ameddig Lamballe hercegné párizsi rezidenciája Marie Antoinette rendelkezésére állt a forradalmárokkal való tárgyalások okán, addig az asszony 1791-ben Nagy-Britanniában bérelt ki egy házat, Bath-ban, ahol a lehető legrosszabb végkimenetelre való felkészülés közben megírta végakaratát is, mivel úgy hitte, ha visszatér Párizsba, az számára a biztos halált jelenti majd, ám a királyné iránti hűsége erősebb volt minden félelménél, így visszament a Tuileriákba.

Folytatta Marie Antoinette szolgálatát, egész addig, míg 1792. augusztus 10-én a feldühödött városi csőcselék meg nem támadta a palotát. (A királyi családot ekkor a Temple-be zárta az ország új kormánya, a Törvényhozási Tanács.)

 
Lamballe hercegné halála Léon-Maxime Faivre 1908-as festményén, Francia forradalom Múzeuma.

Meggyilkolása

szerkesztés

Augusztus 19-én a hercegnét és a királyi gyermekek nevelőnőjét, de Tourzel márkinét elkülönítették a királytól és feleségétől, és a La Force börtönbe szállították őket, viszont Lamballe asszonyt szeptember 3-án elvitték onnan a sietősen felállított bíróság követelésére, akik megpróbálták rávenni a nőt arra, hogy mondja el a következő mondatot: „Tegyen esküt, hogy szereti a szabadságot és az egyenlőséget, és esküdjön, hogy gyűlöli a királyt, a királynét és a monarchiát is!” A hercegné megtagadta a parancsot, mivel még abban a szorongatott helyzetben is lojális maradt a királyhoz és a királynéhoz. Erre a bíróság végül mindössze annyit mondott, hogy: „Vigyék el a hölgyet!” („Élargissez Madame!”) Az őrök az utcára vitték, ahol az összegyűlt párizsi „polgárok” perceken belül meglincselték.

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Princess Marie Louise of Savoy című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.