Landquart–Davos Platz-vasútvonal

vasútvonal Svájcban

A Landquart–Davos Platz-vasútvonal, más néven Prättigau-vonal (németül: Prättigauerlinie) a Prättigau régió után, a svájci RhB vasúttársaság egyik vasútvonala, mely Landquartot köti össze Davos fürdővárossal. Davosnál a vasútvonal csatlakozik a Davos Platz–Filisur-vasútvonalhoz, melyen tovább lehet utazni Filisur felé. Landquartnál a vonal folytatása a Landquart–Thusis-vasútvonal Thusis felé.

Landquart–Davos Platz
A Landquart–Davos Platz-vasútvonal útvonala
Hossz:49,978 km
Nyomtávolság:1000 mm
Feszültség:11 kV 16,7 Hz ~
Üzemeltető:Rhätische Bahn
Maximális emelkedés:45 
A Wikimédia Commons tartalmaz Landquart–Davos Platz-vasútvonal témájú médiaállományokat.
Thusis felől
0,000 Landquart 523 m ü.M.
2,072 Malans 536 m ü.M.
Klus (984 m)
6,732 Seewis-Valzeina 593 m ü.M.
7,905 Grüsch 630 m ü.M.
Mundatisch (86 m)
8,910 Schiers Nord 613 m ü.M.
11,457 Schiers 654 m ü.M.
Fuchsenwinkel (785 m)
14,854 Fuchsenwinkel 715 m ü.M.
15,393 Furna 715 m ü.M.
16,741 Jenaz 723 m ü.M.
18,202 Fideris 744 m ü.M.
Landquart III (76 m)
21,443 Küblis 810 m ü.M.
Küblis (215 m)
Saas (88 m)
24,595 Saas 935 m ü.M.
27,695 Serneus 1028 m ü.M.
Saaseralpbach (60 m)
30,653 Klosters Dorf 1124 m ü.M.
32,436 Klosters Platz 1191 m ü.M.
Landquart Klosters (71 m)
Vereina-alagút Sagliains felé
Klosters (402 m)
Cavadürli (334 m)
36,623 Cavadürli 1352 m ü.M.
40,823 Davos Laret 1522 m ü.M.
43,685 Davos Wolfgang 1625 m ü.M.
47,331 Davos Dorf 1560 m ü.M.
49,978 Davos Platz 1540 m ü.M.
Filisur felé

A 49,9 km hosszúságú, 1000 mm-es nyomtávolságú vasútvonal 1889-ben nyílt meg. Később 11 kV 16,7 Hz váltakozó árammal villamosították.

Története szerkesztés

1888-ban a holland Willem-Jan Holsboer (1834-1898), egy davosi szálloda tulajdonosa javasolta egy vasútvonal létesítését Landquart és Davos között, mivel úgy képzelte, hogy a vasút több látogatót hozna a híres magas völgybe (wd), mint a lovaskocsik. Megalapította a Lanquart-Davos AG-t, hogy megkezdje a normál nyomtávolságú vonal építését, de rájött, hogy a szűkös körülmények miatt a hegyvidéki terepen túlságosan költséges lenne az építés. Ezért 1888. június 29-én ünnepélyes alapkőletételre került sor a Landquart-Davos Smalspurbahn nevű méteres nyomtávú vasútvonal számára. A vonalat 1889-ben nyitották meg Klosters településig; a Davosig tartó teljes vonalat 1890. július 21-én adták át.

Az 50 km hosszú vonal általában a Landquart folyó völgyét követi Landquart állomástól az 1191 m magasan fekvő Klosters Platz állomásig, majd két patkó alakú kanyarral, íves alagutakon keresztül emelkedik fel az 1625 m magasan fekvő Davos Wolfgangig, mielőtt leereszkedik az 1540 m magasan fekvő Davos Platzig, a magas völgybe.

1895-ben Holsboer a vállalat nevét Landquart-Davos Smalspurbahnról, Rhaeti Vasútra (németül: Rhätische Bahn, RhB) változtatta, hogy tükrözze a hálózat bővítésére vonatkozó terveit.

Az útvonal leírása szerkesztés

 
A vonal kelet-délkeleti irányban halad Landquarttól Davosig
 
Az útvonal lejtésdiagramja
 
Allegra ABe 8-12 motorvonat Davos Wolfgang és Davos Dorf között

Landquart állomás egy fontos vasúti csomópont, ahol a Zürichből vagy St. Gallenből Prättigau, Davos vagy az alsó Engadinba vezető Vereina-alagút felé utazók a Svájci Szövetségi Vasutak normál nyomtávú Chur-Rorschach vasútjáról át tudnak szállni az RhB méteres nyomtávú vonataira. Az RhB átmenő vonatai Churból a Landquart–Thusis-vasútvonalon keresztül Klostersbe és Davosba vagy Scuol-Taraspba is közlekednek.

A Landquart állomáson jelenleg hat peron van használatban. A 2., a 3. és a 4. peronokat az SBB, az 5., a 6. és a 8. peronokat pedig az RhB szolgálja ki. Az 1-es és 7-es peronokat általában nem használják.

Landquart állomás elhagyása után a vasútvonal kezdetben észak felé halad, keresztezi Landquartot, majd kelet felé fordul. Az első 15-20 kilométer nagyon jól kiépített és 90 km/h sebességig engedélyezett. A vonal elhagyja a Landquart partját, hogy Malans állomásig haladjon, de aztán visszatér hozzá, és a folyót követi felfelé egészen Klosters Platzig. A Malans melletti vonalat eredetileg a Landquart mellett tervezték, de mivel Malans lakossága a vasúthálózathoz való csatlakozást kívánta, biztosította a vonalhoz szükséges területet, és így a kis kerülőt Malanson keresztül tette meg.

Malans és Seewis-Pardisla vasútállomás között Seewis im Prättigau-ban (593 m tengerszint feletti magasságban) a vonal 1963 óta a 984 m hosszú Chlus-alagúton keresztül halad, amely egy keskeny szakadékot, a Chlus-t kerüli meg. Párhuzamosan a 28-as országos útnak is van egy közúti alagútja.

Grüsch után a vonal kétvágányú szakaszon haladva éri el a háromvágányos Schiers állomást. Az állomás utáni, a Fuchsenwinkel-alagútig tartó szakaszt 2008-ban szintén kétvágányúvá fejlesztették. A vonal Schiers településen két hídon halad át a Schraubachon és a Landquarton, majd a vonal a Landquart déli oldalán halad.

A vonal egy további 786 m hosszú alagúton halad át a Fuchsenwinkel keresztező állomás előtt, amely az alagút keleti portáljánál kezdődik, és egy 460 m hosszú mellékvágányból áll. A vonal a következő nagyobb állomás, Küblis előtt ismét keresztezi a Landquartot.

A Küblis és Klosters közötti szakasz a vonal második legmeredekebb szakasza a maga 4,4%-os meredekségével. Serneus után a vonal közvetlenül a díjnyertes Sunniberg-hídtól északra halad el,[1] amely a Landquart völgyét átszelő, a Gotschna-alagútba való belépés előtt a Klosters elkerülő út központi eleme. Emellett a Davosba vezető vonal cikcakkos szakasza, amely a Klosters Platz után patkó alakú kanyart tesz, a hegyen felfelé látható. Klosters Dorf érintése után a vonal eléri Klosters Platz (2011-ig csak Klosters) állomást Klosters Platz külvárosában.

Klosters Platz, Klosters főpályaudvara három fedett peronból áll: az 1-es, 2-es és 3-as peronból. Egy másik átmenő vágány a teherforgalmat szolgálja ki. Az állomás mögött, annak déli részén fekszik a szokatlanul masszív "IV" Landquart-híd egy 45°-os ívben. Ez a negyedik és egyben utolsó Landquart átkelő ezen a vonalon. A kedvezőtlen helyi adottságok miatt a híd fagerendás hídként épült félfás nyílásokkal. Az építéséért felelős Rigendinger mérnöki cég Rigendinger építésvezetője után Maag-hídnak is nevezik. A kétvágányú Maag-híd átkel a Landquarton, és két alagúthoz vezet:

  • A Zugwald-alagút a bal (keleti) oldalon található, és az 1999-ben megnyitott Vereina-alagúthoz csatlakozik. Ez képezi az egyidejűleg megnyitott vonal központi elemét, amely összeköti az északi Grisonst az Alsó-Engadinnal.
  • A jobb oldali (nyugati oldali) vágány a 402 m hosszú Klosters íves alagúton keresztül folytatja a vonalat Davos felé, amely egy patkó alakú kanyart zár be északnyugat felé.

Itt a meredekség a legmeredekebb 4,5%-ra változik. A Gotschna-alagút feletti emelkedés után a vonal egy újabb patkó alakú fordulatot tesz az ellenkező irányba a 334 m hosszú Cavadürli íves alagúton keresztül, és folytatja az emelkedést délkelet felé. A Cavadürli átkelőállomás, amely kedvelt kiindulópontja a túráknak, már 160 m-rel a Klosters Platz felett van.

A vonal ezután sűrű vörösfenyő- és más tűlevelű erdőkön keresztül emelkedik Davos Laret állomásig. A vonal legmagasabb pontja Davos Wolfgang megállóhelyen van, 1625 m-en. A vonal ezután lefelé halad a magas völgybe és a Davos-tó mentén Davos Dorf állomásig, majd tovább Davos Platzig (1540 m). Ez az állomás a vonal végállomása, ahol a vonal becsatlakozik a Davos Platz-Filisur vasútvonalba.

Egy 2008-ban indított parlamenti kezdeményezés, amely e vonalnak az Arosa vasúttal való összekapcsolására irányult, a grisonsi kormány jelenleg nem tekinti prioritásnak a szűkös pénzügyi források miatt.[2]

Képgaléria szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. 2001 Outstanding Structure Award: Sunniberg Bridge, Klosters, Switzerland. iabse.org , 2001. szeptember 15. [2019. január 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 22.) „The 2001 Outstanding Structure Award was presented to the curved cable-stayed bridge conceived by Christian Menn for being "a delicate expression of structural art responding to a sensitive landscape".”
  2. Auftrag Jenny betreffend Ausarbeitung einer Zweckmässigkeits- und Machbarkeitsstudie für einen Bahntunnel Schanfigg – Davos (német nyelven), 2008. október 21. (Hozzáférés: 2019. február 22.)

Irodalom szerkesztés

  • Rhätische Bahn (Hrsg.): Rhätische Bahn heute – morgen – gestern. Verlagsgemeinschaft (Desertina Verlag, Disentis; Verlag M&T-Helvetica, Chur; Terra Grischuna Verlag, Bottmingen) 1988, ISBN 3-907036-08-5 (Festschrift zum 100-jährigen Jubiläum der Bahn)
  • Hans-Bernhard Schönborn: Die Rhätische Bahn, Geschichte und Gegenwart, GeraMond 2009, ISBN 978-3-7654-7162-9
  • Eisenbahn Journal, Die RhB, specials Teile 1-4, 1995-2000, Hermann Merker Verlag GmbH Fürstenfeldbruck, ISBN 3-89610-038-6.
  • Hans Domenig: Vom Tingelzüglein zur Hochgebirgsbahn, in: Terra Grischuna, 59. Jahrgang, Heft 1, Terra Grischuna Verlag, Chur 2000, ISSN 1011-5196.
  • Katharina Hess, Paul Emanuel Müller: Über der wilden Plessur, in: Terra Grischuna, 48. Jahrgang, Heft 1, Terra Grischuna Verlag, Chur 1990, ISSN 1011-5196.

További információk szerkesztés