Lanišće (olaszul: Lanischie) falu és község Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Brest, Brgudac, Dane, Jelovice, Klenovšćak, Kropinjak, Podgaće, Prapoće, Račja Vas, Rašpor, Slum, Trstenik és Vodice települések tartoznak hozzá.

Lanišće
Lanišće látképe dél felől.
Lanišće látképe dél felől.
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeIsztria
KözségLanišće
Jogállás falu
Polgármester Marijan Poropat
Irányítószám 52422
Körzethívószám (+385) 052
Népesség
Teljes népesség87 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság542 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Lanišće (Horvátország)
Lanišće
Lanišće
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 24′ 00″, k. h. 14° 07′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 24′ 00″, k. h. 14° 07′ 00″
Lanišće weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Lanišće témájú médiaállományokat.

FekvéseSzerkesztés

Az Isztriai-félsziget északi részén a Ćićarija-hegység területén, Buzettól 11 km-re keletre, a Lupoglav – Buzet főúttól északra egy termékeny mező szélén fekszik.

TörténeteSzerkesztés

A települést 1064-ben említi először írásos forrás IV. Henrik német-római császár adománylevele. Történetének legnagyobb része Rašporhoz köti. Rašpor már a történelem előtti időben lakott település volt és ismert hely volt a római korban is. A Nyugatrómai Birodalom bukása után Rašpor várát lerombolták, de a velencei uralom idején újra virágzásnak indult. Rašpor ekkor kapitányság székhelye volt. A falu a középkorban a rašpori uradalomhoz tartozott, 1358-ban Harlani néven említik, majd 1394-ben velencei uralom alá került.[2] A Velence és Ausztria közötti összecsapások során Rašpor és a környező falvak lakói is sokat szenvedtek. A Ćićarija vidéke később 1615 és 1618 között az uszkók háború során is súlyos károkat szenvedett, lakossága megcsappant és elszegényedett.

Lanišće régi temploma a mainál sokkal kisebb és egyszerűbb volt, 1609-ben épült. Építői helyi mesterek Gašpar Marković és Ivan nevű fia voltak.[2] Ez a tény a harangtorony falában elhelyezett feliraton látható, mely a régi templomból egyedüliként máig fennmaradt. A torony formája jellemző az Isztriának ezen a részén. A kisebbik harangot 1677-ben öntötték és a podgaćei templomból hozták át ide. A mai templomot 1927-ben építették. A település a nehéz közlekedési viszonyok miatt mindig jól védett volt, de ennek következtében fejlődése is elmaradt. A gazdaság alapját a mezőgazdaság, az állattartás, a szénégetés és a faárukészítés képezte ( a ládagyárat 2002-ben zárták be). 1857-ben 460, 1910-ben 650 lakosa volt. 2011-ben a falunak 87, a községnek összesen 327 lakosa volt.

LakosságSzerkesztés

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
460 499 571 576 640 650 0 1979 518 489 288 167 115 181 94 87
 
A plébániatemplom

NevezetességeiSzerkesztés

Szent Cantius, Cantianius és Cantianella vértanúk tiszteletére szentelt plébániatemploma 1927-ben épült Berne trieszti építész tervei szerint neoromán stílusban a korábbi, 1609-ben épített templom helyén. A régi templomból csak a harangtorony maradt meg. A templomot 2001-ben megújították. A bejárat felett "REAEDIFICATA A. D. MCMXXVII arch. JOANE BERNE" felirat olvasható. A kapuzat felett hármas ablak áll, melynek két oszlopa a homlokzat legértékesebb kőfaragványa. A bejárat kőkerete feletti félköríves mezőben Milun Garčević 2002-ben készített Krisztus király mozaikképe látható. A homlokzat felső részén kis rozetta, feletti kis kereszt áll. A szimmetrikus homlokzat két oldalán hosszú, szűk ablakok téglából kirakott boltívekkel. A harangtorony a déli oldalon áll, a sekrestye az északi oldalon található. A hajó felső részén öt kisebb dísztelen ablak látható. Az oldalkapuk a főbejáratnál egyszerűbbek és szegényesebbek, két-két mozaik kép ékesíti őket. Boldog Alojzije Stepinac mozaikképe Milun Garčević alkotása 2004-ben került a déli oldalsó ajtó fölé. Az északi oldalon Boldog Miroslav Bulešić képét ugyanő készítette 2003-ban. A régi templomból maradtak fenn a lampionok és a szentségtartó. A templom építésével egyidejűleg felújított trieszti San Giusto-székesegyházból vásároltak 1928-ban tízezer líráért három barokk márvány oltárt és a gótikus feszületet. A feszület a 14–15. században készült. A szentély két középre néző márványszobra Keresztelő Szent Jánost és Szűz Máriát ábrázolja. A főhajótól árkádokkal elválasztott két mellékhajó szűkebb és rövidebb a főhajónál. A templom több 17. és 18. századi szakrális tárgyat is őriz.[5]

Híres emberekSzerkesztés

Itt a plébánia épületében gyilkolták meg 1947. augusztus 24-én a kommunisták Miroslav Bulešić (1920–1947) horvát papot, akit itt temettek el, de 1958-ban hamvait átvitték szülőfalujának plébániatemplomába Svetvinčenatba. Boldoggá avatása 2013. szeptember 28-án történt Pólában. Emlékére vértanúságának napján minden év augusztus 24-én zarándoklatot tartanak Lanišćére.

Külső hivatkozásokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Horvát Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2013. szeptember 17.)
  2. a b Lanišće (horvát nyelven). www.istrapedia.hr. (Hozzáférés: 2013. szeptember 17.)
  3. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
  4. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
  5. Crkva sv. Kancijana (horvát nyelven). www.gorska-vila.com. [2015. november 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 17.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Lanišće témájú médiaállományokat.